Ebben a ciklusban – tételezzük most fel, hogy nem lesz időközben kormányváltás – Gyurcsány Ferenc és érdekköre alighanem kénytelen lesz meglépni a marihuána és származékai legalizálását.

Tudom, hogy ez elvileg az SZDSZ témája lenne, klasszikus liberális toposz. De most nem komolytalankodunk. Gyakorlatilag teljesen lehetetlennek tűnik, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége bármit is el tudna érni ma Magyarországon a nekik engedélyezett korrupciós pénzeken kívül. Ezt csak Gyurcsány csinálhatja meg. De ha akarja, mesterséges lélegeztetés gyanánt átpasszolhatja a libsiknek.

Ez nem wishful thinking, hanem nyers politikai realitás. Mondom, hogy miért. 

Ingyen van. Pénzt nem tudnak adni, sőt azt csak elvenni tudnak jelenleg. Osztogatást, remélem, nem is terveznek. Jogokat azonban ingyen is lehet adni, azok a költségvetést nem terhelik. Egy új jövedéki termék bevezetése épphogy bevételforrás.

Az érdekeltek. Magyarországon mintegy hatszázezerre becsülik a legalább alkalmi fogyasztók számát – persze nehéz becsülgetni egy kriminalizált területen –; a marihuána penetrációja jelentős. Nem törpe kisebbségről van szó, ma már falun se nagyon rendeznek olyan bulit, ahol ne csattanna el egy joint. Tudom, mindenki ismer olyan embert, akiről lehet tudni, hogy sohasem szívott és nem is jár olyan bulikba, de hát fordítva is így igaz.

Tehát van eleve egy jókora közvetlen célcsoportja ennek az intézkedésnek. Fiatalok a 18-49-es korosztályból, közülük sokan depolitizált, a közélettől elfordult emberek, akik hülyeségnek tartják az egész politikát, életidegen, képmutató dolognak. Hiszen a spanglihoz is milyen hülyén állnak a politikusok, többek közt. Ezeknek a fiataloknak többsége szükségszerűen elutasítja viszont a mai jobboldal restriktív, okkult-biblikus érvekkel operáló, továbbá befogott érzékszervekkel tárgyi tévedéseket, faktoidokat mantrázó alapállását. Ezek a fiúk és lányok potenciális liberális szavazók, elvtársak, csak jelenleg úgy érzik, nem vesz róluk tudomást az úgynevezett politika.

(A spanglizó jobbostibi.) Fiatal, jobboldali érzelmű ismerőseim erre az okfejtésre indignálódottan válaszolják, hogy ez buta előítélet, nem igaz, hogy a jobbos fiatal vasárnap a templomban ájtatoskodik, hogy nem él szexuális életet, és keresztet vet, ha spanglit lát. Sokan ismerünk jobbos srácokat – fiatal demokratákat, haha -, akik épphogy nem keresztet, hanem bukfencet vetnek, ha előkerül a fű. Ők azonban a borivás-vízprédikálás közmondásos skizofréniájában vergődnek. Mert ugye ha használod, akkor nem értesz egyet a tiltással, hiszen ha úgy gondolnád, hogy rossz, akkor először is nem szívnál.

Erre az a tipikus konzervatív, ám a jogban nem kezelhető válasz, hogy ő, mint öntudatos, magasan képzett, biztos egzisztenciával és értékelvű életvezetéssel bíró polgár úgymond tudja, meddig mehet el, nem lesz rabjává, tehát neki lehet, de a plebs, az istenadta nép nem tud mértéket tartani, és hamarosan úgynevezett marihuánafüggőkkel lenne tele az ország, amire is bejönnek a románok, és elveszik tőlünk még Erdélyi Mónikát is. Nem beszélve a gyerekekről, akik ezentúl már alsó tagozatban kokakóla-mámorban fetrengenének.

A kiskorúak védelme. Nos, a gyerekek kábítószerezése természetesen roppant szomorú dolog, mindent meg is kell tenni, hogy elkerüljük. Igyekszünk elérni ezt az alkohollal és a cigarettával is, mégpedig úgy, hogy korhatáros termékké nyilvánítjuk, és nem adunk el kisgyereknek cigit meg kevert ízű szeszesitalt. Ezt aztán vagy betartják a boltosok, vagy nem, de hát ellenőrizni és büntetni kell, nyilván. Én rendszeresen hallom boltokban, hogy a boltos személyit kér a cigihez a purdéktól, mert fél a büntetéstől. Ennek köszönhetően ma cigarettát valamicskével nehezebben szerez egy tizenhat éves gimnazista, mint füvet. Utóbbihoz ugyanis nem kér senki személyit. Az elérhetőség ilyen szintű biztosításához tonnaszám csempészik be a füvet és hasist a nagykereskedők, akik ezen hülyére keresik magukat, és persze foglalkoznak minden egyébbel mellette. Hatszázezer fogyasztó ellátása nem kis tétel ám, az komoly piac, amiért mindig lesz verseny. A kemény bűnözőtől a gimnazista pusherig.

A hőbörgés. A legalizáció melletti észérveket persze nem mindenki fogja fel, lesznek olyanok, akik ettől nagyon bepipulnak. Ez azt jelenti, hogy még mérgesebben rázzák majd a kereplőt, az árpádsávot meg a kettőskeresztet, Jézus nevében alkotmányoznak, illetve továbbra is a magyar kisgyerekek tervszerű megrontásáról óbégatnak. Pedig nem az a felvetés, hogy nekik is muszáj legyen füvezni. Bár minden bizonnyal jót tenne nekik.

A jó hír az, hogy ezeknek már úgyis mindegy, legalizáció ide vagy oda, őket Gyurcsány már úgyse nyerheti meg. Ugyanazok lesznek még idegesebbek, az erőviszonyok nem változnak.

Tehát ezt a lépést kifejezetten hülyeség volna elmulasztani. A koalíció ezen alig veszíthet, megnyerheti azonban új szavazók százezreit, valamint tehet egy szimbolikus lépést arrafelé, ahol felnőtt emberek maguk döntenek a hétvégéjükről. Ettől még a színes magazonokban meg a napilapok hétvégi mellékletében folytatódhat majd tovább a vita arról, hogyan és mennyire káros a THC, de immár nem annak jegyében, hogy beverem a pofádat, ha szívsz, hanem úgy, ahogy ilyesmiről vitázni kell: tarts mértéket, tudd, hogy árthat, és gyermekek elől elzárandó. Szabad akarat, vagy micsoda.