Tisztújítás előtt áll az MSZP, ami azért lesz izgalmas, mert nincsenek a táblán tisztek.

Gyurcsány Ferencnek a pártban nincs alternatívája. Ki lehet közületek méltó hozzám? – ezt a kérdést teszi fel nap mint nap a puszta létezésével. Ahogy jön-megy, okoskodik, magyaráz, tarhál Nyugaton és Keleten, tévében nyilatkozik egyre lejjebb sütött szemmel, de fáradhatatlanul. És még mellé blogol és kocog. Élő szövet acélvázon.

A mocsárerőmű

Kár is sorolni a közszájon forgó neveket. Akárki  lépne a helyére, fakó árnyéknak, súlytalan posztkomcsi hivatalnoknak tűnne. A párton kívül akadhatnak még jelentkezők: vannak közgazdászok, expolitikusok, sőt van olyan miniszter is, aki szövegei alapján hajlandó lenne egy keményebb intézkedéssorozatra. Vagy akár Bokros Lajos, az egyetlen főszereplővé építhető reformerjelölt is élhetett volna a lehetőséggel, amiből az MSZP mindenképpen többet tud kínálni, mint az MDF.

De szinte reménytelen, hogy a szocialista párt ebben támogassa – nekik Gyurcsány volt a maximum. Sőt az is sok volt. És neki is évekbe telt, hogy megvesse a lábát ebben a nyúlós közegben. Megpróbálta megépíteni a mocsárerőművet, lecsapolni energiáit, és ebből villamosítani Magyarországot. Csekély sikerrel.

Amikor az Őszödi Beszédben Gyurcsány azt mondta, hogy van a frakcióban több miniszterelnöknek alkalmas ember, akkor is túlzott. Ma már végképp érvényét vesztette: nem maradt senki. Az alternatívák ugyanis egytől egyig mind az MSZP Gyurcsánynál balosabb szárnyát képviselték, vagy legalábbis inkább, mint ő. Márpedig balra nincs út. Elmentünk a falig, és nagyot koppantunk ottan. A jószándékú, gyámoltalan, szánalmat ébresztő szociálérzékeny balfasz figurája most nem léptethető fel. Akkor egy napunk se lenne, hogy kivegyük a bankból a pénzünket.

A két torony

A tisztújító kongresszus úgy ül össze, hogy a királyon kívül csak parasztok maradtak. Lehet a parasztból tiszt ugyan, de nincs már elég idő, hogy besántikáljon a  célvonalba. Az állás pedig tragikusnak néz ki, mattveszélyesnek.

Pont ezért is volna nehéz jelentkezőt találni a szocialista elitben. A feketemosogató szerepe nem túl vonzó. Aki most átvenné a kormányzást, az a Gyurcsány ásta verembe ugrana bele, önként. Márpedig a szoci nem öngyilkos fajta.

Minden bizonnyal Gyurcsánynak marad tehát a szaros szendvics maradéka. És még vele járunk a legjobban ahhoz képest, ha valami igazi balos bumburnyák kezdene ámokfutásba. De a mattot, a megalázó vereséget és az Új Dimenzió megnyílását kivédeni ő sem lesz képes csoda nélkül.

Egyetlen reménye, hogy az ellenfélnek sincsenek tisztjei. Ott is csak egy király terelgeti parasztjait. Az ellenzék – drukkertől a szóvivőig – egyetlen személybe veti bizalmát, és abban reménykedik, hogy aki ennyire cuki, az biztosan tud kormányozni is; dacára annak a hegynyi beteges ostobaságnak, amit eddig konkrét kérdésekről összehordott. Egy erős akarat kell csak, az aztán oda teszi a hegyeket, ahova akarja. Egyetlen ember integritásán, hitelén és ügyességén múlik a győzelem, és ezt tudja a végső összecsapásra készülő MSZP. És legjobban Gyurcsány Ferenc tudja. Orbán Viktor ki sem fog látszani a lézerpöttyökből. Lesznek a mindennapos hazugozáson és hazudozáson túl mélyütések, brutális karaktergyilkos billentyűkombinációk, korábban félretett aduk kijátszása – mindaz a harci trombitálás, ami Gyurcsányra hangolva is fülsértő ricsajt okozott. Most ez következik sztereóban. Epikus csata lesz, bossmonsterek összecsapása. Godzilla vs. Mechagodzilla. Ilyen meccsekben városokat szoktak lerombolni. Aztán kamerán kívül elismerik, hogy nem volt szép dolog.