Akit érdekel a Magyar Hírlap, megnézheti Széles Gábort Friderikusznál, az ATV honlapján. Érdekes dolgokat mond, bár rajta kívül a többiek úgy kerültek a műsorba, mint Pilátus a krédóba.

Azt nem tudom, melyik kollégára gondolhat Széles, amikor azt kifogásolja, hogy egyes külsős szerzők az ő lapjában szóltak be a katolikus egyháznak, mert a saját lapjuknál nem merték megtenni. Nem baj, elég, ha ő tudja. Tud mást is, az izgalmasabb.

Azt állítja a médiamágnás, hogy nem tartható, amit a Hírlap eddig művelt a publicisztikáival, tudnillik hogy egyik nap bepancsol a jobboldalnak, aztán rá pár napra meg a baloldalnak. Hallatlan. És emiatt aztán se a jobb-, se a baloldal nem érti, hogy miért megy a Hírlap cikkcakkban.

A gyűlölet és a megvetés jogos, a csodálkozás viszont nem, amikor a közérdek a vastag pénztárcák előtt földig pucsítva, koszos kis kurvaként testesül meg a magyar pártokban. Például eladnak ezt-azt pályáztatás nélkül, áron alul, sonderangebot, vegye-vigye. Most épp a Kopaszi-gátat.

Vagy véletlenül rendre a legdrágább ajánlat nyer, ha járművet vásárolunk.

A választások után egy-két hétig szórványosan téma volt a pártfinanszírozás, aztán leverte a toplistáról az adóemelés, az elkúrás, meg az új választás. A szabályozás érintetlen: országgyűlési választás után minden párt előreküld valami ágyútölteléket - szekeresimrét, ilyesmit -, aki gyöngyöző homlokkal belemondja a kamerába: 385,99 millió forintot költöttünk kampányra. Közben szabad szemmel is látható milliárdok - én 6-7 milliárdos nagyságrendről hallottam a két nagynál, informálisan - virítanak az utcán, óriásplakát formájában. Akár ráírhatnák mindegyikre, mint a cigarettára: lopott pénzből agitálunk, szavazz ránk. És ez a demokráciánk alapja. Az, hogy minden pozícióba kerülő párt a saját kasszának sarcol meg minden egyes beszerzést, aztán elkölti hazugsággyárra, végül pedig még erről is hazudik. Akkora élethazugságban rohad az ország, hogy az absztrakt formájában, anyagi vonzatok nélkül is agyonnyomná. Erkölcsi válság, itt? Ugyan. Nem bug az, feature. Kedves párttagok és szimpatizánsok! Nem kéne egyszer-egyszer a saját pártház előtt is vonulni meg ordibálni egyet?

Szép dolog a reform, a maga módján a megszorítás is szép, a karácsony viszont még szebb. Nekünk kevésbé; felnőttfejjel ez az egész hercehurca több nyűggel jár nettó, mint örömmel, de a gyerekeknek nem kell a Saturnban tülekedni, se fenyőfát faragni bajonettel, tehát nekik ez mégis varázslat, gombszeműség, csodavárás. Ha valamiért a karácsony elmarad, az a gyerekeknek a legszarabb. A témában klasszikus Kosztolányi igen érzelgős, vagyis igen hatásos novellája, mely szerint Karácsony angyala a szegény gyerekektől elveszi a mackót - tudniillik el kell adni, hogy cipőt vegyenek belőle -, a gazdag gyereknek meg odaadja.

Na de az érzelgés nem áll jól nekem, térjünk a tárgyra. Az egyház címke alatt eddig kizárólag kritika és baszkurálás szerepelt, ezt most egy alkalomra felfüggesztem, és véletlenül épp a baptisták járnak jól. Nem mintha különösebben érdekelne a Jézus-sztorinak ez a változata, tudja minden művelt ember, hogy a jézusosdit csak úgy rátolták a keresztények a fenyőünnepre/szaturnáliára, az nem az övék, nincs hozzá több közük, mint a kommunistáknak, akik meg a fenyőünnepet találták ki újra. Viszont a baptisták hatékonyan segítenek tízezer gyereknek abban, hogy valami kerüljön a fa alá tűlevélen és hokedlin kívül. Egy másik csomag a Gyurcsányé mellé. Ehhez csak az kell, hogy másik tízezer ember - nem olyan sok az, csak 0,1 százaléka Magyarországnak - fogjon egy cipősdobozt, és pakoljon bele karácsonyra valót, majd elvigye az átvevőhelyre, amit a honlapon kereshet ki. De előbb érdemes kitalálni, hogy hány éves milyen gyereknek lesz a pakk. A képen látható példány ötéves kisfiúnak készült, ezért vonatot, egy jó mackót, autót és gumicukrot tartalmaz. Fegyver tilos, pedig abból pont van itt elfekvőben egy pár, de hát majd megnő a kisfiú és elmegy rohamrendőrnek, ha annyira hiányzik neki.

Anno egy jegyzet kapcsán már nyílt itt egy topik a semmire se való, ám eddig tömegesen képzett bölcsészekről, akiknek túlburjánzását talán visszafogja valamennyire a tandíj, illetve a zabhegyező-szakok visszametszése. Akkor nem volt túl nagy vita ebből, bár akadtak ellenvélemények, melyek szerint hadd tanuljon mindenki azt, ami őt érdekli, mert valahogy majd mégis minden jóra fordul. Maradjanak csak a nihilbe vezető szárnyvonalak, ugye?

Időközben beérett a gyümölcs. Kemény. Csonthéjas. A most végző szociológusok és hasonlók zöme jó esetben megkaparinthat egy jó kis aktaböngészős-pecsételős állást, illetve kapkodhatják a telefont valamelyik bank ügyfélszolgálatán. Aztán ha még ennél is szerencsésebbek, akkor közben elvégezhetnek valami közgázos gyorstalpalót, és osztályvezetőségig vihetik. Vagyis pár év múlva majd ők ingatják a fejüket a munkát kereső antropológus láttán.

Ezek súlyos egyéni traumák, de azt se felejtsük el, hogy az illető hölgyeket és urakat tökéletesen feleslegesen taníttatta a magyar állam 5+ évig, közpénzen. Nem kérdezte, hogy kell-e ennyi bölcsész bárkinek is, nem érdekelte az se, hogy egyáltalán tartozik-e munkakör egyik-másik szakhoz. Csak fizette a fejkvótát. Legyünk az ötmillió diplomás országa, az. Szerencsétlen hallgató pedig a vége felé kezdte csak észrevenni, hogy bár ő tizennyolc évesen még azt hitte, az antropológusé trendi, modern és hasznos munka, a HVG-ben mégsincs egy hirdetés se, hogy antropológust keresünk azonnali kezdéssel, versenyképes fizetéssel, cégautóval. Mint mókus az erdőtűzre. Úgy, úgy.

A legcsúnyább szó fasz picsa geci pina basz buzi szar fos kurva segg free counter

Azon kívül, hogy nemzet- és krisztusgyűlölők vagyunk - amit speciel leszarunk - a leggyakoribb kifogás az Index ellen, hogy ilyen szavakat leírunk, mint hogy leszarunk. Ez nem csak az én élményem, bár nekem is van pár ezer ilyen témájú levelem, sőt ebben a blogban is előjött már.

Van egy alapvető félreértés olvasó és szerző között, ha ez vita tárgya.

Olvasó úgy képzeli, hogy az újságíró szemüveges, tanult ember, akinek ezért kötelessége édes anyanyelvünket úgy használni, ahogy irodalmunk nagyjai. Ő az újságíró-olvasó kapcsolatot körülbelül tanár-diák viszonynak tételezi, ezért elvárja, hogy szalonstílusban írjanak neki újságot.

Szerző valóban szemüveges, tanult ember. Ezért tudja, hogy használták a nyelvet nagyjaink, sőt esetleg azt is, hogyan használják manapság. De még ha nem lenne ennyire művelt, akkor is jó oka van fasznak hívni a faszt.

Egy mondat egy hírből:

A helyszínen összegyűlt a beteg népes rokonsága, akik halállal fenyegették meg a mentősöket, ha a férfi nem marad életben - közölte Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat szóvivője.

Találós kérdés: sért-e ezzel az Index (illetve az MTI) sajtóetikát, egyenlő bánásmódot, liberális éthoszt vagy bármi egyebet?