A kampány nem a lovagiasság ideje. Konzervatív, liberális, sőt szocialista férfiak is örömmel tréfálkoznak Dávid Ibolya rovására, mintha sose nevelték volna őket illemre. Gúnykacajjal és durva beszólásokkal kísérik egy hölgy élethalálharcát, ahelyett, hogy azon gondolkodnának, hogyan tudnának segíteni neki.
A nő helye
Pedig csudálatos, és a fejlődő magyar társadalmat dicséri, hogy egy középkorú nő ilyen magasra hágott a politikában. Lassacskán a mérleg nyelve lesz, bár hogy mit is mér a mérleg, az még nem világos.
Alapvetően nőgyűlölő, mivelhogy zsigerien intoleráns társadalom a magyar, amin nem sokat lendített a kommunisták valamennyire egyenjogúsító stratégiája sem. Az országos politikában nő alig jelent meg, és ha mégis – Ratkó Annától Benke Valériáig –, akkor sem mint nemiséggel bíró lény. A Gogolák elvtársnőknek el kellett takarniuk a combjukat. Az egész kommunista táborban hatóságilag engedélyezett viccek alapanyaga volt az, hogy egyes államokat nők vezetnek, mint például Angliát vagy Izraelt. A nők helye a reprezentációs iparban volt, imádtak színésznőket és tévébemondókat akkor is, de hogy egy ilyen szőke démon az úgynevezett komoly kérdésekben döntsön, az nonszensz volt. A funkci-feleségek háttérbe szorultak, még First Lady-szerepre sem tarthattak igényt. Csak a szocialista korszak legvégén született meg az MSZMP válasza Kudlik Julira. Csehák Juditnak hívták, szociális- és egészségügyi miniszter volt a Németh-kormányban, a népköztársaság utolsó kormányában. Rendíthetetlenül bukósisak-keménységű frizurája felrázta a Grósz Károlyba belefásult közéletet. Már tízévesen is szimpatikus volt, hogy egy ilyen csinos nő miniszter.
Az ő örököse valójában Dávid Ibolya, és egy kicsit Koncz Zsuzsáé. Nincs az a politizáló magyar férfi, aki el ne képzelte volna akkoriban, hogy megjelenik vele egy házibuliban, és sugárzik a büszkeségtől: lám a babám, lám a babám miniszter. Eleve nagyszerű ez, ahogy Julija Timosenko vagy Alessandra Mussolini jelenléte. Irodalomként, szoborként.
Az idő vasfoga persze őt sem kímélte. A szexuális vonzalom helyét idővel átvette egy meghitt ragaszkodás, szimpátia, és olykor irigység. Helytállt. Kitanulta a kardforgatás művészetét, nagypofájú hímeket nyomott le karatéban és Counter-Strike-ban. Egy igazi fiús lány, minden fiúregény fontos mellékszereplője. Sőt elengedhetetlen a szappanoperához is: Berényi Claudia vagy Helen Tanakis azért izgalmas figura, mert a kegyetlen, számító, sikeres üzletasszony figurája vonzó és vibráns. És ott van Kurázsi mama vagy Katalin cárnő, hogy kisebb jelentőségű példákat hozzak.
A nagyarcú, szemtelen nő nem mindenkinek vonzó. Egy nő legyen kész az önfeladásra – akármilyen igazságtalan, ezt az elvárást nehéz kitörölni a magyar macsó agyából. Dávid Ibolya ennek is megfelelt. Az MDF miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos. Az elnökasszony mediál, szervez és tervez, de nem tolja magát előtérbe.
Fiatal volt, és kellett a pénz
Szellemét a kor nem égeté meg. Szövetségi politikája, a sakklogikával megkötött egyezségek a tisztességtelenség, és ha egyszer nőről van szó, természetesen a kurválkodás vádját vonták a fejére. Ismét szólok: mégiscsak valakinek az anyjáról és feleségéről volna szó, érdemes lenne disztingválni. Túl sok morális alapja ugyanis nincs a szörnyülködésnek.
Nem ugathat elvtelenségről a fideszes: náluk mélyebbre nem ment senki a szavazathalászatban. A döglött kagylókat is felszedték a fenékről. Tizennegyedik havi nyugdíj, szociális népszavazás, munkástagozat, bekebelezett kispártok, sunyin odadobott puszik a náciknak: ami kompromisszumot meg lehet kötni a választási sikerért, azon ők túl vannak. Egy Retkes Attilából kiszívni a tápláló testnedveket, az ehhez képest kulturált étkezés késsel-villával.
Kevésbé látványos a platformokra és helyi bűnszövetkezetekre tagolt MSZP szervezeti kultúrája, de hogy eladják az anyjukat egy társasházért, az azért tudható. Faszán illusztrálja mindezt a nyugdíjrendszer körüli hercehurca, ahol úgy hazudik mindenki, ahogy a csövön kifér. Minderre az MDF válasza ennyi: szánalmas, szomorú, szégyenletes. Jelenleg az MDF az egyetlen parlamenti párt, amely a nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságát hangoztatja, márpedig történetesen ez a tényvalóság. Ők mondanak igazat, mindenki más kamuzik.
Egyedül a liberális értelmiség pampoghat némi erkölcsi alappal, csakhogy egyben ki is törölheti vele, mert az a kőszikla, amire ő építkezett, az bizony homoknak bizonyult. Oké, lehet az ember napi 24 órában elvszerű, és akkor szarik mindenkire. Ez ebben a blogban például működik, de összehozni a területi listákat egy egészen más jellegű feladvány.
Amibe Dávid Ibolya belement – nyilván pénzért, kopogtatócédulákért, nyilvánosságért és emberanyagért – az a fentiek mellett szimpla vállalkozói finesz. Ezek nélkül nincs frakció, viszont az MDF-nek, egyedül az összes esélyes körül, ismert és végrehajtható tervei vannak, amihez meg kell a parlamenti jelenlét. Ehhez pedig minden mozgósítható erőforrásra szükség van, és az egyezségek értelme, funkciója elég transzparens, legalábbis a mezőnyhöz képest.
Az MDF az egyetlen, amely az állami kiadások, az újraelosztás csökkentését elő meri terjeszteni, annak ellenére, hogy ennek szükségességével mindenki tisztában van. Kemény és fájdalmas lenne Bokros programja, viszont azt senki sem gondolhatja egy ilyen ajánlatról, hogy majd a választás után jön a feketeleves. Ez maga a feketeleves, összetétele tudható. Fel lehet rá készülni, és így nem jár őszödi jellegű problémákkal.
Szánalmas, szomorú, szégyenletes a magyar férfitársadalomra nézve, hogy egy gyönge kislánynak kell kimondania és képviselnie az igazságot, vagy legalábbis ő került hozzá a legközelebb. Bizonyára nehéz lemondani arról, hogy a here jogán a mi kezünkben maradjon az irányítás, de lássuk be, hogy ez merő atavizmus, állathoz méltó viselkedés. Ez a nő többet tett, mint akármelyik államférfi, és innentől a péniszirigység nevetséges. Hajlamosak vagyunk gyengeelméjűnek bélyegezni a nőket, miközben reggelente gondolkodás nélkül rájuk bízzuk gyermekeinket az óvodában. Lehet, hogy nőből nem lesz jó vezénylő tábornok, de az is lehet, hogy ide óvónéni kell. Aki a szemünkbe meri mondani, hogy ne játsszunk üvegszilánkkal, mert sírás lesz a vége.
Az utolsó 100 komment: