Augusto Pinochet nevével az 51. Galaktika előszavában találkoztam először, tizenkevés évesen, mivel a Népszabadságban jobbára átlapoztam a külpolitikát. Az 51. Galaktika a vámpírokról szólt. Előszavában Kuczka Péter egy igen látványos vörös farokkal terelte a szót Pinochetre, kijelentve, hogy ma is vannak vámpírok, és az egyik épp a chilei elnök. Nixon, Ford és Kissinger is köztük voltak.Pinochet diktátor volt, vagyis fuj. Pökök is a sírjára egyet demonstratíve, sőt sajnálkozom, hogy elkerülte a büntetést, valamint együttérzek az áldozatokkal és családjaikkal. Körülbelül háromezer halott, tízszer ennyi deportált-bebörtönzött fogoly. Viszont Pinochet egyben alkalmas modellje annak a jelenségnek, ahogy egy erőszakos, illegitim puccsista megkaparintja a hatalmat, majd kihasználja azt a pár évtizedet, amíg nincs választási kampány, és rendet rak. Chile esetében: létrehoz egy arrafelé sosem látott laissez-faire kapitalizmust, szabad piacot, vállalkozói paradicsomot.


Hétvégékre homályzónát ígértem, fringe theory-kat, marginális hiedelmeket. Mielőtt a szcientológusokat tűznénk nyársra, teszek egy kört ufótémában. A mítoszt magát nem ismertetem, eléggé közismertek az elemei Roswelltől az amerikai kormányba beépült idegeneken át a Gaiát óvó jóindulatú űrlényekig.
Nem szeretem magamat ismételni, írtam már a vasútreformról eleget
Utolsó kommentek