Kuss, mi így szállunk le a bicikliről. Olyan határozottsággal vertük vissza a nemzetközi támadást, olyan sikerrel védtük meg a médiatörvényt, hogy abból a törvényből csak üszkös romok maradtak. Mi így szoktunk győzni, Budapest nemrég megünnepelt védői is ennyit tudtak elérni.
Az eredeti szándék, amely lehetővé tette volna bármely kicsit is kellemetlen megnyilvánulás büntetését, kudarcot vallott. A miniszterelnöki hepciáskodás most vált végleg nevetségessé. Úgy hangzott, „eszünk ágában sincs” módosítani a törvényt. Meg volt még szó sosem rezgő lábszárakról is. Ja és arról, hogy majd ha egész Európa módosítja a magáét, akkor talán. Muhaha.
(Ugyanott hangzott el egyébként, hogy mi még Kínával is versenyképesek leszünk. Készíthetjük a popcornt, lesz poénja annak is.)
Talán a legfontosabb, hogy a személyek és bármilyen csoport megsértésére vonatkozó tilalom semmis. Ezt bárkire rá lehet húzni, elsőként a Fidesz saját zsebsajtójára, de nyilván nem ott kezdték volna, mint ahogy Budai Gyula sem Simicska Lajost üldözi. Tehát továbbra is pont úgy lehet értekezni gárdistákról, szcientológusokról és katolikusokról, ahogy bármely demokratikus országban.
Nem éri utol cenzorasszony anyánk a külföldre települt tartalomszolgáltatókat sem. Így ha a magyar szabályozás túlságosan kellemetlenné válik, Európa tárt karokkal vár bárkit, és a határon továbbra is át lehet kiabálni.
Nem követelmény a kiegyensúlyozottság az online tartalomszolgáltatóknál, virágozhat száz virág, Franciakert-Magyarország álom marad, a hülyék álma. Nem előfeltétele a szolgáltatásnak a regisztráció – vagyis azért egyenként kell megküzdenie a hivatalnak, további iszapbirkózást és sok-sok vesztett csatát kockáztatva.
Innen még van hová fejlődni, de az tök világos, hogy a magyar kormány kénytelen volt beállni a sorba, engedelmeskedni és visszavonulni. Ennél több is történt azonban. A médiatörvény maradványa, a médiahatóság és a többi rendelkezésre álló eszköz még így is teremtene lehetőséget arra, hogy megtorolják, amitől legjobban félnek: azt, hogy a jókedvű polgárok kiröhögjék őket. Csakhogy már ez sem fog menni. A médiaügy világraszóló vitája, a magyar kormánnyal szemben felmerülő vádak, a szabadságellenesség gyanúja pont elég volt ahhoz, hogy a médiaszabályozás eredetileg tervezett módszerét lehetetlenné tegye. Amint felmerül, hogy itt bárhogyan is büntetni vagy korlátozni próbálnák a kormánykritikát, újrakezdődik az egész hiszti. És megint bukó lesz a vége.
A dac, a kuruckodás bizonyára magával ragadó érzés, jól eshet belekurjantani a magyar éjszakába, hogy eszünkága, meg nem remeg a térdünk, és hogy Európa bekaphatja. De nem igazán kifizetődő az a pár perc bódulat és az udvaroncok tapsa. Mert ha mégis hátrálni kell, akkor ebből az alapállásból sokkal cikibb lesz. Nagyon is élénken emlékszünk, hiszen csak pár napja, pár hete hangzott el, hogy tapodtat sem. Egy bokszolónál normális, a show kötelező eleme, hogy az elején beleröfögi a kamerába, miszerint "kiontom a beled, köcsög!", aztán a meccsen laposra verik. Miniszterelnöknek ennél pöttyet előrébb kéne terveznie. A jókedvű polgárok máris kezdhetik a röhögést. Ami viszont Magyarországot illeti, mi valóban csatát nyertünk.
Az utolsó 100 komment: