
Na de kik azok a liberálisok, eleve. Nincs sokkal jobb állapotban ez a fogalom se, mint a "konzervatív" vagy a "jobboldali". Olyannyira, hogy a neokonzervatív pejorativitása egyenértékű a neoliberálissal. A neo-akármi a szívtelen, racionalista elhajló, pénz- és haszonközpontú mentalitás bélyege; az irányzat ellen magas hőfokon nyálasított, a csúnya-rideg számítást elutasító zsoltárokkal divat küzdeni. A neoliberális azonban nem azonos az úgynevezett "libsivel", akit egészen másért utálunk.
A "libsi" kifejezés utal a liberalizmus másik közkeletű jellegzetességére, miszerint zsidók találták fel, zsidók terjesztik, zsidók képviselik és zsidók profitálnak belőle. Zsidónak tekintendő továbbá minden nemzsidó, amennyiben liberalizmus jeleit mutatja, ilyet ugyanis fehér/szittya/igaz ember csak akkor tesz, ha zsidóbérencként zsidóvá aljasult. Megy ez.
Síkhülyéknek a mese tovább egyszerűsíthető, két perc se kell neki: a liberálisok abortuszt, drogozást és valami "öngondoskodást" prédikálnak, mert velünk akarják megásatni a saját sírunkat.
Hálistennek ez nem a teljes lakosság, még csak nem is a nemliberális, többségi lakosság álláspontja, de azért az egyértelmű, hogy a liberalizmus, akármi is az, defenzívában létezik Magyarországon. És ebben a defenzívában az SZDSZ-nek kevés hasznát vettük.
Vajjon s mikor
A párt történelme ma már egy felnőtt generációnak a gyerekkor homályába vész, és még így is többen ismerik, mint ahányat érdekel. Kutassa, aki akarja; nekünk most elég annyi, hogy a magyar liberalizmust az SZDSZ-en belül és azon kívül is két irány határozta meg, akiket nevezhetünk bal- és jobbszárnynak, de talán érdemesebb szociológusoknak és közgazdászoknak hívni őket. A rendszerváltás előtt és egészen sokáig utána ez a két nyíl nagyjából egyfelé mutatott, ugyanis a létező szocializmus se igazságos nem volt, se toleráns, sem pedig nyugatos és szabadpiacos.
Liberális honfitársainknak ma nincs pártjuk. Az SZDSZ-ben csak az operatív személyzet maradt, a borzalmas tagság borzalmas áltagsággá rothadt. Sem érzelmi, sem érvekkel működő kötődés nem maradhatott, mióta köpött a Maci.
Az elbizonytalanodó liberális nyilván le fog pattanni a Fideszről, ha netán arrafele keresgélne. Garancia erre Orbán Viktor, és a köreiből folyton előburjánzó valláserkölcsi maszlag, tőkeellenes hülyeség és szimpla fanatizmus, a jó kis magyarnemzetes-hörrtévés, buta janicsárkommunikáció. Valamint Semjén és Mikola urak életvezetési leckéi. Anyádnak adj körmöst, papa.
Az MSZP ma még nem tudja magához kötni a liberálisokat, mert mégiscsak utódpárt, illetve ők Az Elkúrók, a kapitalista átalakulás legfőbb merénylői. E tekintetben a Gyurcsány-vonalban volt a legtöbb potenciál, de az, ahogy eddig ismertük, nincs többé.
MDF nem létezik.
A nyolcadik utas szép
A klasszikus "libsi" kifejezéshez kötődő, az SZDSZ pusztulásában kulcsszerepet játszó elképzelések a balszárnynak köszönhetők. Az ő termékük volt a tolerancica, ami leglátványosabban abban a szlogenben fejezhető ki, hogy Az Idegen Szép. A társadalompolitikai tagozat multikultis, nyitottársadalmas, jajdecuki-máskultúrás jövőképére brutálisan rácáfolt az élet. Magyarországon a cigánybűnözés, Nyugat-Európában a muszlim és másféle bevándorlók hogyismongyamcsak nehezen tolerálható viselkedése mutatott rá: az odáig oké, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt, de itt bizonyos illetők ezt nem tudják. És ártanak nekünk. Mert ők bezzeg nem toleránsak velünk szemben, és nem tudnak együtt örülni a mi sikereinknek.
Nincs nekik SZDSZ-ük.

A Szabad Demokraták Szövetsége erre a feladatra belátható időn belül nem lesz képes. Még akkor sem, ha Gusztos Péter egyértelmű frizurális célzásokat tesz Pim professzorra.
Hass, alkoss, gyarapíts
Időnként már-már programmá fogalmazódik a vágy, hogy Fodor Gábor esetleg sikeres zöld párttá formálhatná az SZDSZ-t. Ehhez elég csatolni a Totalcar bazinagy mintán végzett kutatását: az autózó magyarság magasról a perem alá szarik, ha környezetvédelemről kérdezik. Daciától Mercedesig, Battonyától Ópusztaszerig. Szép lenne, ha szépítenénk, de ahhoz korán kell kelni és későn feküdni. Ebből nem lesz parlamenti párt.
A SZETA-hagyományú szociális frakciót felejtsük el. Ott túlkínálat van.
Marad tehát a gazdasági vonal, az egyetlen piaci rés. A Magyar Kapitalista Párt. Amely a legutóbbi megmérettetésen Kóka Jánost bírta kiállítani a keretből. Egy sikeres vállalkozót, aki azonban totálisan alkalmatlannak bizonyult arra, hogy kedvet csináljon másoknak a kapitalizmushoz. Nemcsak azért, mert valójában android, hanem mert viszonylag kevés köze van ahhoz az ablakzsiráfos kapitalizmushoz, amiről egyébként nem is készült ablakzsiráf, mert Magyar Bálint ezt nem tartotta fontosnak.
Elkúrta.
Vannak Kókánál eladhatóbban sikeres vállalkozók, magyar emberek, akik képesek lehetnek elmagyarázni, miért élünk mi a létező világok legjobbikában. Ebben az országban létezett egykor a Vállalkozók Pártja, ami aztán a Fidesz bendőjében végezte, de röpke névválasztásával rá tudott mutatni a rendszerváltás értelmére. A gyöngélkedő magyar szabadpiac haszonélvezőinek nemcsak erkölcsi kötelessége lenne életre segíteni a Kapitalista Pártot, de saját jól felfogott érdekük is ezt diktálja.
Nincs más használható rés, ahova liberális párt érdemi mondanivalóval befurakodhat. Csak ez: új felmutatása, ismételt felfedezése annak, hogy tizennyolc éve rendszert váltottunk, és e rendszerváltás lényege nem a szobordöntés és a zászlócsere volt, hanem a lehetőség, hogy győzhet a jobb, és bukhat a szarabb. Ennek gyümölcsét esszük, amikor mobilozunk, pelenkák közül válogatunk, vagy blogot írunk és olvasunk. Ezt a gyümölcsöt kockáztatjuk, amikor arról hümmögünk, nem is volt olyan rossz az a szocializmus. Nejloningben, táskarádióval a hátunkon, háromévente rácsodálkozva az internetre nem hümmögne ilyet senki. Hiszen anno nem is hümmögtünk, hanem bámultuk tátott szájjal az eggyesgolfot.
Kóka János nem az út, nem az igazság, és nem az élet. Hanem a zsákutca, a csalás és a pusztulás. De nincs másfelé út, se igazság, se élet. A műsorhoz új férfi kell.
A Közjó és Kapitalizmus Intézet nyilatkozata
Az utolsó 100 komment: