A világ, mint tudjuk, Obamára szavazott volna. Obamáért rajongott Európa, és ő az, akivel akár iszlám köztársaságok is tudnának tárgyalni. Amerika vetélytársai és ellenségei Obama győzelmébe helyezték reményüket. Hiszen ő a Remény.
Amerika barátai, vazallusai, az amerikai fegyveres erő oltalmára támaszkodó kis védencállamok viszont kevésbé érdekeltek egy békülékenyebb, pacifistább Amerikában.
Európa egyébként érdekes módon egyike ezeknek a kis védenceknek. Kína, Oroszország vagy Észak-Korea meglehetős elrettentő erőt birtokol, amivel úgy-ahogy meg tudja védeni magát; Európának ilyenje nincsen; azon belül Magyarországról ne is beszéljünk. A NATO nyugati tagállamai konfliktus esetén inkább magára hagynák Köki-Európát, mondván, háborúzzon értük valaki más. Atomütőereje Európának nincsen, csak egyes nyugati tagállamainak külön: azoknak, akik minket hagynának inkább megdögleni.
Milyen szerencse, hogy itt van nekünk a NATO, és ha más nem tud, majd Amerika megvéd. Ez az agresszív, hódító világhatalom, amely George W. Bush vezetése alatt sok rosszpontot gyűjtött be, de éppen ezért nem sokan igyekeztek vele komolyan tengelyt akasztani.
Egy erős USA védelme alatt létezni: ez a legtöbb, amit elérhetünk. Elértük. E tekintetben a változás nem érdekünk. Márpedig Obama a Változás is. Vörösödéssel fenyegető belpolitikai szándékai sem közömbösek – ha Amerikában szociális elkúrás történik, annak a rosszabbik végét mi is szopjuk.
Papíron jobb lenne nekünk változás nélkül. De a világ sorsát nemcsak papíron számolják, mert emberek vagyunk, nem robotok – pontosabban még nem fejlesztettek ki olyan robotot (az amcsik, ki más), aminek lenne hangulata. Pedig az se mindegy.
George W. Bush és köre igazi party crasher volt. Olyan világot teremtettek, ahol mindenki fél. A nyugati országok a terrorizmustól, a többiek Amerikától. Nem feladata ugyan az amerikai elnöknek, hogy szeressék, de sem édesapja, sem Clinton nem generálta hátborzongató összeesküvés-elméletek olyan tömegét, mint George W. Nehéz a birodalmi logikát eladni, mert keveseknek tanítják – ezért az emberek okkult magyarázatokat keresnek, és találnak is.
Ráadásul Bush Amerikája agresszív volt ugyan, de ahogy nekilátott példát statuálni, kiderült, milyen gyenge ahhoz képest, amilyen nagy a szája. Szétverték az iraki és a tálib államot, de többe került a leves, mint a hús. Megroppantották az al-Kaidát, de mivel a Karthágó-megoldást ma a tömegmédia és az illem lehetetlenné teszi, a fenyegetés nem szűnt meg.
„Nem tudtok mindenkit leverni”, erre ébredtek rá világszerte a latrok. Sőt, most már szemébe vághatták Amerikának Abu Ghraibet, Guantanamót, Colin Powell szánalmas hazudozását az ENSZ-ben, a hamisított, ócska háborús ürügyet, a Halliburtont. Ti papoltok erkölcsről, szabadságról, békéről, Grúziáról? Milyen alapon? Nem vagytok jobbak nálunk.
Isten óvjon a királynőtől
Ami Amerikával történt 2001 óta, azt a költő nyugodtan nevezheti fasizálódásnak. Ehhez társult az a rémületesen megerősödött fundamentalista réteg, akik miatt Sarah Palin tényezővé válhatott. A zelóták, a fanatikusok, a valláskárosultak. Akiknek mindegy, ha a jelölt egyszerűen debil, ha azt hiszi, hogy Afrika – ahol pedig lenne dolga az Egyesült Államoknak – egy ország. Erős az ő hite, a többi nem számít. Az sem, hogy az ő erős hitéből konkrétan hülye politikai döntések származhatnak, például a szexuális felvilágosítás tárgyában, ahol épp a saját kamaszlánya mutatta be, milyen sikeresen kerülhető el az absztinencia által a lányanyaság.
Az erős hit, ha önmagáért válik erénnyé, kártékony, veszélyes, rossz döntésekhez vezet. Az ellenség például azt olvassa ki az Írásból, hogy aki Isten igéje ellen vét, illetve abban nem hisz, azt nyugodtan fel lehet robbantani. Kiolvasható ez minden Könyvből, ha megfizetjük a megfelelő teológust. Pont ezért veszélyesek azok az államok, ahol egy barbár kor normái alapján próbálnak politizálni, szó szerint értve a régi babonát.
A Gondviselés azonban bölcsebb volt, mint üresfejű híve. Végtelen kegyelmében úgy döntött, megkíméli a világot attól, hogy a nyugati világ egyetlen ütőképes ereje horoszkópból politizáljon.
Obama elnök leginkább abban lehet sikeres, hogy ezt a fasizálódást és okkultizálódást megállítsa. Lehet, hogy a gazdaság felvirágoztatása nem fog menni. Lehet, hogy a szociális egyenlőtlenség csökkentése Amerikában sem lesz eredményesebb, mint az eddigi próbálkozások. Az Egyesült Államok továbbra is világbirodalomként, ha kell, agresszíven lép fel a nemzeti érdekeiért, a US Army nem alakul dobolókörré. De Amerika a hidegháborút nem csak rakétákkal nyerte meg. Hanem a Coca-Colával, a rock’n’rollal, a Commodore 64-gyel, Hollywooddal és a Nemzeti Puska Szövetséggel, és azzal, hogy ezek mind megfértek egy országban. Azzal, hogy a szovjet, a csehszlovák, a magyar gyerek irigykedve és vágyódva tekintett Amerikára, Amerikát supercoolnak látta, és elhatározta, hogy olyanná teszi a hazáját. Azokat a gyerekeket már sehogy sem tudta meggyőzni az úttörőcsapat kapitánya és rajtitkára, hogy a szabad világ rossz. Ma könnyebb dolga lenne, és bár rajtitkár nincsen már, vannak helyette sámánista romantikusok, nemzetibb szocialisták és egyéb állatfajták. Bush ronda és hazug Amerikája az ő ügyüket segítette. Obama Amerikája talán újra beinthet a világ gonoszainak: de igen, jobbak és boldogabbak vagyunk nálatok, éspedig azért, mert szabadok vagyunk.
Utolsó kommentek