Mivel az egyik fő töprengési irány itt a vallás célja és oka körül gabalyodik, meg az ufóinvázióra is készülünk, írok ide egy kis színes gondolatébresztőt. A "cargo cult", vagyis rakományvallás néven ismert jelenséget főleg csendes-óceáni szigeteken figyelték meg. A fehér ember feltűnésekor kezdődhetett, de az Egyesült Államok világháborús hadműveletei adtak neki új lendületet. Ekkor az USA szigetről szigetre közeledett Japán felé, reptereket és ideiglenes kikötőket hoztak létre, majd vonultak tovább.
A szegény bennszülöttek megfigyelték, hogy a fehér ember fényeket gyújt, felmászik egy toronyba, ott különös mozdulatokat tesz, majd kisvártatva megjelenik egy repülőgép, és konténerekben fegyvert, élelmiszert, rágógumit és sok egyéb érdekességet dob le. Ebből így-úgy nekik is jutott, és nagyon odavoltak, hogy akkor nem kell többé lándzsával vadászni meg gyökereket ásni a földből, hanem csak ügyesen imádkozni.
"A kellően fejlett technológia nem különböztethető meg a mágiától", írja Arthur C. Clarke.
Gyárakról, propellerről, rádióról fogalmuk se volt - nem lehetett -, viszont az ember már csak olyan, hogy szeretné megmagyarázni magának, amit nem ért. Természetesen arra jutottak a derék vadak, hogy az áru az istenek ajándéka, és a fehérek valamilyen módon beszélnek az istenekkel.
Tehát az amcsik elvonulása után építettek fából és teknőspáncélból irányítótornyot, kirakták kagylóhéjból a repülőtéri burkolatjeleket, sőt repülőgépmaketteket is összeeszkábáltak. Fából fejhallgatót faragtak, a varázsló felvette, és felment a toronyba gesztikulálni, míg a beosztottjai kivilágították a kifutópályát. Megfigyelték, mennyire tisztelik a fehérek a nemzeti lobogót, ezért ők is imádni kezdték a zászlórudat. Konzervdobozokból rádiókészülék-utánzatot készítettek, és abba beszéltek az istenekhez, ugyan küldjenek már rakományt.
Nem küldtek.
Utolsó kommentek