Hétvégékre homályzónát ígértem, fringe theory-kat, marginális hiedelmeket. Mielőtt a szcientológusokat tűznénk nyársra, teszek egy kört ufótémában. A mítoszt magát nem ismertetem, eléggé közismertek az elemei Roswelltől az amerikai kormányba beépült idegeneken át a Gaiát óvó jóindulatú űrlényekig.Fenntartom, hogy akit az ufók nem érdekelnek, az egy akváriumi csiga. Nehéz elképzelni, hogy ebben az igen nagy univerzumban mi egyedül volnánk agyasbubusok, és az is biztos, hogy ha egyszer koccolunk valakikkel, az nagy szám lesz, nagyobb minden eddiginél. Viszont az is igaz, hogy bizonyíték nuku. A fényképek homályosak és ráadásul hamisak, a videók szintén, alkatrész, elhagyott dísztárcsa sehol, elfogott ET pláne.
Szemtanúból viszont sok van. Hívőből is van elég, de azoknak csak töredéke állítja, hogy látta is a Szűzanyát. A csészealjakkal (és más korongokkal) kapcsolatban ismerjük Jung kollektív tudatalatti-elméletét, van azonban a magukhoz a lényekhez két megjegyzésem.
A kis szürke alien pofája mára már kanonizálódott; az idegen így néz ki defaultból. A fehéres fej legmeghatározóbb vonása a bazinagy rovarszem; a rajzok alapján úgy tűnik, hogy aki egy ilyennel öszefut, az másra nem is emlékszik. Tehát még az is lehet, hogy van neki normális orra meg szája, de nincs az embernek érkezése odafigyelni rá. Én se a fogait számolgatnám, az kurvaélet.
Nekem ez a fej az emberiség egy nagyon-nagyon régi szimbólumát juttatja eszembe, és megkockáztatom, hogy nem véletlenül. A koponyát tudniillik. A koponya annyira erős jelkép, hogy például az első grafikus objektum, amit csináltam ZX Spectrumon, az pont egy 8x8-as koponya volt.
A másik sejtés tudományosabb. A harmadik típusú találkozások egy jelentős része úgy játszódik le, hogy a delikvens alszik az ágyában, majd arra ébred, hogy a kis genyák már ott vannak a szobájában. Ő moccanni se tud - megkínálták nyilván tudatmódosító cukorkával -, a lények pedig ezt kihasználva odasündörögnek köré, beleufóskodnak az arcába, és közben még meg is műtik. Opcionálisan kilebegtetik az ablakon, és az űrhajóban műtik meg. Ni:
Nos, ezt a jelenséget a modern pszichológia alvási paralízisnek, a régi magyar nyelv ludvércnek, a középkori latin pedig incubusnak nevezi. A dolog úgy történik, hogy a betegnek véletlenül csak az agya ébred fel, de még az sem teljesen; a teste meg egyáltalán nem. Ez értelemszerűen bénultságot jelent, valamint a valóság és az álom összekeveredését. Az álom ilyenkor részben meghatározott dramaturgia szerint bonyolódik: a bénultságból eredő rettegés valamilyen antropomorf alakot ölt. Effektíve jön az incubus nevű szellem, és alaposan megdug a saját szobádban.
Na ennek lehet egy modern jelmeze az éjjeli ufólátogatás. Plusz még szerepet játszhat az élményben egy erőteljes flashback a születési traumából: a szájmaszkos-szikés-fehér ruhás orvosok rég elfelejtett emlékképe. Ilyen földhözragadt magyarázatok szürkítik a szürkék egyébként színes világát, sajnos. Viszont ettől még erdei túrán, esti tábortűz mellett ufókról beszélgetni, és aztán elmenni pisilni változatlanul megbízható izgalomforrás.
Az utolsó 100 komment: