Patrióta gazdaságpolitika lesz mostantól; eddig ugyanis valamiért nem az volt, de majd most megpróbáljuk. A patrióta politika pedig olyasmi, hogy megmondjuk a Tescónak, mától nyolcvan százalékban áruljon magyar élelmiszert.
Az még majd eldől, hogy ezt méterben, értékben vagy tömegszázalékban mérjük-e, de ez mindegy is, a lényeg, hogy lesz egy ilyen numerus clausus.
Az ötlet, természetesen, nem eredeti, viszont tévedés, hogy Orbán Viktortól emelte volna át Gyurcsány: ő csak tiszta forrásból táplálkozik, vagy legalább nyolcvan százalékban, tehát az eszmét a világ legkúlabb, legszebb, legmodernebb vezetőjétől, Barack Obamától leste el. Ha valamit Obama csinál, akkor az tuti jó lesz, mert ő annyira cuki, és aki fúj rá, az meg úgyis fasiszta. Legfeljebb azt mondja utána, hogy elkúrta, de ő azt is annyira édesen tudja mondani.
Megpörgette már a patrióta ostort Nicolas Sarkozy is, ő a munkaerőpiacot akarja nemzetivé szabályozni többek közt, ezért vetette fel, hogy például a francia autógyárak települjenek azonnal haza, és ne szlovákoknak meg románoknak adjanak munkát, hanem echte franciáknak. Elvégre válság van, hí a haza.
A válságkezelésnek ez a fővonulata lesz egy ideig világszerte, csakhogy ez egy pánikreakció, ami ritkán vezet ki a krízisekből, hanem éppenhogy súlyosbítja és meghosszabbítja.
Unfair trade
A kalkuláció ösztönszerű, primitív: ha kötelezzük a Tescót, hogy magyar sajtot áruljon, akkor a magyar tejiparnak nem kell vállalnia a kényelmetlen és vesztésre álló versenyt a szlovák, lengyel, osztrák versenytársakkal, és így megakadályozható néhány gyárbezárás, elbocsátás, rossz hír. Egymás közt már nem fognak nagyon versenyezni, leosztják a lapokat, és megpihennek. Ha a Peugeot-nak muszáj Franciaországban termelnie, akkor ott teremt munkahelyet. A szlovákok rovására, ám a szlovákok le vannak szarva, Sarkozy a saját népének felel, így nekik is játszik. Hamar leázik a nemzetekről a civilizáció vékony máza, amikor gáz van. Ahogy Sarkozyről a kontinentális stratéga jelmeze.
A protekcionista megoldás annyit tud, hogy a hazai piacot rákényszeríti a hazai árura. Eszi, nem eszi, nem kap mást. Ez rövid ideig adhat lendületet az így kedvezményezett termelőknek, de csak annyit, amennyi erőt a hazai piac képvisel. Nagy országban nagyobbat, kicsiben kicsit. Viszont az effajta gesztusok sosem maradnak válasz nélkül, és minél kisebb ország csukja magára a budiajtót, annál valószínűbb, hogy az ellencsapás több kárt okoz neki, mint amennyit nyert. Igen elkámpicsorodna Sarkozy, ha viszonzásképp csak a franciák vennének francia autót.
Nemcsak a kölcsönösség által okoz kárt a patriótának nevezett struccpolitika. A Peugeot eleve azért Trnavában, és nem Marseille-ben épített új gyárat, mert a francia szakszervezetek, az ottani közterhek és bérköltségek az agyára mentek. Ha azt mind vállalnia kell, akkor lehet, hogy létrehoz pár ezer új munkahelyet, viszont drágábban tud csak autót gyártani. Ennek pedig az lesz a vége, hogy az amúgy is spórolósabbá váló vásárlók inkább Toyotát és Hyundait vesznek. Aztán lehet csodálkozni, amikor a könnyen jött párezer munkahely magával rántja az egész céget, felvásárolják a kínaiak trikóért, és patrióta módra hazaköltöztetik cakkumpakk, Szecsuánba.
Ami késik
Elvegetálhat a magyar tejipar is, ha központilag kiutaljuk neki a vásárlókat. Csakhogy ezzel konzerváljuk a mostani, eleve versenyképtelen állapotát. Ugyanis Magyarország – a magyar tehenészek, a magyar sajtvegyészek, a magyar adórendszer – ma képtelen arra, hogy ezerötszáz forintért ehető sajtot tegyen a polcra. Ezért vesz a magyar ennyiért inkább lengyelt, szlovákot és osztrákot. Nem azért, mert nincs a Tescóban magyar trappista. Van, csak az drága. Viszont hiába lesz nyolc méteren kirakva, a szlovák meg csak kettőn, ettől még a kényelmetlen igazság megmarad. Sürgölődhetnek majd szegény árufeltöltők a szűk szlovák szekciónál.
Aztán amikor felszakadozik a felhőzet, és újra versenyezni kellene legalább a régióval, akkor megint kiderül, hogy ja, az nekünk nem megy. Akkor ismét megjelenik az osztrák sajt, és jöhetnek a gyárbezárások, a munkanélküliség, a córesz, mert ők eddig se abból éltek, hogy ide jó lesz ez is, hanem abból, hogy olyan sajtot készítettek, amit mások önként megvettek.
Amint a válságintézkedéseket feloldjuk, kezdődik a következő válság, az, amit beléjük kódoltunk. Nem lesz más választásunk, mint a világ végéig berendezkedni a válságban.
80 százalékban magyar leszek - Haász János kolléga patriótatesztje
Utolsó kommentek