Habemus. Gyurcsány Ferenc elnök lett, mert elnök akart lenni. Érthető, logikus a szándéka: marokra kell fogni ezt a tökéletlen társaságot, és nem úgy, mint a szűzlány a dildót: Hiller ehhez puhapöcs. Nem lehet reformálni, nem lehet lebontani az alvadt struktúrákat, ha közben horngyulák kószálnak szabadon, felügyelet nélkül. Meg társadalompolitikai és trockista tagozatok.
Szili Katalinról nem is beszélve.
Gyurcsány egyébként újat mutatott a pártharcok mezején is. Nem láttuk még miniszterelnöki szinten azt, amikor előre beduzzogunk, kezünket a kilincsre tesszük, és indignálódva odaszúrjuk: én el is mehetek! csak egy szavadba kerül és kimegyek! engem nem látsz többet!
Szappanoperába való jelenet, bár ott is inkább női szerep.
Csak el ne kapassa magát. Nehogy még megpályázza a rendőrfőnöki meg az esztergomi érseki pozíciót is azzal a hisztivel, hogy különben ő lemond.
(Hasonló manőverrel élt tavaly májusban Orbán, amikor a zakó után egyben szavaztatta meg az elnökséget. Így nem lehetett külön kimazsolázni a testületből, hogy Viktor maradjon, de a seggarc Mikola húzzon a picsába, és vigye magával Pelcznét. Az ugyanis azt jelentette volna, hogy Viktor maradhat, de ezt és ezt elkúrta.)
A totális gyurcsányi kontrollt elutasította a szocialista párt: Gyurcsány elnök lett, de nem teljhatalmú, vétójoggal felruházott fáraó. A fent leírt sajátosságok alapján ez inkább baj, mint öröm, de legalább mondhatják a komcsik, hogy mekkora demokraták ők. Bezzeg.
Utolsó kommentek