Leonardo da Vinci egyszer kiszámolta, hogy hegy méretű kutya nem létezhet, mert a kutya vázszerkezete egy kritikus tömeg felett nem bírná el a testet, ha viszont azt is átszerkesztjük, akkor az már nem kutya.

Végignézek ezen a győztes párton, és azt érzem, amit gigantikus épületek vagy űrhajók közelében: nem éppen szép, de mekkora már! Akármi is ez, hatalmas. A méret nem mindegy: a világ filmipara elég sokáig megelégedett azzal, hogy kitaláljon például egy majmot, ami sima majom, csak kurvanagy, és ettől ő a szörny. (Mellesleg ezzel figyelmen kívül hagyták da Vinci számításait, de a film elbírta.)

Ekkora párt nem volt itt húsz éve.

Kemény lehet most Orbán Viktornak lenni. Körülbelül az vele szemben az elvárás, hogy legyen ő Magyarország legokosabb embere, mindenre tudja a megoldást, sőt azt véghez is tudja vinni. Ettől a vizsgától Magyarország leghülyébbje is megijedne, és minél okosabb valaki, annál több oka van félni tőle.

Olyan ember, aki minderre képes lenne, nincs és nem is lehet, mert a vázszerkezete nem bírná el. Az ilyen kitalált alakot istennek hívjuk, és tudvalevőleg nem létezik.

A borzalmas tagság

Mindezek ellenére egy országot kihúzni a szarból, és egyenesben tartani egyáltalán nem megoldhatatlan feladat, annak ellenére, hogy emberfeletti. Voltak sikeres amerikai elnökök és brit uralkodók is, pedig ők sem személyesen gyarmatosítottak és modernizáltak. Az emberfeletti feladatokat úgy szokás mégis megoldani, hogy több emberre osztják szét.

Emberből éppen nincs hiány, ezt az óriásira duzzadt konglomerátumot ők alkotják. A Fideszben akad mindenféle alkatrész: találnak benne pénzügyminisztert, műsorvezetőt, színházigazgatót, szobrászt és fröccsöntőt. Pont itt van a csapda elásva: nem biztos, hogy a lojális párttag a legjobb jelölt a fröccsöntésre. A kedves vásárló pedig elégedetlen lesz, ha a mi kutyánk kölyke sorjás mobilt önt neki.

A Fidesz pártszerkezete megkönnyíti az irányítást, de a rendszer megbosszulja magát: szörnyen korlátolt, kontraszelektált társaságot tud létrehozni. Ennek jelei megvoltak az első ciklusukban is, és az alkotmányos teljhatalom nyilván azzal jár, hogy még több kurva lát neki, hogy felszopja magát a hegy tetejére. Nagyobb veszélyt, nokiásdobozokban mérhető veszélyt jelentenek a kormányzás sikerére, mint az ellenzék módosító indítványai.

Ráadásul egy ekkora tömeget, egy néppárt állományát nem lehet kifizetni. Ha mindegyikük kap valami apanázst, önkormányzati állást, támogatást és VIP-hitelt, az konkrétan a rossz kormányzással egyenlő. Megpróbálni sem érdemes, mert amikor végre mind a két és félmilliónak kiadnák a jussát, akkor derülne ki, hogy a többiek még mindig többen vannak.

Majd azt én tudom!

Orbán Viktor egyébként egyszer már viccből, hülyülésből végigcsinálta azt, ami a mostani feladatához szükséges. Úgy hívták, Nemzeti Konzultáció. Akkor összegyűjtötték a népakaratot, rongyszőnyeget szőttek belőle, és nevezték azt programnak. Azt mondták akkor, több mint hárommillió választópolgár akaratából lett. Sajnos koherens gazdaságpolitika ebből sehogy sem építhető, mert nem fognak stimmelni az összegek. Jó hír viszont, hogy a kormányzás más területein működhet ez a modell.

Ha a kormányra lépő Fidesz tényleg, kíváncsian megkérdezné a lakosságot, hogy mit szeretne, nyilván teljesen különböző válaszokat kapna. Kábé hárommillióan örömmel lobogtatnak történelmi zászlókat, és a tévében is szeretik nézni. Néhány millió ilyenkor elkapcsol rajzfilmre, közösülő lemmingekre vagy bármi másra. Mi a jó döntés ilyenkor? Minden csatornán a trikolórt nyomni, vagy minden csatornán párzó állatokat? A válasz rém egyszerű, csak sajnos a magyar jobboldal eszköztárából eddig hiányzott: nézze mindenki azt, ami neki tetszik.

Ötszázezer homoszexuális állampolgár elsősorban azt szeretné, ha békén hagynák, és jogfosztottságuk megszűnne. Ötszázezer könnyűdrogfogyasztó kábé ugyanezt. Hogy ne baszkurálja őket az állam olyan ügyekben, amikhez semmi köze. És ott van velük a háromszázezer horgász, meg a többi megszámlálhatatlan szubkultúra, akikből az ország összeáll, és akiknek mind volna jobb dolguk, mint a megmaradásért küzdeni a bürokráciával. Ezek nem zavarják egymást, hanem az értelmetlen szabályok zavarják mindannyiukat.

Ahhoz, hogy mindenki jól érezhesse magát – és a jó kormányzásnak ez a mértéke, nem pedig az isteni terv megvalósítása –, liberális döntések sorára lesz szükség. A köténybe akkor fér csak bele az ország, ha azt kellően bőre szabják. Sem Orbán Viktor, sem a pártja bölcsessége nem elég ahhoz, hogy tízmillió ember helyett válasszon életformát, kultúrát, hitet, filozófiát. Ezeket úgysem fogják jobban tudni. A leginkább akkor közelítenek a népakarathoz, ha rájuk hagyják, amit a legjobb rájuk hagyni. Erre a hozzáállásra valószínűleg már a párt összetartásához is szükségük lesz, mert ekkora állat nem áll meg egy zászlórúdon. Az egység feltétele a sokféleség elismerése.

A tizenegyedik parancsolat: ne tilts meg semmit, ha nem muszáj.