Imádom a tankokat. Odavagyok értük. Nem tudok ellene tenni, ahogy az ellen sem, hogy a pókokat viszont utálom.A tank nem úgy szép, mint a Peugeot 407. Nem feminin, funkciótlan kecs, hanem letisztult praktikum. A tank óriási találmány, a történelem alakítója. A Tigris, a T-34 és a Sherman jelképei egy-egy nemzet katonai erejének. A potenciálnak.
Kialakulásához hosszú út vezetett: előbb fel kellett találni a páncélt, az ágyút, az automobilt, a lánctalpat. Ezekből lett aztán a tank, évszázadok intellektusának gyümölcse.
Volt a világháborúban egy szakkifejezés: harckocsipánik. Arra utalt, amikor az egyébként emberölésre kiválóan alkalmas puskás katona szembetalálja magát egy tankkal, és elönti őt a halálos tehetetlenség bosszantó érzése. Ezzel nem tudok mit csinálni, ez engem meg fog ölni. Eltapos vagy legéppuskáz. Egy állat, egy harci elefánt. Minden addiginál tökéletesebb gyilkológép.
No, ez a kis személyes Panzerlied csak azért böffent elő, mert tegnap bejelentették, hogy Magyarország felszámolja utolsó harckocsizó alakulatát, a tatai zászlóaljat.
Lehetne ezt is tárgyalni zsigerből – most aztán lerohannak a szlovákok –, de azt meghagyjuk a Demokratának és a Magyar Nemzetnek. Ennyire nem egyszerű. A harckocsi jövőjéről létjogosultságáról régóta folynak teoretikus és gyakorlati viták. Arról, hogy megéri-e.
Támadó harckocsik ellen nem feltétlenül kell nekünk is tankokat küldeni: jó lesz oda a helikopter – ha miénk a légtér –, a terepjáróra vagy könnyebb páncélozott járműre szerelt tankelhárító rakéta, vagy a kézi páncéltörő eszközök, amelyek ma már az amerikai M1 Abrams ellen is beválnak. Igen, az amcsik a világ legjobb harckocsijaival vonultak be Irakba, de ha van elég RPG és hozzá kiképzett harcos, akkor ott szívás lesz. Gerillák ellen a tank nem jó választás.
Ezenkívül még arra jó a harckocsi, hogy ha már megunják a lövészek az egymás lődözését, akkor meghívnak egyet az előadásra, és az néhány ágyúlövéssel megfegyelmezi az ellenséget, még akkor is, ha bebújt valami odúba, és onnan piszkálódik. Ezt hívják tűztámogatásnak.
A harckocsi kellemes, de roppant drága játékszer: egyetlen jármű árából akárhányszáz páncéltörő rakétát lehet venni, amelyek bármelyike képes megsemmisíteni a tankot egy pillanat alatt. Légitámadás ellen a tank gyakorlatilag védtelen, de a mai kézi rakéták is vidáman átütnek akármilyen páncélt. És akkor üzemanyagról meg szervizköltségről még szó sem esett.
A tatai T-72-esek tehát valóban nélkülözhetők, amennyiben kiváltjuk őket modern és tömeges páncélelhárító kapacitással – akár helyben gyártva a rakétákat, mint minden középhatalom. Ha ezzel megvagyunk, akkor már csak a tüzérséget kell visszaépíteni, illetve a helikoptereket felújítani, hogy a tűztámogatáshoz se hiányozzanak. Szóval jó döntés ez, nagyon jó döntés, csak még nem látszik, mennyire jó.
Utolsó kommentek