Akármi is történik vasárnap, utána jó lesz megtorpanni kicsit, és elővenni a térképet.

Még mielőtt elhisszük, hogy ilyen egyszerű ez, és menetből eltöröljük a buszjegyet, a vonatjegyet, a könyvtárjegyet, meg a kenyér árát is. Mert végül ott állnánk a puszta közepén bőgatyában a Helyreállt Igazsággal, és kitörölhetnénk vele.

Hány lépést lát előre Orbán Viktor? Folyamatábrázzuk ki.

Tegyük fel, hogy a népszavazás érvényes, eredményes, és győzikéznek az igenek. A szó szerinti, konkrét eredmény – a vizitdíj stb. eltörlése – bevallottan mellékes. Innen két lehetőség van, vagy lemond Gyurcsány Ferenc, vagy nem.

Balra át

Ha a szociális népszavazás hatására távozik a miniszterelnök, akkor arra reakcióként nyilván az MSZP szociális – „baloldali” – szárnyának valamelyik alakja veheti át a hatalmat. Meg fognak egyezni, előrehozott választásról ábrándozni kár. Tehát Szili Katalin, Kiss Péter vagy valaki efféle kormányoz 2010-ig, mégpedig szociálisan beszarva. Játékterük azonban – számos okból – jóval csekélyebb, mint anno Medgyessy Péteré. Amit szétosztanak vagy nem takarítanak meg a teljes népesség körében, azt az adózóktól szedhetik csak be. Hiszen a népszavazás épp most verte vissza azt az ötletet, hogy az eü és a felsőoktatás költségeinek legalább egy töredékét szétterítsük a felhasználók közt, és ne kizárólag az adót fizető három és félmillió polgártól szedjük be az árát.

Adócsökkentést tehát a posztgyurcsányi komcsiktól nem várhatunk; nem lesz rá keret. De azt igen, hogy a Fideszhez átsoroló réteget megpróbálják visszaszerezni. Aztán vagy sikerül, vagy nem. A szociális demagógia újabb olimpiája lesz. Ez olyan mérkőzés, amit mindenképp a magyarok nyernek, és ők is veszítik el.

Úristen, nyertünk

De egyáltalán nem biztos, hogy Gyurcsány lemond. Orbán Viktornak 2010-ben ez az utóbbi lehetőség ad több esélyt a győzelemre: megtarthatja magának a rendszerváltás veszteseit. A népnyúzó Gyurcsány már aligha nyeri meg azt a célcsoportot, akik most őszinte-kőkemény nemet mondanak az önrész fogalmára. Őszöd árnyéka halványulhat valamit, de eltűnni sose fog már. Sőt úgy néz ki, Gyurcsány Ferenc legnagyobb államférfiúi alkotása eddig az a beszéd.

Na és akkor tegyük fel még azt, hogy a Fidesz 2010-ben győz. A hazugság ellen vívott epikus csata, az igazság kibontásának elmaradása felett érzett neonaiv felháborodás elnyeri méltó jutalmát, és Orbán Viktor miniszterelnök lesz, ismét.

Felvirradhat végre az 1998 és 2002 közötti felelős, jobboldali politikának, újra. Hagyjuk most a nemzetiszín-ájtatos spojlert, koncentráljunk a reáliákra. Hogy fog kinézni ez a politika? Osztogatás, segélyezés? Nem, hanem a munkaképes segélyezettek dologra fogása, kemény kézzel. Engedni a sztrájkoló vasutasoknak és hasonlóknak? Semmiképp. Kórházbezárás, privatizáció? Naná. Önkormányzat-ritkítás, térségi társulás? Ezerrel, mielőbb. Nyugdíjemelés? Lószart, mama!

Éppen az lenne a történelmi feladatuk, hogy hozzányúljanak azokhoz a rétegekhez, akikhez a szocik nem fognak soha, pedig fenntarthatatlan rendszerek az ő törzsbázisukban is akadnak. Ahogy Hamecz István meg is mondja kerek perec.

Lost highway

Szép is lenne, jó is lenne, meg értelme is volna. Kár, hogy az igazság részletei nincsenek kibontva, és anélkül, mint épp a Fidesztől tudjuk, nincs legitim kormányzás. Ugyibugyi. Kár, hogy bármilyen értelmes – és egyáltalán végrehajtható – politikába kezd a Fidesz 2010-től, pillanatok alatt szembetalálja magát egyrészt azzal, hogy nyilvánvalóan végighazudták az elmúlt nyolc évet, másrészt a szociális népszavazás szellemével.

Ezt a szellemet a tűz nem égeté meg. Azbesztszellem ez, bejárta Európát, itt kísért húsz évvel az ördögűzés után. Koponyáját és felsőtestének csontozatát már elfújta a történelem, de mégsem akar megpusztulni.

Lehet dörzsölgetni a lámpást, előcsusszan belőle a dzsinn hamar. Még teljesítheti is a kis Viktor kívánságát. Csak épp nem fog visszamenni akkor se, amikor már kurvára terhes a társasága.

Készen a csapda. Micimackó elefántra les.

Hány lépést lát előre Orbán Viktor? Úgy tűnik, egyet. A korábbiakat tudja betéve. Haragszik is miattuk, ütni akar, paraszttal bármit. Visszavenni a benézett vezért. De nem tanult a partiból semmit.