Hogy mennyire megérett Magyarország a radikális változásra, azt a most lezárult korszak végvonaglásai mutatják be éles megvilágításban. Kiábrándítóan, dühítően ostoba rendszerek uralkodtak felettünk, amelyek már csak megszokásból csuszamlottak előre saját, lassan csordogáló nyálukon. A szabályoknak rég nem volt értelmük, az állami intézmények elbutultak, ellustultak, de újra és újra felírták a régi, sose működött receptet a beteg országnak. Ennek most vége, elvtársak.
Ilyen nevetséges, torzszülött dinoszaurusz a médiaszabályozásért felelős testület, az ORTT is. Ostobasága, korlátoltsága, a kortárs vagy legalább a tíz évvel ezelőtti média megértésének teljes hiánya, és persze a mutyizó korrupció tette köznevetség tárgyává. Most remélhetően végre fellélegezhetünk, és a hazánkra borult éjszakából aláfoszlik egy zsebkendőnyi gyászposztó.
A történet, amivel e reményteljes csillagórán észrevétette magát a kipusztulásra érdemesült bűnszervezet, részletesen ide „klikkelve” olvasható, röviden pedig a következő.
Társadalmi célú hirdetésben igyekszik felhívni egy civil szervezet a figyelmet a nemkívánt terhesség következményeire, az abortusz elkerülhetőségére. Oly cél ez, amely a huszonegyedik század hajnalán bizonyosan élvezi a nemzeti egység támogatását. Ebben a kisfilmben a lehető legóvatosabb módon utalnak az abortusz kellemetlen mivoltára, és arra, hogy ennek oka a felelőtlen szex. Ennyi az egész, de az Országos Rádió és Televízió Testület, amely a saját nevét sem képes helyesen leírni, ezt a hirdetést betiltotta. Előre jelezték, ők a gumitörvényt úgy fogják alkalmazni, hogy ez véletlenül se juthasson el azokhoz a magyar lányokhoz, akiknek a sorsát jobbra fordíthatná. A gyermekekre ugyanis káros lehet szerintük, és hiába bizonygatja a civil egyesület, hogy az érintett 13-14 évesek számára a magzatgyilkosság még annál is károsabb, mint a film megtekintése, az ostoba apparátcsik ezt már nem fogja fel. Nincs hozzá agya ugyanis. Egy alsóbbrendű, degenerált, kontraszelektált alfaja alakult ki a magyarnak, és az eddigi sorscsapásokat jórészt az okozta, hogy megadatott nekik, hogy törvénykezzenek, szabályozzanak, irányítsanak. A haza fényre derülését attól várhatjuk, ha a debilek helyére hozzáértők kerülnek végre.
Ehhez minden adott. A nemzeti oldal roppant hátországa rendelkezik azzal a közbölcsességgel, amely az efféle bornírt pótcselekvéseket átlátja, leleplezi, és megálljt parancsol nekik, mégpedig ellentmondást nem tűrve. Napnál világosabb, hogy az államnak, a közmédiának egyenesen feladata a szexuális felvilágosítás és a védekezés népszerűsítése. Az pedig a legkevesebb, hogy ha már egy öntevékeny egylet vállalta ezt fel, akkor az állam ebben ne akadályozza őket. Hiszen ez az ország érdeke, és aki ezt akadályozza, az… nos, nem rondítok a pillangó hajnalba nyers szavakkal, de az ilyen embernek bizonyára van elszámolnivalója a hazája felé, és tudnia kell, hogy egyszer ezért felelni fog.
Különös örömmel tölt el, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt, amely ezidáig mintegy búvópatakként formálta a jobboldal – és nem utolsósorban Orbán Viktor – gondolkodását, várhatóan jelentősebb szerephez jut Magyarország feltámasztásában. Az effajta ügyekben mutatkozhat meg nemzeti elkötelezettségük, odaszenteltségük. És az jel lesz egész Kárpátországnak, fenséges példa, hogy miképpen lépi át saját árnyékát az igaz, felelős hazafi. Mert igaz ugyan, hogy a Szentszék és Jelenlegi Szentatyánk kissé lemaradt az abortusz és a fogamzásgátlás ügyében (illetve abban, hogy a kettő között összefüggés van), de az ország érdeke egyértelműen az, hogy inkább gumióvszerrel vagy tablettával szerelmeskedjenek a magyar lányok, mint hogy boncasztalon kaszabolják össze a hamvas kelyhecskéjüket. Az életeket nyomorító álszentség, amely Rómát még mételyezi, a magyar feltámadásban szertefoszlik. Nándorfehérvár után újra példát mutatunk a keresztény világnak, s a haza fényre derül. Isten minket úgy segéljen!
Az utolsó 100 komment: