Velünk nem lehet baszakodni – ez az üzenete Oszama bin Laden kivégzésének. Kedvemre való üzenet ez magyarként és felelős hazafiként. Hiszen ebben a konfliktusban egy kicsit mi vagyunk az a cowboy, aki végül lelőtte a gonoszt. Legalábbis inkább, mint a másik, a halott cowboy. Igaz, vannak magyarok, akik a terroristavezérrel tudnak jobban azonosulni, akiknek a távoli, misztikus barbarizmus vonzóbb. De Magyarország tőlük függetlenül a győztes ligában játszik. A maga szerény eszközeivel, de egyértelműen, választási eredményektől függetlenül.

Az Egyesült Államok, a Nyugat elleni támadást nem lehet megúszni élve. Lehet, hogy tíz évbe telik, vagy még többe, de egy WTC-melóból senki nem megy nyugdíjba. Ümmöghet akárki a Nyugat alkonyáról, de tenni érte, mint a mellékelt ábra mutatja, igen kockázatos. 

Amerika karja bárhová elér. Irakba, Afganisztánba, Pakisztánba. Ha kell, háborúval, ha megoldható anélkül, akkor célzott gyilkossággal. Kommandósokkal, robotrepülővel, épp csak a konkrét személyt elintézve. Olcsón, hatékonyan, biztonságosan. Nincs hova bújni. Érdemes észrevenni, hogy ezt a stratégiai képességet nem is olyan régen még csak az Istenről tudtuk elképzelni. Állati nagy szám volt például, hogy Zeusz villámokat tudott dobálni jobbklikkel, meg az Ószövetségben is jön Jahve a bunkóval, aztán világszerte agyoncsapja, akinek nem tetszik a pofája. Alkalomadtán hetedíziglen a Szentírás szerint, bár lehet, hogy csak élő pajzsnak használta az áldozat a családját.

Hát most itt van velünk ez az entitás, ami az igazoltan létező dolgokhoz képest a legközelebb van a Jóistenhez: az Egyesült Államok. Szerencsére sokkal közelebb áll az Újszövetség istenéhez, mint a pszichopata zsidó archoz. Tud szeretni, segíteni, törődik a barátaival, törvényeit meg lehet tartani, hiszen minden más ismert kódexnél megengedőbbek. Még csak hinni sem kell benne, és szeretni sem kötelező. Nincs választott népe, viszont őt választhatja szövetségesül bármelyik nép.

De aki rá és barátaira kezet emel, az halálnak haláláal hol. Előbb vagy utóbb. Jó egy ilyen haver, sokkal jobb, mint egy ilyen ellenség.

Mi lesz itt?

A gyorselemzések arra jutnak, hogy várható valamilyen terrorcselekmény ellencsapásként, valószínűleg az amcsik, esetleg a britek ellen, aztán majd meglátjuk. Ugyanerre figyelmeztetett maga az amerikai kormány. A futurológia felvirágzott újra, és azt imádom. Innentől tehát tippmix arról, hogy mi várható, legfeljebb minden tök másképp alakul.

Célzott gyilkosságra alkalmas fegyverrendszerek további fejlesztése és üzembe helyezése. Érdekes javaslat volt még George W. Bush idején egy olyan műhold, amely wolframból vagy hasonlóból készült dárdákat hordozna. Ezek meteorként ledobhatók, és viszonylag csekély rombolóerővel, de rendkívüli pontossággal kupán csaphatnak bármely halandó járókelőt a Földön, űrbéli vagy földi célmegjelöléssel. Ez volna az ideális eszköz, de addig is lehet táposítani a ma használt drónokat és egyéb repülőeszközöket meg cirkálórakétákat. 

Nukleáris fegyverkezés és ballisztikus rakéták fejlesztése a rosszak részéről. Pakisztán nem fog ellencsapást indítani azért, mert bin Ladent az ő területükön ölték meg, de mondjuk Kim Dzsongilt vagy egy ütőképes Irán vezetőjét likvidálni rizikósabb volna. A MAD doktrínája nem veszíti érvényét, mert egy zeuszi képességgel felruházott Amerikával szemben más biztosíték nincsen. Viszont nem teljesen esélytelen egy ilyen zsarnokgyilkosság sem. Hiszen van rá sansz, hogy az efféle diktátorok mögött nem olyan lojális a második vonal, hogy saját pusztulása árán is elindítsa a megtorló rakétákat. Sőt valószínűleg arra várnak, hogy a Kedves Vezetőt elvigye végre az ördög. 

Emellett akinek kalapács van a kezében, az észreveszi a potenciális szögeket. Ezután meg lehet üzenni a szudáni hadúrnak vagy szomáliai kalózvezérnek, hogy tudjuk, hol laksz. És lesznek sokan, akik inkább meghunyászkodnak, jó útra térnek, vagy legalább megpróbálják, tűzszünetet kérnek, vagy elfogadják a szabad elvonulás lehetőségét. Egy darabig bin Laden példája elegendő lesz, aztán további istencsapásokkal kell fenntartani a fegyelmet, odavágni a kulcscsomót időnként a hátsó padsorokba. 

Bin Laden kiiktatása egyes szám első személybe helyezi azokat a döntéseket, amelyeket eddig nemzetek meg világvallások nevében könnyebb volt meghozni. Most úgy hangzik a kérdés: személy szerint te, kedves Ahmed, vállalod a kockázatot?

Nagy tülekedés végül nem lesz Oszama bin Laden helyéért. Abba bele lehet halni. És tévedés, hogy a terrorista vezérek óhajtják a halált. Inkább nagyon is élvezik az életet, öngyilkosmerényelni szegény janicsárokat küldenek gagyi szektás szövegekkel. Oszama sem akart meghalni, azért bújt el.

A terrorizmus ettől még nem szűnik meg, de olyan veszedelmes tevékenységgé válik, hogy királyt, szultánt, globális CEO-t nem fial többé. Aki kidugja a fejét, annak leharapják. Az al-Kaida rettegett szervezete alól tulajdonképpen kihúzta a szőnyeget az, hogy a pilótafülkékre került egy lakat, és le kellett mondaniuk az afganisztáni ópiumpénzekről. Onnantól már csak csekély hatású, másodosztályú merényletekre futotta. A WTC még sokkoló volt, a madridi és a londoni robbantás viszont már nem erőt mutatott, hanem a gyengülést. Az al-Kaidának előnyeként szokták említeni a decentralizáltságát, de annak megvannak a korlátai is. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok nyírta kis Oszamát, és nem ő Obamát. Az USA fizikai erejét háromszázmillió ember szervezettsége adja, egy ötvenfős mókusőrs ezt utolérni nem fogja, akármennyire odáig vannak Allahért.

Oszama bin Ladent a kreativitás tette naggyá, egy lehetőség felismerése és egy merész terv végrehajtása. Amit a WTC-n kívül összehozott, az nem több a RAF vagy a PFSZ teljesítményénél. Ilyen ötletek még biztosan lesznek, az őrült zseniket kitermelik a nagy számok. De a statisztikák azt mutatják, hogy a szabad világnak sokkal több zsenit termelnek a nagy számok. Például mert a Nyugat hagyja őket élni akkor is, ha nem pont úgy őrültek, ahogy az Írás rendeli.