Az SZDSZ elnöke Kóka János, a végeredmény nem okozott meglepetést, legfeljebb a szoros verseny. A legitimáció ahhoz kevés, hogy Kóka azt tegyen a párttal, amit akar. De bizonyára megpróbálja.Hogy mit, arról már írtam: a Magyar Kapitalista Párt létrehozását. Kell, kell, kell ide olyan. Ez elvileg egy tőkés ország, ehhez képest a két szabad szemmel látható parlamenti szereplő a Magyar Szocialista Párt, meg az a plebejus izé. Ebben az elvileg tőkés országban kapitalistán azt a pénzeszsákon üldögélő, cilinderben szivarozó dagadékot értik, akit még Rákosi idején kezdtünk utálni.
Nem jól van ez így.
Számos akadályt kell Kóka Jánosnak átugrani cicanaciban, ha ezen változtatni akar. Például most már igazán nem kéne lopni. Sógornak-komának-üzlettársnak sem, pártkasszának sem. Számlás-Magyarországon végül is lehetett, nagy viháncolás volt az egész, ki mihez hozzáfért, ellopta, elcsalta, leköltségelte. Most már ez hülyén veszi ki magát.
De nem ez a lényeg, János. Itt az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Magyar Kapitalista Párt elnökeként és kabalafigurájaként pont neked kellene bebizonyítani, a kapitalista is ember. Androidként nehéz dolgod lesz, de legalább cselendzs.
Siker, siker, siker. Jó az. Követendő és előremutató. Csak tudod, János, milliárdost látva néha arra gondolnak az emberek, hogy mégis mi a lófaszt lehet ennyi pénzzel csinálni. Hogy mire való az a siker. Hogy mihez kezdesz vele.
Még több pénzt csinálni, naná; és akkor venni még nagyobb helikoptert, csapatszállítót, harcit. De tudod, az már jóval milliárd alatt is úgy van, hogy ha a szendvicsre-, benzinre- és nyaralásravaló összejött, akkor az ember már nem kizárólag Hayekre és az offshore-ra gondol, hanem ezt felfüggeszti egy percre, és ad valami pénzt a hóvirágos néninek. Attól nem lesz kevesebb a szalámi. Az állam nem tud adni, mert deficites. Aki pluszban van, az tud.
Hüllő-e vagy?
Nem, nem is az a kérdés, hogy mit lehet ennyi pénzzel csinálni. Hanem az, hogy vajon hogyan tudjátok ti megállni azt, pláne politikusként, történelemkönyvbe igyekvő figuraként, hogy kicsapjatok az asztalra, say, százmillió forintot. Azzal a felkiáltással, hogy márpedig nem fog az idén megfagyni egy ember se az utcán, mert felfújunk nekik egy sátrat. Vagy legalább egy nem fog megfagyni, aki egyébként megfagyna. Vagy mittudomén. Iskolatej. Ingyenmackó szegény gyerekeknek. Akármi. Nem égeti a zsebedet? On the turning away?
Oké, elhiszem, hogy ez most meredeknek hangzik, doktor Dagobert. Pénzt odaadni, csak úgy. Megpróbálom máshogy. Vannak ezek a CSR-programok. Corporate Social Responsibility. Amikor azt mondja a bazinagy multi, hogy ő a joghurt árából átutal iksz forintot a rákos gyerekeknek. Ez marketing, PR, nem egyéb. Működik. Árnyalja picit azt a képet, hogy ezek a köcsögök csak a profitra hajtanak, és nem is emberek, hanem hüllők. Igazából persze továbbra is hüllők, és ezekkel a húzásokkal csak azt akarják elérni, hogy még többet adjanak el.
De ez teljesen mindegy azoknak, akiken segítenek. Mert ők már meg vannak mentve. És ha kérdezné valaki, kívülről vagy belülről, hogy hüllő-e vagy, akkor válaszolhatod, hogy igen, az vagyok, de próbálok viselkedni. Így ha végül mégis veszítesz, akkor is nyerhetsz valamit, ami csak a tiéd marad.
Csányi Alapítvány
Az utolsó 100 komment: