Van néhány toposz, amihez szívesen menekül a jobboldal, amikor elbizonytalanodik: a kereszténység, a történelmi sérelmek, és a nemzeti szuverenitás. Ezekben a jelmezekben úgy érezhetik, hogy mégis igazuk van, mert aki őket támadja, az ezeket a nagyszerű és vitathatatlan értékeket köpi le, vagyis nem kell komolyan venni. Ez nagyon kényelmes és nyugis játék. Ugyanis ha összelapátolunk egy kupac szart, viszont a tetejét hármashalommá formázzuk, és beletűzzük a címeres zászlót, akkor azt felavatja az államtitkár, és nem szól be senki. Illetve aki beszól, az nem a kupac szart, hanem a szakrálist gyalázza, úgyhogy nem lehet igaza. Ebből az olcsón mért kanonizációból adódik, hogy az ún. jobbos kultúra főleg összelapátolt szarból áll, gazdagon fellobogózva.
Világosítsd fel
Az alapértékek között ma a nemzeti önrendelkezés a legnagyobb sláger. Míg a kormány retorikájában legfőbb jóként jelenik meg, az elmúlt év több példát is mutatott arra, hogy a csökkentett szuverenitás olykor kifejezetten jótékony. Nagyobb hülyeségeket csinálnánk, ha valóban a magyarok dolga volna, hogy mit kezdenek magukkal. Pont úgy, ahogy a gyereket a korlátozott önrendelkezése menti meg attól, hogy a busz elé ugorjon vagy devizahitelt vegyen fel.
Látványos és immár világszerte ismert példa a médiatörvény. Brüsszel határozott beavatkozása olyan ostoba tervezetet lehetetlenített el, amely már az összehányt minőségével is súlyos bajokat okozhatott volna. A paranoid rosszindulat mellett egyszerűen hülyeségeket írtak bele, olyan tiltásokat, amelyek a saját médiájukat tették volna tönkre legelőször, ha alkalmazni kezdik. Azután pedig az egész nyilvánosságot, legalábbis annak szervezett részét. És akkor Szíjjártó-büfikből és Orbán-beszédekből kellene megismernünk a világot meg azt, ami velünk történik. Ennek katasztrofális következményei lennének. Tíz éven belül megindulna a degeneráció, lassan négy lábra ereszkedne a nép, és a többit már úgy nézné végig, mint a dinoszauruszok a meteort. Nagy szerencsénk, hogy nincs jogunk az öncsonkításhoz.
Volt ennél húsbavágóbb pofon is. Emlékezni mindig izgalmas. Amikor Magyarország még nem Óceániával az államadóssággal állt háborúban, akkor az volt a koncepció, hogy legyen inkább a deficit hét százalék, magyarán vegyünk fel még vagy nyolcszázmilliárdnyi hitelt. De ezt sem tehettük meg, mert a jobb első ülésen az oktató beletaposott a fékbe.
Minden lehetőséget kimerítettek, hogy ne kelljen érdemben kormányozni, és végül az Európai Unió, a nemzetközi szervezetek és a piacok mégis rákényszerítették őket. Rengeteg példa van arra, mi történik, ha egy kormány reformálni gyáva, viszont senki nem szól nekik időben. Ilyenkor többek közt beindul a pénzjegynyomda, és holnapig, holnaputánig még nem kell csökkenteni senki bevételét. A végeredmény mindig súlyosabb, és végül mégis meg kell lépni a reformokat, nulláról. Boldogok az országok, amelyek nem maguk döntenek az inflációról.
Magyarország nem független, Orbán Viktor hazudik, amikor azzal eteti a baromfiudvarát, hogy a magyarok maguk döntenek a dolgaikról. Továbbá hazudik arról, hogy ez jó lenne. A végső döntés, az Európai Unió elhagyása elvileg minden államnak jogában áll, de még a keményen seggberakott görögök sem merik meglépni; annak a következményeit senki sem vállalja. Amíg viszont oda tartozunk, addig bizonyos szabályokat be kell tartani; és azokat a Fidesz kénytelen-kelletlen be is tartja. Kevesen érvelnek a kilépés előnyeivel, és az érvek többnyire érzelmiek: hogy akkor majd nem a külföld mondja meg a frankót.
