Az, hogy a környezetvédők általában romantikus-idealista szövegekkel, fogalom nélkül lépnek fel, még nem jelenti, hogy a környezetvédelem hülyeség volna. (Hasonlóképpen: bár a militarista jelszavakat többnyire furcsa emberek adják elő, ebből nem következik, hogy honvédelem nem is kell. De erről később.) A Fidesz programja – amelyről lesz még szó – például nagyon helyesen egy egész fejezetet szentel a környezet védelmének, megállapítva, hogy a környezetet védeni kell. Sőt, fogják is. A szennyezést meg csökkentik. Továbbá: "az államnak felelősséget kell vállalnia." Ahogy az egész program, ez is féloldalas szöveg. Nem a számok hiányoznak, hanem az, hogy speciel a környezetvédelemből emberes részt tud vállalni szinte mindenki. Sőt, anélkül nem is fog menni. Jaja, áldozatról meg erőfeszítésről beszélünk, illetve persze nem beszélünk, hanem népdalokat adunk elő a kerek erdőről, gitáron. Ha megbocsát, Tibor, befűznék ide egy oldalt.
Lehet, hogy a környezetvédelem népszerű hívószó, de van még néhány sláger: Land Rover, Lexus, BMW, Pajero. Magyarországon túl olcsó mulatság elkövetni azt a bunkóságot, hogy a becses személyünket százötven-kétszáz lóval hurcolásszuk ide-oda, míg honfoglaló eleinknek elég volt fejenként egy.
Rendben, nem akarunk jurtában büdösödni, autókra szükségünk van. Igen, a hatékony tömegközlekedés mérsékelheti az autózást, de kiváltani nem fogja. Van, ahol autó nélkül nincs élet, vagy anélkül keserves. Három gyerek, három szoba, négy kerék, oké. De nem lánctalp!
Még az se baj, hogy honfitársaink egy jelentős része szereti autójával kifejezni, milyen sikeres ember ő. Akkor válik ez problémává, ha egyrészt könnyebben szert lehet tenni a benzinzabáló dögre, mert minden hülye kap hitelt (és képes erre felvenni!), másrészt ha a presztízsautó ismérve az, hogy sokat eszik, pedig ehetne kevesebbet.
A környezetvédelem nem abból áll, hogy körbeülünk és dobolunk. Az abból is áll, hogy odamegyünk az autóstársadalomhoz, köszönünk, és határozott hangon lefolytatjuk a következő társadalmi párbeszédet.
- Jó napot, uram. Szép a kocsi. Hány lovas is, kétszázhúsz? Nem bírná el a maga seggét száz ló? Vagy akár ötven? Hát mekkora segge van magának, szálljon csak ki! Sebességhatárhoz képest mennyit tud amúgy?
- Kifizettem, megérdemlem, szuzukist letolom.
- De az a gond, hogy egy segg miatt húsz liter benzin, az nekünk sokba kerül. Maga beleszarik a gyerekeink szájába, és ezt viszont nem fizette ki.
- Kapjátok be.
- Nem, te kapod be, köcsög. Akkor mostantól úgy lesz, hogy kétezer köbcenti felett kettes szorzóval adózol, háromezertől ötössel. Meg még kapsz egy külön suttyóságadót is. Ja és a városba nem jössz be ezzel a szarral, terepjárózzál terepen. Sőt a szabálysértéseket is vastagabban mérjük, mert nem egészen mindegy, két tonnával baromkodsz, vagy eggyel. Aztán ha nem tetszik, akkor lehet átrakni a popsit kisebb kocsiba, hibridbe, meg metróba. És ha csalni próbálsz, jogsi plusz kocsi ugrik. Egyébként szégyelld magad.
Biztos lesz óbégatás. Cikkek az autóstársadalom elviselhetetlen terheiről. Majd megunják, hazamennek. Sok szimpátiára nem számíthat egy terepjárós tüntetés. Még annyira sem, mint a traktoros – és bezzeg a traktorokat egy tollvonással kitiltotta Demszky. A végén akár világosság gyúlhat az agyukban, és észbekapnak. Ha nem, az is az ő bajuk, amíg megfizetik a károkozást meg a kivagyiság árát.
Képünk illusztráció. Lehet finomítani, pláne keményíteni. De az ilyesmiktől lenne az álmodozásból program. Attól, hogy oda van írva a freskó mellé: nem elég a jót akarni, de tenni, tenni kell. Nektek is, polgártársak. Hogy amit ide átrakunk, azt valahonnan el kell venni. Hogy ezért a sok szépért és jóért egyszer kérni fogunk magától valamit.
Utolsó kommentek