Olajban úszik az ország ismét. Nyolcvan évre tervezett titkokról hullik le a lepel – hoppá, a lepel egynegyede azért a helyén marad, mert az igazi titok. Hálózati információk, nyomozati érdekek.

A többi tehát nem volt igazi titok. Amit tudott mindenki, arról most miniszteri igazolás született: a titkosítás nem a bűnüldözés, hanem a bűnözők érdekét szolgálta. Aki titkosított, az tehát a bűnözők érdekében tette. Nevét, rangfokozatát, fegyvernemét kérjük mellékelni. Csoportosan, bűnszövetkezetben elkövetett titkosítás.

Reader's Digest

Az olajügyeket kormánybizottság vizsgálja, tehát ők válogatják ki, hogy mi maradjon titkos. Ez így elég kényelmes felállás, egyikünk se kívánna ennél jobbat magának. Fogjuk a teljes bűnlajstromot, és arról szemezgetünk. Ni, ott egy övék-rabló, lebuktatjuk. Hopp, egy mienk-rabló, őt nem.

Van ebben rabló mindenféle színű, az ugye világos. Ehhöz nekem nem kell pecsét, hátratolom a kalapom, felnézek a józan paraszti eszemmel a csillagos égre, és megmondom. Az elkövetési időszak ugye az Antall-Horn-éra, a vizsgálódás berekesztése meg a Fidesz-FKGP-MDF-ciklusra esik. Aligha szél nem lesz.

Most még csak szóba került a gondolata annak, hogy esetleg feltúrnák kicsit ezt a hangyabolyt. A háttérben nyilván felbolydultak már a herék és dolgozók. Feszült suttogás ereszkedik az új osztályra. Az új patríciusokra. Ki bukik meg és kit ránt magával? Kik döntenek a sorsukról, és hogyan lehet őket befolyásolni?

Adj király katonát

Végig lehetne kergetni ezt a dolgot így is, piros ceruzával. Megbuktatni az összes fideszes és kisgazda érintettet, meg még dísznek azt a tökfejű Bolgár György-imitátort, zsarolással gleichschaltolni az MDF-et, és állítani váltig, hogy a koalíciós pártok ebből az egészből tökéletesen kimaradtak. Az majd nagyon hihető lesz.

Annyira lesz hihető, hogy még az is kérdéses, merre sül el. Ha saját parasztot nem áldoznak be, akkor marad a gyanakvás, és a gyanú súlyosabb lesz, mint a valódi bűn.

Sőt nemcsak parasztot, de futót és Bástya elvtársakat is. Ugyan már, még Antall alatt se lehetett ellopni semmit a téeszelnök-hálózat tudta és részesedése nélkül; Horn idejében meg pláne. Nekem azt ne akarja beadni senki, hogy az olajbűnözésben nem volt szoci szál.
Ja és Horn mellett ott volt a mohó kiskutya. Az a párt, amely a később hősiesen letört autópályaárak apostola, Csillag István leváltása miatt megbuktatta Medgyessyt, és pluszban rábírta arra, hogy ne beszéljen többet a korrupciós ügyekkel teli SZDSZ-ről. Nekimegyünk a bilinek? Kiássuk a családi csontvázat? Oké, de akkor annak ne csak a felét, mint szegény Kádárnak.

Ez az optimista vízió. Esélye szinte semmi. Az összes háttéralkuval együtt, még ha kihúznak egy-két főkolompost a listáról, akkor is úgy fog ez kinézni, hogy Gyurcsány Ferenc hadat visel immár saját pártja ellen is. Kárt okoz a pártnak, nagyon nehéz helyzetbe hozza a Lacit meg a Pistát, régi jó elvtársakat. És azt nem lehet.

Az a nagyon nehéz helyzet egyébként, ugye, maximum háziőrizet lehet, mert aki milliárdos léptékben tolvajlik, annak mégis finomabb eljárás dukál, mint annak, aki autót lop vagy füstbombát kotyvaszt.

Persze, feltárjuk az alig tízéves múltat, és őszintén szembenézünk az élőkkel. Életszerű. Még a halottakkal se tudunk. 1956-tal, Kádárral, Horthyval, a lassan százéves Trianonnal se. Jobb volt talán mégis titkosítva. Lehet, hogy nyolcvan év veszélyesen kevés.