Végül, lassan, lomhán megérkezett a vasseprű a köztévébe, kisöpörni onnan a reakciót, a nemzeti együttműködés ellenségeit. Sajnos – és ez itt egy országos jelentőségű sajnos – továbbra is az a jelszó, hogy aki nincs velünk, az van ellenünk.
Kevés olyan tévés riporter – pontosabban interviewer, host, kérdező – termett a rendszerváltás óta, aki el tudta látni ezt a funkciót szuverén egyéniségként. A publicisztika ezalatt körbefordult a tengelyén, a szórakoztatás robbant, még az oknyomozásnak is több eredménye volt, mint a politikusvallatásnak. Nehéz, komplex műfaj. Képernyőképesség, felkészültség és felkészülés, meg még hidegvér is kellene hozzá. Általában az illetékes elvtársak, beleértve a második vonalat, sokkal jobban értenek a mesterségükhöz, mint a riporterek. Ez aztán azzal jár, hogy államtitkár úr befárad a tévébe, és ha nem fogják szorosan a pórázát, akkor megeszi reggelire a vendéglátót. Illetve azzal, hogy eleve megterítenek neki. Nem is cél, hogy váratlan helyzetbe hozzák, ellentmondáson kapják, korábbi szövegeibe nyomják az orrocskáját, vagy olyasmit húzzanak ki belőle, amit nem akart közölni.
Ez nem közszolgálat, hanem PR. De azért akadt egy-két új arc, aki komolyan vette a munkáját, és megpróbálta Magyarországon meghonosítani a szigorú kérdező műfaját. A köztévének ez tulajdonképpen sikerágazata volt, mellesleg az agyonidézett BBC-normáknak megfelelően. Két kemény riporternőt is felnevelt, és mostanra már mindkettőt vissza is tuszkolta a fiókba. Ma már sem Krizsó Szilvia, sem Mészáros Antónia nem kérdezhet.
Pedig egyikükről sem lehet elmondani, hogy úgynevezett komcsi lenne, ugyanolyan szakértelemmel fingatták a fideszest meg a szocit, nem kacagtak össze egyikkel sem. Határozottak voltak, udvariasak és távolságtartók, tették a dolgukat, nem a riportalany oldalán, hanem a közönségén. Ez kevésnek bizonyult, illetve túl soknak.
Bejátszik itt az optikai csalódás is. Máshogy csattan a pofon, attól függően, kinek osztják. Ennek az az oka, hogy a szoci szavazót, sőt a pártot sem különösebben érdekli, hogy Mesterházy Attilának volt egy kínos estéje, sőt eléggé szarnak rá. A jobboldal máshogy viszonyul a sajátjaihoz, senkit nem hagynak hátra, és nem szeretik az olyan tévést, aki belekérdez a mantrába ahelyett, hogy tercelne hozzá.
War is over
Ez a régesrégről megörökölt ostromlottvár-fíling mindig is jól megfigyelhető volt azokon a médiumokon, amiket a Fidesz ellenőrzött. 0,5 százalékos tűréssel igazodó gépezetek. Ilyen az újságjuk, aztán csináltak tévéket és rádiót, és az is pont ilyen lett. Ellentmondani nem mer senki, mert még ha véletlenül ki is menne a vitacikke, akkor is biztos lehet benne, hogy megnézheti magát.
Kóczián Péter, aki akkoriban épp jobboldalt sertepertélt, azt mondta egyszer régen erre egy interjúban, hogy a jobboldalt szegényt sújtja a balos médiafölény, és azért kell neki a maroknyi meglévő orgánumát harci eszközként használnia. Nos, ez az állapot elmúlt. Ha máskor nem, az RTL-es bevásárlással. Van bőven napilap, hetilap, tévé, rádió, és a közmédiumokat is nyugodtan idecsaphatjuk. A háborúnak vége. Ideje leszerelni, és lefújni a kijárási tilalmat. Takaréklángon ugyan, de elkészült közben a normális jobber sajtó receptje, amit nem kizárólag a borzongásért érdemes kívülről is figyelni.
Nem azért ciki egyébként pártszóvivőkre cserélni a vaslédiket, mert az úgy általában undorító. Az a kormány, amely ezt megtehetné, de mégsem teszi meg, önbizalmat sugároz. Istenem, legfeljebb épp egy interjú közben derül ki, hogy elcseszték azt a törvényjavaslatot. Vagy hogy Kanyifaszi Guszti lojális gyerek ugyan, de síkdebil, és le kell váltani.
Az a kormány, amelyik ennyire fosik a kérdésektől, hát az nem tűnik valami magabiztosnak. Gyávának tűnik.
Valamint nem látszik túl okosnak sem. Halász Zsuzsa – akit itt tényleg csak címkeként használunk, arra pont megfelel – volt már prominens műsorvezető a köztévében. Pont az előző Orbán-kormány alatt. A lelkét kitette, hogy szolgálja a pártot. Miatta kellett hipóval lemosni a képernyőt minden vasárnap este.
És? Nyertek?
Aki nem lép egyszerre
Liberális minimum - médiafölény-elmélet
Az utolsó 100 komment: