Gyurcsány Ferenc egyszer azt mondta, hogy neki a politikában nincsenek barátai. Az egy munka, ahol alkalmasság és teljesítmény dönt, nem pedig a személyes szimpátia. Hűsítő ez a hidegfejűség.

De akkor kicsodája neki Szilvásy György?

Az épp távozó kancelláriaminiszterből - eh, miért nem hívjuk kancellárnak? - az előzetes hírek szerint lehet polgári kémfőnök, kormányzati rendszergazda, avagy nemzeti vagyonkezelő. Esetleg papucs orrán pamutbojt. Még az is felmerült, hogy kitúrja Lamperth Mónikát a helyéről. Olyan sokoldalú, hogy szinte gömb.

Tény, hogy a csúcsvezetőnek nem feltétlenül kell értenie a szakik dolgát. Topmenedzserek hada röpköd cipőgyárból erőműbe, járműiparból médiába, és gyakran kitűnően megállják a helyüket. Szekeres Imre például talán sohasem tudja meg, miért jön ki a golyó a puskából, és mire való, és mégis remek honvédelmi miniszter lett belőle. Nem hallott azóta a honvédelemről senki egy szót se, és ez se semmi manapság, hogy botrány nélkül működik a minisztérium.

Csakhogy Szilvásy tudtommal nem azért távozik a kancellária éléről, mert miniszteri minőségében rosszul tette a dolgát. Hanem mert szemmel láthatóan képtelen arra, hogy ne keltse hónapról hónapra azt a benyomást, hogy amihez köze van, az roppant gyanús.

Sithlord a házban

Szilvásy György egy gyanús figura, ez az én magánvéleményem. Nem ténynek szánom, nincs a kezemben áfátlan számla vagy ujjlenyomatos AK-hüvely. Csak épp azt gondolom magamban, hogy a szeme se áll jól.

Amihez nyúl, az menten titkosodik. Megy a csuklyás varázsköpenyében, és tünteti el a dolgokat. Egy ősi rituálé segítségével képes terroristák megidézésére, de azok is eltitkosodnak pár nap alatt. Ha bármiről kérdezik, hebeg-habog, és nem oszlatja a gyanút, hanem jön a szájából a köd.

Plusz vonzza a balszerencsét, mint akit elátkoztak hetedíziglen. Fordítva tette tán föl a patkót a hűtőrácsra.

Ezen pedig nem segít, hogy átül másik székbe. Pláne titokfelügyelni. Neadjisten nemzeti vagyont kezelni. Az csak őt tehermentesítené, de Gyurcsányt nem.

Biztos rendes ember volna egyébként Szilvásy György, sőt igaz barát és olyan üzlettárs, akivel öröm volt együtt dolgozni mindenhol. De hát a politikában, ugye, nincs barátság. Ha beleszeret az ember a beosztottjába, akkor egyiküknek ki kell lépni a cégtől. És aztán lehetnek megint barátok, és beszélgethetnek a grill mellett az Élet igazán Fontos Dolgairól, ahogy régen.