Pedig igen, be kell zárni, mégpedig sürgősen. Viszont igen, el lehet kúrni ezt is.
Tájkép Tesco nélkül
Aki járt faluban mostanában, annak bizonyára feltűnt, hogy arrafelé nincs Tesco. A falun élők helyben élvezhetik a fülemülét, a fülbemászót és a lótetűt, ám a teszkózáshoz fel kell utazniuk a városba. Nekünk, városlakóknak ezzel szemben csak a dugón kell átrágni magunkat, és lakhelyünkön teszkózhatunk. Fülemüléhez és fülbemászáshoz viszont nekünk kell elközlekedni a faluba. Fair.
Na mostan Tesco azért nincs a faluban, amiért bazilika se: az ilyen nagyméretű objektumokat oda szokás építeni, ahol sok ember él egy helyen. Ott éri meg. Sajnos ugyanez a helyzet az iskolával is.
Egy korszerű nyelvi labor – magnóval, számítógéppel, szaktanárral és technikussal, mindenféle varázslattal – kiszolgálhat akár egy ezerfős iskolát. Háromszáz gyereknél már kevésbé éri meg – akkor célszerűbb oda telepíteni, ahol ezer van –, mert sok lesz az üresjárat, és a kihasználatlan kapacitás, az veszteség.
Ötvenfős falusi kisiskolában soha nem lesz ilyen labor, se mikroszkóp, de még csontváz sem. Nem is kell. Ezeket az iskolákat be kell zárni, összegyűjteni a gyerekeket az összes környékbeli faluból, és bevinni a térségi iskolába. Ott aztán részesülhetnek a modern oktatás áldásaiban, járhatnak csillagász- és biosz- és matekszakkörre, és lesz esélyük felvételizni középiskolába, mert nem egy omladozó, alig felszerelt, reménytelenül elavult intézmény készíti fel őket.
Na, akkor ez tiszta. Már csak néhány jelentéktelen kérdés maradt. Hol vannak a súlyponti iskolák? és hol vannak a buszok? Előbbiek nyilván uniós forrásból épülhetnek fel, de már sejteni kéne, hogy hová. A buszokat pedig már most pályáztatni kellene, mert ha úgy haladunk, mint a Combinóval, akkor máris késő. És mivel kábé ötszáz iskolát kell kiegyelni, itt nagy tételben érdemes bevásárolni. Az úgy nem megy, hogy bezárjuk az iskolákat, és aztán menjen a kisgyerek - az oktatási reform első áldozata -, amerre lát, batyuval a vállán, mezítláb, hüppögve.
De az sem megy, hogy óbégatunk ájtatosan a falusi iskola romantikájáról, meg hogy ha onnan kiteszi a lábát a csemete, akkor nem megy már vissza. Ne próbáljuk elhinni, hogy az tartja meg a falut, ha nem adunk esélyt a gyereknek, hogy máshol is megállja a helyét. Az a kilátástalanságot tartja meg, a sárba ragadt lemaradást.
Az utolsó 100 komment: