Fodor Gábor bebootolt, felébredt ezeréves álmából, és szemmel láthatóan SZDSZ-elnök szeretne lenni. Fodorról ugyan csak homályos emlékeink lehetnek, mivel mély csendben töltötte az elmúlt éveket, de az látszik, hogy kivel vagy mivel kell megküzdenie. Két jelölt lesz, legalábbis két irány van az SZDSZ-en belül.
Az egyik az az ondolált nyálas liberalizmus, ami egész Európában leszálló ágban van, és ami már legfeljebb ráolvasással, értsd: intenzív nácizással tud olykor felülkerekedni. Amíg a multikultiból csak annyi látszott, hogy hurrá, gyros, addig minden rendben volt. Szegény elnyomott kisebbségek, karddal átszúrt ártatlan romagyerekek, soha többé fasizmust, a néger mindig drága. Akkor még az ment, hogy az idegen szép - mára kiderült, hogy az idegen lehet borzasztó randa is, és például a nyolcadik utason nincs mit integrálni. Elutasítjuk az erőszakot, odatartjuk a másik orcánkat, fegyver az fuj, minden ember színesbőrű, nincs is olyan, hogy Európa meg Nyugat, a világ üveggolyó egy férfiseggben.
A másik libertárius irány. It's the economy, stupid! Adócsökkentést és vele párhuzamosan az egyéni felelősség oroszlánrészét propagálja, és míg az egyén békés kiteljesedésébe nem szól bele, a liberális demokrácia rendjét még a kisebbségekkel szemben is meg akarja óvni, ugyanis a robbantgatás árt az üzletnek. Mehetsz hegyes vagy kupolás templomba, de ha felgyújtod a másikét, akkor azért te leszel a felelős, és nem más, meg nem a társadalom.
A modern libsit nem lehet olyan egyszerűen zsákutcába kergetni, mint a fenti idealista irányzatot. Az ilyen liberális ugyanis nemcsak a többség, hanem a kisebbség zsarnokságát is elutasítja, mert tudja nagyon jól, hogy a diktatúrák általában a kisebbségek rémuralmai voltak.
Az egyéni felelősség ezenfelül azt is jelenti, hogy mielőtt a fizetős egészségügyről kezd nyivákolni kend, előbb vegye ki a szájából a piros Viceroyt, a másik kezével vegye ki a pattogatott szalonnabőrt, és mondja meg szépen, mikor volt utoljára szűrővizsgálaton. Meg azt jelenti, hogy a munkanélküli segély önmagában nem életpályamodell.
Nem voltam egzakt, csak buborékot fújok, de azért érthető, mi a difi a két buborék közt.
Hogy Kóka János a második irányba tart-e a kis piros helikopterén, az még nem látszik a radaromon. Hogy megtanul-e addig egy kevésbé penetráns nyelvet, az se. Az meg a legkevésbé, hogy a párt meddig jutott az önreflexió kényelmetlen útján. Az ő dolguk végül is. Egy Fodor Gábor vezette párt igazán minőségi termék lehet a parlamenten kívüli trutymóban.>
Az utolsó 100 komment: