EP-választás, I. rész - Jobbik
Győzött a Jobbik. A harmadik helyhez nekik kellett a legmélyebbről, a legnagyobbat ugrani. A nemlétezésből most végre megszülettek, keserves munkával törték át a kirekesztettség és a megvetés falát. Most már nem úgy fognak megjelenni a médiában, hogy filozófusok és pártszóvivők fitymálják őket a tévében, hanem kénytelen lesz a nagypofájú riporter odajárulni elibük, és megkérdezni annak rendje-módja szerint, mi a fasiszta úr véleménye.
Minden bizonnyal megváltották a jegyüket a magyar országgyűlésbe – az EP-t nyilván leszarják –, a Jobbikra adott szavazat bizonyítottan nem vész el. A tisztelt fasiszta urak beülhetnek a kuratóriumokba és bizottságokba, és ott aztán már nemcsak beszélhetnek és uszíthatnak, hanem cselekedhetnek is. Az EP-eredmény meggyőzi az eddig vacillálókat és szégyenkezőket is: ez a párt bizonyítottan létezik, a témái és szövegei nyíltan vállalhatók. Nem ciki. Hurrá, lehet cigányozni és zsidózni. Ebből az erősödésből aztán lehet még koalíciós kényszer is, amitől Orbánnak az orrában is feláll a szőr. Torgyán visszatért popritmusban, és veszélyesebb, mint valaha. Megint kinéz egy rettenetes házasság. Már megint felcsináltak egy tenyeres-talpas jetilányt.
Azt mondtam volna, fasiszta? Igen, konyhanyelven ez nagyjából leírja a Jobbik jelen pozícióját: nem demokrata, nem liberális, de nem is náci, hanem valahol a kettő között. Fő feladatuk most pontosítani, hol is.
A fasizmus, noha évtizedek óta a nácizmussal szinonim, valaha népszerű irányzat volt; kibontakozását a türelmetlenül kiprovokált háború akadályozta meg. Ezzel a fasizmus partvonalon kívülre került, a kevés megmaradt falangista pedig hiába fejtegette, hogy az emberarcú fasizmus nem irt népet, és egész jó kis rendszer. Megkapták az arcukba, hogy soha többé fasizmust, punktum.
Ahol azonban megérte a békeidőket, ott emlékét éppúgy ápolják, mint nálunk Kádárét. Akkor még rend volt, mondja a francóista nyugdíjas Spanyolországban, ahogy a színesbőrűek bűnözéséről, drogos, graffitiző kisköcsögökről vagy a katalánok pimaszkodásáról hall. Ott a fasizmus volt a diktatúraélmény, a korlátozott szabadság előnyeinek korszaka. Mert vannak előnyei annak is, ha jól csinálják.
A fasizmus mint lelki igény
Fasisztának lenni jogos igény, ugyanúgy, mint megválasztani, hogy mitől akar az ember beállni szombat estére, vagy szocializmust akarni. Hiszen a szocializmus akarása olyannyira elismert követelése a magyar népnek, hogy például az MDF-en kívül, a Jobbikkal együtt, csak baloldal van a választékban. Na most majd lesznek fasiszták is, marxista alapon egyelőre, saját szellemi kapacitás híján. Eddig is voltak, mégpedig a szőnyeg alatt. Ott gyűjtöttük őket, és most kerülgethetjük a huplit.
A Jobbiknak azonban nemcsak arra van esélye, hogy hülyeségeket csaholó bohócpártként tündököljön és bukjon. A fasiszta jelzőt megkapták Európában sokan, de lepergett róluk, és fényes sikert arattak. Sarkozyt éppen egy PC-tabutéma, a bevándorlókérdés beemelése miatt nevezte ki a francia hippivilág fasisztának, de nem jött be a riogatás. És ott van Berlusconi, a Duce, akit nemhogy nem semmisített meg a fasisztázás, de kedvére kúrdoshat tinilányokat, ha arra szottyan kedve, százévesen. Tud valamit, bizonyára.
Ehhez persze be kellene cserélni a borzalmas tagságot, a huligánszcénát értelmes emberekre, háttérintézetekre, akik már a szalonban is védhetően tudják képviselni a modern, európai értelemben vett fasizmust, bemutatni annak árnyalatait, belső vitáit. Meg kellene tanulniuk valamit, ami a nagy testvérnek is csak mostanra sikerült: elhatárolódni a vállalhatatlan szélsőségektől. A konkrét náciktól, a rasszistáktól, a holokauszt-igenlőktől, a kurucinfó söpredékétől, akiknek állati indulatai értelmes cselekvésre nem fordíthatók le. Erre négy évük lesz, és utána újra megmérettetnek. Ha maradnak ilyen primitívek, mint ma, akkor mehetnek a MIÉP és az egykor hasonló méretű FKGP után; és még a semmiből jött Lehet Más a Fasizmus is rájuk ver majd. Ha feltalálják a minőségi magyar fasizmust, akkor megmaradnak. Akik ezt az eredményt elérték, azok cinikusak ugyan, de nem buták, hanem merész vállalkozók. Ez a szabadság, a demokrácia, a szabad piac rendje.
Igény, az volt rá. A nagyvállalatok nem ismerték fel, és megjelent a fröccsöntő kisiparos a bóvlijával. Lehet belőle is nagyvállalat, ha képessé válik a törvényes, minőségbiztosított, kiszámítható működésre, a keretek és a lehetőségek felismerésére. Anélkül a falnak rohan, nagyot koppan ottan, azután elhallgat.
Fasiszták lesznek, ehhez jobb hozzászokni. Ahogy egy szabad országban vannak liberálisok, szocialisták, keresztények és ateisták, hippik és fiskáliskonzervatívok, úgy lesznek fasiszták is, a lelkiismereti és vallásszabadság jegyében. Ha pedig tömegek hiszik el, hogy a fasisztáké a legjobb recept, akkor azért nem ők a felelősek, hanem a többiek, mindösszesen.
Az utolsó 100 komment: