Vissza a jövőbe. Milyen lesz az élet 2010-ben? Ma ez a kérdés a fölnőttek világában semmiféle űrhajót meg mágnesvasutat nem érint, de még egy pici robotolimpiát se. Hanem hogy visszajön az Orbán. És akkor hurrá, illetve jujuj. Hát, ez önmagában is elég tragikus, mert Orbán Viktor még a hívei szerint sincs olyan cool, mint egy űrhajó, vagy akár egy nyúlfarknyi mágnesvasút. Eszembe se jutott kisgyerekként, hogy erről fog szólni 2010, és azt hiszem, a mai gyerekeket sem izgatja.
Tehát hogy 2010-ben milyen lesz az élet, azt Orbán Viktor visszatérése határozza meg. Nézzünk tehát a kristálygömbbe, vegyük be a narancs bélyeget, és hallucináljuk ki.
Először is nem lesz semmiféle nemzetiszocialista birodalom. Sem francóista junta, de még horthyzmus se. Tetszik tudni, mi egy kis ország vagyunk, ami vagy kihasználja a világ szeleit és maga javára fordítja, vagy ha szembefordul vele, akkor felborul. Felborítják. Nincs olyan, hogy magyar út, ez egy icipici ország, ami legfeljebb azt döntheti el, felhajt az autópályára és megfizeti az árát, vagy nem hajt fel, hanem döcög mellette a jaó zsíros fődön.
Akármilyen mágus Orbán Viktor, führer nem lesz belőle még akkor se, ha szeretné. De hát nem is szeretné. Magyar ember ilyen csúnya dolgot nem csinál. (Félre, jobbszélre:) Szálasi volt az egyetlen, de az nem is volt magyar, hanem egy örmény zsidócigány. Nyilvánvalóan a hungarizmust a magyarság ellenségei találták ki, hogy a végromlásba taszítsák. Tudja ezt minden rendes magyar, ezért vagyunk mindannyian demokraták.
Meg mert kábé másnap szabadulna el a hiperinfláció, és egyben kiderülne, hogy a magyar szív és magyar akarat nem boldogít, ha közben nincs autóalkatrész, videókártya, mobiltelefon és Milka. A magyar akarattal kitörölhetjük.
Nagyon mást nem lehet csinálni. A nemzeti radikálisok, illetve a Fidesz-tábor egy részének elképzelései lázálmok, pont olyan reálisak, mint Nagy-Magyarország. Olyan nem lesz. Modernizáció lesz, vagy a fájdalmas hiánya.
For a better Maryland
De nyilván lesznek gesztusok, hogy ezek a szerencsétlen, félretájékoztatott emberek azt higgyék, mégis felépíthető Mária országa, a magyar Maryland. Amolyan koronaúsztatós kis hülyéskedésekre kell felkészülni, látványos nemzeti élethazugságra, amikor is úgy teszünk, mintha lenne keresztény Magyarország. Épp most füllentett a sosemhazudós csodagyerek egy ilyen hülyeséget, hogy ez egy 75 %-ban keresztény nemzet, de tudja persze ő is, hogy jó, ha tizenkét százalékot érdekel ez a téma úgy, ahogy az egyházak előadják. Csak hát ő közben belehabarodott kicsit ebbe a jézuskás mesébe, ahogy tizenkevés éves kiskamaszok, akik nemcsak szerepjátékoznak szombatonként, de be is öltöznek paplovagnak meg trollnak.
Na de ezt ki lehet bírni, meg a zászlócsattogást is. Abból úgyis kevesebb lesz, mert Morvai Krisztina vélhetően elkussol végre, amikor az Orbán-kormány veri szét a fasisztákat.
Ám akármekkora nemzeti imanapokat tartunk, pénz attól nem lesz több. Mária levette a kezét az országról, ahogy a regnáló miniszterelnök nagyon helyesen észrevételezte. Lopni se fognak kevesebbet: a pártkasszák feneketlenségét kvázi törvényben garantáljuk magunknak. De az csekély tétel mindahhoz képest, amiről annyi szó esett eddig reform címén. Oktatás, egészségügy, K+F, meg a szociális szempontok, és közben a gazdaság agyon nem nyomása. Az alrendszerek.
Akár 2010-ben, akár előbb lovagol vissza Orbán Viktor a tutiba, mindössze két modell áll rendelkezésére. A Medgyessy-recept és a Gyurcsány-recept. A sors iróniája, hovatovább.
Megpróbálhatja megvalósítani ígéreteit; azokból van annyi, mint a szemét, csak úgy fossa a száján. A szó szerintieket és a kimondatlanokat: mert kimondatlan maradt az ő szájából, hogy nem nyerhet mindenki. Hogy a követelések, amik mellé naponta odaáll, nem elégíthetők ki. Hogy itt áldozatokat kell hozni, mert a mindenkinek szükségletei szerint, az nem működik. Ha Orbán Viktor a maga termelte igazságszérum alapján tényleg megpróbál mindenkinek nagyobb kenyeret sütni, az lesz a Medgyessy-recept.
Elhúzható egy évig vagy kettőig, de nem tovább. Nem mi mondjuk meg, mennyi ér a munkánk, a pénzünk, hanem a világ. Az meg olyan hajcsártermészetű, árérzékeny genya, akit nem érdekel a szociális blabla, csak az, hogy mennyit dolgozunk és mit adunk ugyanannyiért, mint a szomszédos Vietnam. Ők például elfogadható minőségű nyomtatott áramköröket és chipeket gyártanak, és a világ azt többre értékeli, mint a Boldogasszony Anyánk kezdetű nemzeti lassúszámot. Egyszer úgyis meg kell mondani a jónépnek, hogy a jóléti rendszerváltás homokra épült.
A Medgyessy-receptet ezért épeszű kormány nem használja soha többé. Marad a Gyurcsányé. Látszólag egyszerű: nyerni a legotrombább hazugságokkal, aztán egészen mást csinálni. Gyakolatban megvalósítani kicsit nehezebb: ezek a pórok emlékeznek az ígéretekre. Minél nagyobb a kontraszt az ígéretek és a megvalósulás közt, annál inkább.
Nem mindegy persze, kiszivárog-e a beszéd, ahol a diadalmas vezető őszintén beszél harcostársaihoz. De a hazugság kiderül és kézzelfoghatóvá válik akkor is, ha a bűnös nem mondja bele a kamerába, hogy hazudott. És akkor aztán a víz az úr! Olyankor el lehet kergetni a kormányt. Zsarnokgyilkosság meg minden. Ezt megtanultuk.
Sem a Medgyessy-, sem a Gyurcsány-recept nem vált be.
Take no prisoners
Demagóg ostobasággal összeszedhető hárommillió szavazat, ez eddig rendben. Ha kerek forinttá árazzuk az azonnali ígéretet, akkor igazán hatékony a taktika: így működött a szocik tizenkilencezer forintos nyugdíjascsalija. Csakhogy aztán jön a kapkodás, miként Bernát a ménkűhöz. És a kétségbeesett népnevelés, hogy hát ööö, izé, eddig nem akartuk mondani, de a költségvetést nem a gólya hozza.
Korai lenne még az a választás. Hárommillióból már lehet engedni pár százezret. Sőt kell. Nem lesz ez lepkeűzés, jobb, ha senki sem hiszi. A Fidesz közgazdászai, Járai, Cséfalvay, de még Matolcsy is elköhintik időnként: nem akkora hülyeség az az önrész, vagy hogy ki kéne rúgni pár százezer közalkalmazottat. De éppen a Gyurcsány-recept első sütetéből tudjuk, nem elég értelmiségi réteglapokban összekacsintani és a kispadról benyögni, hogy amit az elnököm ugat a pódiumról, az egy kerek ostobaság.
Nyilván súlyos tehertétel a nemzetnek a féltudású magyar elit. Még súlyosabb azonban a csodavárók hada. A legkártékonyabb élősködő pedig a csodavárók hátán felkapaszkodó hatalom. Épphogy elég lesz két év lefaragni a remény rabjait. Menjenek Isten hírével, csalódjanak még most. Szavazzanak inkább a még hülyébbekre, bizonytalanodjanak el, csak ne legyenek biztosak a csodában. Hogy azután ne kérhessék joggal számon a lehetetlent. Mert nincs már erre négy fölösleges évünk.
Utolsó kommentek