
Van egy szürkés sáv, ez bizony a homályzóna. Itt kószálnak a gömbvillámok, a telepaták, itt tárolják a még nem igazolt természettudományos sejtéseket. Megfigyelt, de részleteiben nem teljesen ismert jelenségek világa ez. Kutatása folyamatban. A fehér kör tágul, a megmagyarázatlan dolgok száma folyamatosan csökken a majomember óta, de természetesen van még belőlük bőven.
És vannak fogalmak, amelyek definíciójuk szerint megismerhetetlenek.
Az agnosztikus/ateista gondolkodás története ezt a Láthatatlan Rózsaszín Egyszarvúval illusztrálja. A mitikus állatról azt állítjuk, hogy soha nem lehet látni; ha lehetne, akkor már nem volna ő a Láthatatlan. Ezzel máris sikeresen létrehoztunk egy ismeretelméleti zárványt, és kijelenthetjük, hogy a Láthatatlan egyben Rózsaszín. Aki nem hiszi, annak odavágjuk pökhendin: bizonyítsd be, hogy nem rózsaszín! Láttad? Nem. Nahátakkor.
Túl a szkópokon
Ami csontfekete, oda nem látunk be. Se űrteleszkóppal, se mikroszkóppal, semmiféle szkóppal. Zéró információnk van róla. Abba a szegmensbe, amit eleve irracionálisnak álmodtak meg, nem is fogunk. Túlvilág, spirituális létsíkok, Olümposz, Középfölde, Halálcsillag, satöbbi. Magyarán az, amiről pofázni hagyomány, de nem látta még senki.

A fenti figurák persze folyamatosan hátrálnak, ahogy sorra kiderül a villámról, hogy nem istennyila, meg hogy a járvány ellen nem imádkozni kell, hanem mosakodni. De mindig marad nekik elegendő játszótér.
Függetlenül attól, hogy mennyire részletesen és hányszemű lényekkel népesítik be a megismerhetőségtől elzárt vidéket, ezekre a fikciókra pont ugyanannyi bizonyíték van. Nulla. Azt értem, hogy régen volt egy faszi, aki váltig állította, hogy ő tudja, mi van ott, meg hogy ő Istennel különleges nexusban van. Na de ez nyári sláger, nem bizonyság. Jó a cucc, mi, haver? Bejött másoknak is. Prófétával tele a padlás. A maga módján mindegyik egyedi. Mindegyik vallásnak megvannak a maga elégedett és magabiztos hívei, még a totál debil szcientológiának is. Perdöntő bizonyítéka meg egyiknek sincs, különben már csak egy maradt volna.
Mindemellett van még a vallásoknak egy baszottul idegesítő sajátosságuk. Nem elégszenek meg azzal, hogy roppant vad fantazmagóriákat hirdetnek, de még meg is követelik, hogy elhiggyük, legalábbis tartsuk tiszteletben azokat. Amíg tehetik, erőszakkal, aztán ha már nem tehetik, akkor ógnak-mógnak, hogy ilyet ne lehessen mondani már, mert ez őket sérti. Hát drága uram, ha maga felvállal egy ilyen Disney-mesét igazságnak, akkor az azzal jár, hogy mások kinevetik érte.
Suspension of disbelief

Életviteli tanácsadóként többé-kevésbé működnek az isteni kinyilatkoztatásként eladott, valójában a civilizációs evolúcióban kifejlődött hagyományok. Frank Júlia Ötletbazár című munkája mellett megférnek a polcon. De a transzcendensre vonatkozó kijelentéseiket ez nem teszi igazzá.
Amit nem tudunk, azt nem tudjuk. Azt állítani, hogy nincs semmiféle egyéb intelligencia, vagy hogy csak ez a háromdimenziós világ létezik, ugyanolyan határozott ugrás a sötétbe, mint beszopni a görög panteont. Lehet, hogy van valami out there. Hogy az egy hüllőszerű, hideg logika, vagy egy melegszívű igazságos izomtibor, az passz. Nem érvényes válasz az, hogy nekem ez a sztori tetszik, meg a nagyanyám is ebben hitt, tehát igaz. Az egyetlen sportszerű válasz az, hogy nem tudjuk.
Az utolsó 100 komment: