Mielőtt a nyugati civilizáció erkölcsi összeomlását készpénznek vennénk, érdemes Dominique Strauss-Kahn esetét egészében vizsgálni. Ugyanis pont az ellenkezőjét bizonyítja.

D. S. K. lehet, hogy molesztálta a szobalányt, de még nem biztos. Mivel van rá esély, hogy igen, D. S. K. letartóztatásban marad, amíg erről többet tudunk. Ha minden kétséget kizáróan kiderül, hogy bűnös, akkor minimum éveket fog börtönben tölteni. Vagy évtizedeket. Ha ártatlansága nem bizonyosodik be száz százalékig, akkor annyi biztos, hogy hatalmának búcsút kell mondania.

Az ügyvédek és honoráriumuk torzítja ugyan a jogrendet, de nem emeli ki belőle Strauss-Kahnt. Szobalányt erőszakkal szopatni még neki sem szabad, és ha mégis megteszi, akkor majdnem ugyanúgy viseli a következményeket, mint bármelyik nevadai benzinkutas. 

D. S. K. igazi főúr volt a nyugati világban. The Playboy of the Western World. Hatalma, befolyása egy Richelieu bíboroshoz mérhető, vagy Metternichhez. Országok cidriztek előtte, és vonaglottak górcsöve alatt. Ítéletei, félszavai riadt kis államocskák költségvetését borították fel, miniszterelnökök hunyászkodtak meg, akik otthon amúgy a legnagyobb farkú legényként adták elő magukat. Strauss-Kahn a szabad világ egyik legfontosabb szervének volt a vezetője, ilyen internacionális lordokat a Nyugat legutóbb az ereje teljében lévő Vatikánban látott. 

És most mégis rajtavesztett. Pedig ha minden igaz a vádból, akkor sem tett egyebet, mint amit a földesurak, mandarinok, püspökök és párttitkárok megtesznek az idők kezdete óta.

Csakhogy őket nem bünteti meg senki. A legrosszabb esetben egy Predator drón rakétája, de ahhoz el kell követni egy csomó másik tévedést. Az underclass megerőszakolását általában sértetlenül ússzák meg a D. S. K-hoz mérhető nagyurak mindenhol másutt. Ez az eltévelyedés nem volna példátlan a történelemben. 

Dominique Strauss-Kahn viszont belebukik, ha bármi is igaz a vádból. 

Lehet azon szörcsögni, hogy milyen romlott figurák irányítják a globális háttérhatalmat, a plutokrata pénzszivattyút. Itt még ezt is lehet. Kínában, Oroszországban, a katolikus egyházban, az alternatív univerzumokban jobb megfontolni, panaszkodik-e az ember, ha az excellenciás úr leszopatja a budoárban. Többnyire jobban teszi, ha lenyeli, mert a fejétől farkáig romlott szervezet úgyis a zsarnok mellé áll minden eszközével. Az IMF, mint látható, nem így tesz. 

A liberális demokrácia sem hozta létre a szovjetembert, aki ilyesmire sohasem vetemedik. Viszont lehetővé teszi a felelősségre vonását bármilyen rangú bűnösnek. Az első vagy bármelyik éjszaka joga itt már nem létezik. Amíg ezt a cikket végigolvasta a kedves júzer, szobalányok tucatjait hányta kardélre szaúdi, ukrán, kínai vagy afrikai uruk, és ők reszketve hátrálnak ki a lakosztályból, örvendezve, hogy életben maradtak családjukkal együtt. Eszükbe sem jut, hogy bárhol panaszt tehetnek. A létező világok legjobbikában a színesbőrű szobalány magától értetődően megvédheti magát, és ez megéri azt a kockázatot, hogy némelyikük olykor megpróbálkozik a hamis váddal. Ebben a drámában a Nyugat nem összeomlik, hanem tündököl.