Hétvégén MDF-kongresszus és tisztújítás, vagyis Dávid Ibolyát újraválasztják. Az elnökasszony erről azt mondta a tévében, hogy ha több jelölt van, az tiszta idegesség, megviseli a pártot, fölösleges stressz, úgyhogy ő üdvözli, ha nincs más jelentkező.Divergencia
Új párt, újpárt, Új Párt – duruzsolt a politizáló közösség még pár hete is izgatottan. Schmidt Mária pártot alapít! Stumpf István is! Vagy valaki más! Hajnal hasad. A Századvég pedig megmérte tudományosan, hogy 61 százalék szerint kéne egy Nem Létező Párt, és arra szavazna legszívesebben.
Az új párt jobboldali volna, Jones gazda nélkül, nem lenne antiszemita kicsit se, árpádsávot megpöködné rituálisan, a helyes atlanti irányban tájékozódna külpolitikailag. Hátrébb lépne az oltártól, liberális értékeket tenne magáévá akár homoszexuálisan, és semmi szín alatt nem vonná kétségbe a köztársaságot, piacgazdaságot, EU-t és NATO-t. Plusz elvszerűen és konstruktívan politizálna.
A brainstorming közepette szinte senki oda se bagózott a Micimackó csengője alatt idegesen ugrándozó csöppségre: a Magyar Demokrata Fórumra. Pedig ha valakinek a fenti karakterű párt hiányzik, akkor elvileg nem is kéne tovább keresnie: neki találták ki az MDF-et.
Egy párt ugyanis úgy jön létre és marad fenn, hogy irányítói észlelnek bizonyos közönségigényt - mint a Romantica tévé gazdái a szappanopera-fogyasztókat -, és elkészítik hozzá a terméket. Elvekből, programból, szlogenekből, emberekből. Földhözragadtan hangzik, de attól még így megy ez. Nem ám a jóisten odasugalmazza a spirituális vezetőnek, hogy fiam, holnaptól legyél inkább jobbos.
Miért nem cuccol át ez az elégedetlen bázis az MDF-hez? Mi a bajuk vele?
Mindenekelőtt a 2006-os árulás. Nemcsak az, hogy nem álltak a Fidesz mellé az első forduló után sem, hanem a bejutásuk obskurus körülményei is: a Leisztinger-pénzek és a Tisztelet Társasága. Az új pártra szomjazók ugyanis a Fideszről akarnak leszakadni, de ettől még nem bocsátják meg, hogy Dávid Ibolya elgáncsolta a polgári esélyt, és összeszűrte a levet a szocikkal. Eddig úgy voltak vele, hogy a kínálatból még a Fideszt tudták leginkább elfogadni. Undorodtak az árpádsávos polgári köröktől, Orbán egyes megszólalásait mélyen szégyellték, a kampánytól csendben hánytak is, de végül kénytelen-kelletlen oda szavaztak.
Ha az árulás elfelejtődne valahogy – és mások ennél nagyobb stikliket is megúsztak –, akkor elsődleges nemi jellegei alapján az MDF vidáman felfoghatná a kiábrándult, a prolivonatról lekívánkozó fideszeseket. Azokat, akik mostanra azon kapták magukat, hogy egyre többet vétkeznek gondolatban és szóban: egyre többször ötlik eszükbe, hogy Orbán Viktor egy fasz.
Konvergencia
Biztos vannak néhányan, akik más irányból közelednének: liberálisból lett neokonok, az oszladozó SZDSZ-ről lehámlottak. A két nagyot egyként utálók, meg az utódpártot el nem fogadók, akik kiröhögik a Fidesz ordító ürességét, programtalanságát.
Az ám, program. Egyelőre az elvi alapvetés sincs készen. Valójában a normális jobboldalnak sincs programja, nemcsak a nemnormálisnak. Jobbkézszabály, az.
A megszorításokkal legfeljebb variálni tudnak, azt már a fideszes se veszi be, hogy lehet többet költeni, mint amennyit beszedünk. A reformokról viszont lehetne értelmesen vitázni, sőt nagyon is kéne. Nem úgy, hogy minden maradjon, ahogy van.
Csakhogy ahhoz kell még valami. Szellemi kapacitás. Szakértők, ideológusok, közírók, dizájnerek. Sajtó és háttér, ahol ezek elhelyezhetők: a Tisztelet Társaságába csak nem lehet beültetni egy Stumpfot. Ehhez egyszerűen az MDF kevés. Az egészségügy átalakítása nem pogácsasütés, azt nem oldja meg egy utcáról beszédült akárki.
Végül felvillan a szegény pici párt előtt álló újabb akadály: ha odacsődül is az összes briliáns elme, és együtt megálmodják a normális jobboldal programját - akkor annak a csodának az lesz a vége, hogy a program igen hasonlítani fog arra, amit most csinál az úgynevezett Szocialista Párt.
Ami mindkettejüknek kínos lenne.
Az utolsó 100 komment: