A fényes győzelem előrevetíti árnyékát. Orbán Viktor mindmáig leghitelesebb megszólalásában, a függöny mögül kiszivárgott, ám sosem cáfolt Kéri-beszédben mondott egy izgalmasat, ami nem megy ki a fejemből: hogy ő 2006-ban igazából nem is akart nyerni. Látta az ország súlyos problémáit, és tulajdonképpen szándékosan engedte át a lehetetlen feladatot Gyurcsánynak. Tátott szájú kérdőjelként csodálkozom azóta is, hogy akkor miért akarna nyerni most. Nem lett egyszerűbb a helyzet semmivel. Pénz nincs több, a gazdaság megmakkanva fetreng a válságtól, és gátlástalanul demagóg ellenzékből sem lesz hiány. 2010-ben semmivel sem jobb buli a kormányzás, mint 2006-ban lett volna.
A kőleves
És mindjárt neki kell látni. Olyan kényelmes volt hülyeségeket röfögni ellenzékből, tagadni és fúrni mindent. Ráállt a bóvlira az egész struktúra, mint hegyeshalmi fröccsöntő a kertitörpére, Orbántól a pártsajtó aljáig. Egyszerű meló volt: fent bedobjuk az indulatot meg a mesét arról, hogy a Gyurcsány takarodása/az előrehozott választás/a kétharmad megold mindent, alul meg kijön a taps, a közösségi élmény és a pénz. Ennek vége.
Azt elég egyszerű elmondani vagy megírni, hogy egy – bármely – kormányzati intézkedés miért rossz, ugyanis ehhez elég a Gyurcsány anyját emlegetni, és kész. A kormány azért von el juttatást, zár be intézményeket vagy privatizál szolgáltatásokat, mert gonosz a sötét lelke velejéig; azért nem ad több pénzt, mert magának tartja meg, és mert ki akarja irtani a magyart. Sokkal nehezebb felvetni, hogy van másik magyarázat ezen kívül. Tudom, próbáltam.
A keménymagnak persze nem okoz ez problémát, nekik ugyanaz a törvény nemzetépítés, ha a mieink írják alá, és népirtás, ha a másikak. De a győzelmet és a tömegtámogatást nem a drukkerbázis adja, hanem az istenadta nép. Az, akivel megetették, hogy csak az ő szent akaratán múlik, fizet-e az orvosnál vagy akárhol, és ha nem akar, akkor nem kell, sőt anélkül még jobban is fog működni a dolog. Ezt megette jó étvággyal, csak most le kéne tuszkolni a torkán a szaros szendvicset.
Orbán egy ideje már hűti a megváltásra vonatkozó reményt, közös munkáról beszél meg arról, hogy nagyon mély a mocsár, és nem egy nap alatt lesz ebből aranykor… izé, szóval Gyurcsány takarodása meg a kormányváltás megvolna, csak kéne még a kőleveshez egy kis ez meg az. Amit főzött, az nem ehető és most kapkod, mint Bernát a ménkűhöz.
Kéz a kézben
De odáig már nem lehet visszatáncolni, hogy csak egy kicsit kevésbé lesz szar. Orbán lengéscsillapítása mellett látványosan lobognak a fenntartott ígéretek: például hogy korrupció, mint olyan, nem lesz. Aki a kasszába nyúl, annak levágják a kezét, ilyet szól Pokorni Zoltán. Ez bizony új elem a Fidesz politikájában ahhoz a korábbi doktrínához képest, hogy aki a kasszába nyúl, azt kimossa az ügyészség. Nyilván az új program visszamenőleg nem hatályos, legalábbis bizarr lenne frissen csonkolt miniszterekkel kezdeni a kormányzást.
Medveczki Zoltán, a néhai Zöld Párt elnökjelöltje a rendszerváltáskor azzal az ígérettel kampányolt többek között, hogy a birtokukban lévő technológia biztosítja Magyarország légterének védelmét, el tudják érni, hogy a légtérsértő repülőgépek egyszerűen leessenek. Sajnos nem figyeltünk rá, pedig ha volna ilyen rendszerünk, akkor nem lett volna szükség a Gripenekre sem, és úgy sokkal jobban hangzana a korrupció végleges kiirtásának ígérete.
A magyarországi korrupció kábé annyira szabott pályán működik, mint a ballisztika, a megszüntetése ezért olyanféle feladat, mint leátkozni az égről az ellenséges bombázót. Annak a kiiktatásához nem elég, hogy Pokorni Zoltán jobb ember, mint Hagyó Miklós. A nokiásdobozos faszik feladata nem az, hogy maguknak lopjanak, hanem hogy a pártkasszának. A lopási csatornák ezért épültek ki, a magángyarapodás ennek csak mellékhatása, mert akinek enyv van a kezében, az természetesen magának is nyúl, sikerdíjként. És nemcsak a pártkasszák álltak rá a korrupcióra. Kis-, közép- és nagyvállalkozások élnek a lezsírozott megrendelésekből. A kézlevágás, a purista forradalom bizony munkahelyeket számolna fel, családok megélhetését lehetetlenítené el.
A korrupciómeghajtású demokrácia megszerelése nem lehetetlen, csak nagyon nehéz, mert kulcsemberek, az ő személyzetük, talpnyalók és rendes magyar emberek tömege él az asztalról leeső morzsákon. A Fidesz-kassza sem fotoszintetizál. A korrupció iparág, mint a mezőgazdaság vagy az elektronika volt valaha.
Kár arra bazírozni, hogy nem derül ki, vagy a felmentő ítéletre, az ügyészségre. Kiderül, és ha ennek ellenére nincs levágva a kéz, az nem a vádat semmisíti meg, hanem az igazságszolgáltatás maradék hitelét. Márpedig ez az a terület, ahol a világválság, az olajár, a szocik öröksége és a balszerencse nem lesz megfelelő mentség: a korrupcióhoz mindig tartoznak bűnösök, vagyis a nagyralátó ígéretnek megfelelően villannia kell a hóhérbárdnak.
Kegyetlen nehéz lesz, legalább olyan kemény menet, mint 2006-ban volt, vagy lett volna. A kétfrontos harc mellett meg kell vívni a belső polgárháborút. Elveszíteni, kiegyezni nem opció, mert akkor azok jönnek, akik szó szerint vágnak, és utána sem kérdeznek. Most már nem lehet feladni, mint négy éve. Muszáj nyerni, és jól csinálni.
Utolsó kommentek