Unott legyintéssel nyugtáztam, amikor megtudtam, hogy az RTL Klub újra előáll a valóságshow műfajával, ráadásul lényegében változatlanul akarja előadni a néhai Való Világot. So 2002. Túl vagyunk rajta háromszor, és nincsenek sehol az egykori főszereplők, zsákutca, senkit nem fog érdekelni. Így is indult a műsor, aztán idővel kiderült, hogy ez még mindig, újra hasít. Legalább kétmillióan kíváncsiak arra, hogy a bentlakásos tévéműsorban mit csinál néhány átlagember, és ettől aztán ők máris többek, mint átlagemberek.Még mindig nem különösebben érdekel az RTL, és ezután is le fogom szarni, viszont ha már van ez az időközi választás, akkor abban illik állást foglalni. Hatása kevésbé fenyegető ugyan, mint egy jó kis fülkeforradalomé, de a kedvezőtlen eredmény nehezen megmagyarázható látlelet lenne Magyarország mentális állapotáról.
A továbbiakban azzal a feltevéssel élek, hogy a csatorna a szavazatok számát nem manipulálja; ez a feltevés egyébként nem áll túl biztos lábakon, de nem is kizárt. Egyben kelletlenül elfogadom, hogy léteznek ezrek és százezrek, akik pénzt áldoznak arra, hogy az akaratuk megnyilvánuljon a Való Világban.
Hej, te eleven fa
Egyáltalán nem meglepő, hogy egy ilyen műsornak a főszereplője, a legérdekesebb figurája egy ordítóan beteg pszichopata lehet. Tök sikeres filmeket forgattak például diktátorokról, sőt minden izgalmas sztoriba kell egy totál romlott, zakkant alak.
Akit a végén megölnek. De legalább elnyeri méltó büntetését.
Mármost a legesélyesebb játékosról az úgynevezett rajongói is elismerik, hogy egy orbitális faszfej, a szó szoros értelmében is. Ebben áll az ő produkciója, ebben tehetséges. A teljesen gátlástalan, de legalább ostoba és erőszakos hím nem ismeretlen szerep a mainstream médiában, Al Bundytól Homer Simpsonon át Fábry Sándorig sokan megállták a helyüket. Az új hős sínen van, már kész a saját műsorának stúdiója, szórakoztató potenciálja vitathatatlan. A freakshow élt, él, élni fog.
Baj-e az, ha Alekosz-féle pszichopaták vannak a tévében? A médiaszabályozás fogós és örök kérdése, amit egyébként törvénnyel gyakorlatilag lehetetlen megválaszolni. Nem lehet azt beleírni a médiaalkotmányba, hogy a tévének kötelessége jó magaviseletre szoktatni a nézőket. Nem, a törvény ezt ugyanúgy nem oldja meg, ahogy a szülők felelősségét sem veheti át a nemzeti alaptanterv. Itt már azokon múlik a dolog, akik hallatják a hangjukat, és tolják az esemest. Az egy korlátozott minta ugyan, és aligha a nemzet krémje, de nem mindegy, hogyan döntenek.
A műsor eddigi párbajai a történet alakításáról szóltak, a döntő viszont a jutalmazás pillanata. Ilyenkor az a kérdés, hogy ki érdemli meg a lakást és az autót. Mit gondolnánk arról a tanárról, aki a jó tanuló helyett azt dicséri meg, amelyik a legtöbbet fogdossa a lányokat? Mit kellene gondolnunk arról a Magyarországról, amely egy tőrőlmetszett sudribunkót stafíroz ki? Hát azt, hogy a sudribunkók országa.
Az emberek embere
A választék persze nem túl széles, nyilván egyszerűbb lenne a helyzet, ha Alekosz és Sólyom László között dőlne el a meccs. De ebben a mezőnyben is könnyű észrevenni a nyílt szívet, a jóindulatot. Jerzy nem egy zseni, semmiben sem kiemelkedő, például nem kivételesen tapló, nem hisztizik fölöslegesen, nem részegedik le mindig minden körülmények között, és nem leli örömét abban, hogy másokat idegesítsen. Egyszerű fickó, akivel ki lehet jönni. Celebnek talán nem a legalkalmasabb, de szomszédnak, kollégának, polgártársnak igen; és mint a többiek bemutatták, az is valami. Nem folttalan a múltja, de az a csöppnyi pornózás igazán megbocsátható, ennyi az egész, nem privatizált, nem volt ügynök, és nem kokettált a szélsőjobbal. Különben is azért csinálta, mert valamiből meg kellett élnie szegénynek. Pont azt bizonyítja, hogy a mélyszegénységben is emberek teremnek, sőt nagybetűs Emberek. Mindenesetre az egészen kisbetűs pondrók között Jerzy annak néz ki. Itt legalább van mit jutalmazni, és akkor Magyarország nem azt teszi közzé a legnézettebb tévéműsorában, hogy tahónak lenni jó stratégia.
Ha viszont az Alekoszok sikertörténetként jelennek meg, annak kellemetlen következményei lehetnek. Abból a dolgozó tömegek esetleg azt a következtetést vonják le, hogy ilyennek lenni nem gáz, sőt érdemes és még népszerű is. Akkor pedig, kedves néző, előbb-utóbb a te kertedben is nő egy ilyen. És közelről nem lesz vicces.
Az utolsó 100 komment: