Mi a lócsöcstől magyarabbak vagy nemzetibbek ezek énnálam? Ez a kérdés itten. Kicsiny alföldi falvakban gyökerezik a családom. Itt születtem Budapesten, bejártam ennek az országnak számos erdejét és mezejét, nyelvét felsőfokon beszélem és írom. Ismerem gombáit és lepkéit, és verseit és történelmét. Magyar vagyok, a nemzet tagja, és nem üresszájú imposztorok neveztek ki magyarrá, úgyhogy ilyenek el se veszik tőlem.
Az már igaz, hogy nem vált ez mániámmá. Nem ebből vezetek le mindent, nem tetováltatom a turult a seggemre, se máshova. Merthogy nem is mindent lehet ebből levezetni.
Magyarnak lenni nem minden.
Nem ebből származik minden boldogság és szomorúság. Nincs magyar way of life, ahogy nincs a magyaroknak saját istenük. Hanem mindabból, ahogy a magyarok élnek és gondolkodnak, ahogy hisznek és nem hisznek, abból áll össze egy kultúra, szubkultúrák szövedékéből. Nemcsak magyar sorstragédia van, nemcsak Trianon, hanem van magyar kisvasúthálózat, magyar melegszcéna, magyar underground, van magyar liberalizmus és magyar popzene. Van továbbá rengeteg hülyemagyar. A nemzet nem egy darab kalapácsos ember. Millió és millió dolgot gondol és érez egyszerre, millióféleképpen dönt. Már hogy is lenne oldal a nemzet? A túloldalon is a nemzet van.
Tudjuk persze, honnan fúj a büdös. Itt valaki egyszer elkurjantotta magát, hogy aki magyar, az őrá szavaz. A nemzethez tartozás feltétele rá szavazni, mert ő a nemzeti oldal. Aki nem szavaz rá, az következésképpen nem tartozik a nemzethez. A rendszerváltás utáni legnagyobb privatizációs botrány. Bekerítette a forrást, lepakolt egy lakókocsit a bejárathoz, és úgy gondolja, hogy ő belépti díjat fog szedni a nemzetbe.
Hát ki a kurvanyád vagy te ehhez?
Az utolsó 100 komment: