Gondoltam, 1956 majd biztos kiveri megint a balhét, jön ezer mail, hogy jaj de mekkora nemmagyar maga, rohattkomonista, ávósgyurcsányista, apróantal, 'raus.
Ehhez képest roppant meglepetés, hogy a valóban rengeteg levél legalább nyolcvan százaléka pozitív és egyetértő. Ilyen még nem volt, talán csak amikor először írtam Liptai Claudiáról. Átlagolnom kell, mert ennyiből még szemezgetni is sok lenne.
A levelezők túlnyomó többsége megkönnyebbülésről ír. Hogy ő érezte régóta, hogy valami nem stimmel 1956-tal. Hogy nem egyértelmű, hogy erre büszkének kéne lenni. Hogy ő mondta is néha másoknak, de leugatták. Hogy túl hirtelen szoborták bronzba ezt a hullát, és kilóg a bronzból egy-egy oszladozó tag. Hogy ő ott volt, átélte, és nem akarta átélni. Vagy hogy egyszerűen nem mondta el neki soha senki, miért is akkora nagy szám ez az 56. Oké, Rákosi köcsög volt, na de kik voltak ezek a másikak? Nem olyan lett volna az ő győzelmük, mint a szovjet felszabadítás? Minek is örülünk ma tulajdonképpen?
Személyes sztorik is előkerültek; ezekből párat majd előveszek később. Emberek, akiknek a családjában pont nem a Kádár megtorlása, hanem a svábok kitelepítése by Nagy Imre, vagy a "forradalmárok" terrorja pusztított. Más emberek, akik megúszták ugyan a belövést vagy a lincselést, de rettegtek a felfegyverzett szabadságharcosoktól, és még inkább attól, mi lesz itt, ha ezek győznek. Mezei párttagok leszármazottai, akiktől nem lehet elvárni 1956 csodálatát, ugyanis meg akarták ölni a papát bizonyos frissen szabadult pesti srácok. És mai emberek, akik egy totál őrült törpe minoritás randalírozását figyelik hetek óta a tévében, az agresszív, de a hazájáról és a világról semmit nem tudó hordát, akik saját állításuk szerint pont olyanok, mint az 56-os hősök. Mondjuk erről már írtam egy kisebbet korábban.
Rainer M. János ismeretei nyilván jóval alaposabbak, mint amit én ástam ki magamnak. Sőt valószínűleg kevesen tudnak többet 56-ról, mint ő. Mégis meglepő szubjektivitással és szenvedéllyel száll vitába. Paul Lendvai és Charles Gati is saját, egymásnak részben ellentmondó teóriáikkal töltöttek meg egy-egy könyvet az évfordulóra - ahány ház, annyi 56, a károk felmérése tart. Annyi biztos, hogy Sólyom László baromságot beszélt, amikor kijelentette: egy 1956 van. Lehet simogatni Nagy Imre szobrát, meg lehet elhallgatni a csúnyaságokat, lehet egyetlen magyarázatot kanonizálni, de akkor nem ugrottunk messzire Kádártól. Nemzeti ünnepnek zöld még ez a dolog.
Utolsó kommentek