Ha most vasárnap lennének a választások, a Fidesznek nem lenne kétharmada. Ettől még technikailag, jogilag megvan az, használata legális, még Brüsszel se szólhat be emiatt. De mint Őszöd óta tudjuk (Orbán Viktor szíves közlése), legális és legitim nem ugyanazt jelenti. 

Eddig megvolt a logikája azoknak a válaszoknak, indoklásoknak, hogy a zemberek felhatalmaztak minket bármire, a nép szava isten szava, Róma szólott, tehát kuss. Akinek még van hosszú távú memóriája, az emlékezhetett arra, hogy az intézkedéseiknek gyakorlatilag egyikét sem ismerhették a zemberek, amikor a felhatalmazódás megesett. De a közvélemény-kutatások nagyjából megtámasztották a médiatörvényt, a válságadókat és a magánnyugdíj-pénztárak kirablását, továbbá az egészpályás letámadást. A mostani adatokból már az látszik, hogy az eredeti sokaság jelentős része megvonta a bizalmát.

Emiatt nem kell lemondani. Sem megtorpanni a kormányzásban; különben nem is lehet, a kötelességek szorítanak. Viszont a kétharmad többé nem a mindent vivő adu. És minél több döntést indokolnak kizárólag ezzel, annál kiáltóbb lesz az ellentét, annál nyilvánvalóbb a hazugság, és annál üresebben hangzik, amikor a nemzet egészének nevében nyilvánulnak meg.

Eddig tartott a szabadrablás.

Érdemes meggondolni, hogy megérte-e egy évig halogatni a megszorítást avagy reformot, és a kegyelmi állapotot arra pazarolni, amit eddig végeztek. Tanulságos visszalapozni a jobbos véleményeket, a népszerű világmagyarázatot, miszerint a határozottan idegenszerű Schmitt Pál, az Alkotmánybíróság szétzavarása, a totális médiakontroll szerencsésen elbukott kísérlete mind-mind ahhoz kellett, hogy aztán roppant hatékonysággal, határozott mozdulatokkal menthessék meg az országot. Hogy mindez a jó kormányzás előfeltétele volt.

De mire kiépült a gépezet, elkopott a támogatás. A Fideszt ma már nem választaná meg teljhatalmat biztosító többség – vagyis a kétharmaddal épített kormányzati struktúra gátlástalan használata ellenszenvet vált ki. Ezért a kétségbeesett, klimaxos társkeresés, hogy alkotmányozzon már velük valaki. Ezért a pánik a népszavazás ötletétől, a szofista csűrcsavar, hogy hatvan oldalról úgyse tudnak dönteni a zemberek. Bezzeg az egészségügy finanszírozását tökéletesen átlátták, mint ahogy az is tök nyilvánvaló, hogy ugyanezek az emberek pontosan ezzel az alkotmányozással a Fideszt egyenesen megbízták, éppen az ő akaratukat hajtják most végre. Hogyne, logikus. 

Innen még mindig lefele fog csúszni az a grafikon, ahogy az elvonások egyre kézzelfoghatóbbá válnak. Azok az elvonások, amelyekről azt hitték, hogy elkerülhetőek, ha a bankokat meg a Tescót csapolják meg. A megszorítás, aminél jobb ötletnek tartották a nyugdíjkasszák államosítását. Rettegtek attól, ami most következik. Pedig a népszerűség elillanásával az eddigi tettek is átértékelődnek. A Schmitt Pállal jelképezhető első év a megszorító csomag fényében már azoknak se fincsi, akik eddig lenyelték. A bankadó is addig tűnt jó ötletnek, amíg a megszorítás helyett volt. Mellette már ugyanolyan keserű.

A vezénylő tábornok a civileknek csak egy ordító őrmester.

Nyugi, alternatíva még nincs. Az egyetlen másik miniszterelnök-jelölt a táblán Gyurcsány Ferenc, de ő is csak azért, mert már volt miniszterelnök egyszer régen. Úgy rémlik homályosan, valami gond volt vele, de hogy pontosan mi is, arra napról napra kevésbé emlékszem. Mindenesetre ha most vasárnap lennének a fent említett választások, aligha győzné le Orbán Viktort.

Pedig nem legyőzhetetlen.

Semmit sem felejtett, amit tanult, az meg nem működik. Stílusa, nyomulása ismerős az első kormányzásából, már akkor pont így viselkedett volna, ha kétharmadot szerez. Akkor is megpróbált ledózerolni mindenkit, aki vitatkozni próbált, bár Schmitt Pált még nem gyurmázhatott magának, egy Polt Pétert azért alkotott. És ni, most is előhúzta, és megcsinálta megint a prosztatamasszőr közmédiát, szóval hozza a formáját. 

Mégis legyőzték. Nem egy hozzá hasonló primadonna, nem egy másik páncélos lovag ütötte ki a nyeregből, hanem egy csökkent beszédkészségű, tutyimutyi kopasz káder, Medgyessy Péter. Nem volna sportszerű az ő győzelméből kivonni a szociális demagógia áldozatait, de bőven benne volt abban pusztán a tény, hogy nem olyan tornatanár-jellegű egoista hitszónok, mint az Orbán. 

A Fidesz nem sebezhetetlen. Az idő múlásával a stílusa, a nyomulása, a nevetséges médiapolitikája, álszentsége egyre fárasztóbb, ahogy 2002-re is elég volt már a zászlócsattogásból. Az alternatíva olyan figura lesz, aki előre megmondja, és el is lehet neki hinni, hogy nem a földtörténeti léptékű teljhatalmat akarja, hanem csak a miniszterelnöki állást. Annak lehetőségeivel és korlátaival. Olyan miniszterelnök-jelölt, aki nem mindannyiunk apukája akar lenni, csak ügyintéző. Az állandó királydrámába belefáradt idegeknek 2014-ben egy szerény, nyugodt igazgató kell, nem nemzeti hős. Már tapintható az idegesség amiatt, hogy esetleg lesz ilyen jelölt.

De ha mindaz, amit eddig tettek, védhető, akkor nincs miért aggódniuk. Megszavaztak mindent, hogy utat adjanak a feltámadásnak. Amikor nevüket adták a sunyi alkotmánymódosításokhoz, a közröhej köztársasági elnök kinevezéséhez és a többihez, bizonyára azzal nyugtatták magukat, hogy Viktor mindent kitalált jó előre. Úgyhogy nyugi, menni fog ez, kár aggódni azon, befértek-e majd a kétszáz fős parlamentbe. Egész nyugodtan odaírhatjátok a neveteket az alkotmány alá. Nemsokára megint felvirrad, és ti újra büszkék lehettek. Amint beérik Matolcsy György gazdasági zsenije. 

Fotó: darthwalk