Csonka Magyarország is ország
De hát ez az érv is hülyeség. Amit a külföld jobban tud, abban érdemes rá hallgatni. A sokszor lesajnált Egyesült Államok, amelynek még ahhoz se volt elég királya és hercege, hogy elnevezzék róluk az utcákat, speciel messze előttünk van a demokrácia nevű rendszer üzemeltetésében. Lehet, hogy nincsenek ezerévesek, viszont mióta léteznek, szabadon választanak. Ebben mi még mindig kezdők vagyunk. Van mit tanulni a nyugattól, és ha ők azt mondják, hogy a médiával vagy az emberi jogokkal nem ilyen törzsi módon kell bánni, akkor lehet, hogy igazuk van. Nyertek már világháborút, szóval ejnye, magyarok, némi tekintélytisztelet nem ártana, ha már konzervatívot játszunk. Fel nem foghatom, mitől volna a CIA kevésbé autentikus forrás, mint a római pápa.
Tudom, hogy vannak, akiknek a szuverén Magyarország önérték, a legnagyobb szentség, a primum movens, aminek minden egyéb cél alárendelhető. Azt se hiszem, hogy erről le lehetne őket beszélni. Ez olyasmi, mint a hívők beszűkültsége: nekik hiába magyarázza akár Stephen Hawking, hogy nincs is isten. Jó hinni, hogy van, és jó hinni abban, hogy Magyarország rendelkezik azzal az erővel, tehetséggel, szorgalommal és általános faszasággal, amitől nemhogy Európán kívül, de vákuumban is létezhetne és virágozhatna. Azt viszont kénytelenek elfogadni a legjámborabbak is, hogy vannak hitetlenek.
Én a szuverenitás önértékében azért nem hiszek, mert könnyen átcsap a szabadság szabadosságba, és az a tömegpszichózissal együtt veszélyes. Nem elsősorban a szomszédainkra, hanem saját magunkra. Túl sok példát ismer a történelem arra, hogy kisebb-nagyobb népek nagy fene szuverenitásukban olyan hülyeségeket csináltak, aminek aztán generációkon át nyögték a következményeit.
A mi súlycsoportunkban a világ legszuverénebb országa Észak-Korea. Lehet rá kígyót-békát kiabálni, de az önrendelkezése, az megmelengeti bármely horthysta szívét. Nekik még az Egyesült Államok se ugathat, senkinek eszébe sem jut leigázni őket, hiszen még atomfegyverük is van. Szuverenitásra nem lehet panasz.
Minden másra sajnos igen. Olyan kicsinységekre, mint ennivaló, lázcsillapító, áram, szórakozás, szabad mozgás és természetesen a korrupció. Mindent feláldoztak azért, hogy ne kelljen együttműködni másokkal. A legkevésbé a saját nemzetük másik felével.
Az észak-koreai polgárok egyébként kerülik az ilyen panaszok megfogalmazását, de ettől még tudható, hogy az önrendelkezés feletti örömük nem őszinte, mivel ők maguk a saját testükkel sem rendelkezhetnek. Országuk vezérlő elve, a dzsucse a függetlenséget és az önellátást helyezi mindenek fölé. A kísérlet azt mutatja, hogy ez többé-kevésbé elérhető, de az emberek nem lesznek tőle boldogok. A világ legszuverénebb nemzetállama egyben a legboldogtalanabb ország a bolygón.
Magyarország sem attól lesz jobb hely, ha mindenkitől független. Most sem amiatt boldogtalan, hogy része egy szövetségnek és a világnak, hanem pont azért, mert nem tudott feloldódni a társaságban.
Az utolsó 100 komment: