"a brooklyni zsidó pénzügyesek és a Wall Street-i yuppie-k mérhetetlen pénzsóvársága, telhetetlensége és felelőtlensége összeomlásba sodorta az amerikai pénzügyi világot. S persze ezen keresztül az egész földtekét... "
Bayer Zsolt: A lepke szárnya, Magyar Hírlap
Azt mondják a taoista guruk (vagy mindegy, kicsodák, én is úgy hallottam valahol), hogy a világot talán csak egy lepke álmodja. S hogy játék az egész, miként az időtlen Kárpátok ormai fölött a hópelyhek játszi kűrjei, mielőtt letelepednének rendelt helyükre, hogy Erdélyországot nehéz csend dunyhája alá temessék. Ismerjük jól e nehéz csend súlyát. A tiltott igazság csendjét. A vissza nem adott hegyek hallgatását.
Ám a világot, sajnos, nem egy lepke álmodja.
Hanem egy zsidó.
Egy csöpögő orrú, medencébe turházó zsidó. És az ő romlott fantáziájának minden perverz vágya beteljesül e világon. Gondol egyet a koszos zsidó, és spekulálni támad kedve. Alászáll azért, és öltönyös, sötét hajú üzletemberré változik. Brooklynban. Zsidul, tekergőzik és spekulál, hogy a föld népeit eleméssze.
Olcsó hiteleket dob például piacra, fedezetlen, ki nem érdemelt kölcsönöket. Buborékot fúj a tőzsdén, taknyos orrából színejátszó buborék kerekedik. Tükrében ott a jólét, a bőség, az örök kísértés. Füvet, fát és megváltást ígér, és a Szűz hisz neki. S felveszi az olcsó hitelt, beleéli magát, gyanútlan hajtja álomra szép fejét. Így üzekedik a zsidó az ártatlan szűzzel. A világgal.
Aztán fordul egyet a zsidó álmában. Nedves, bűzös pokrócai közt röfögve, szipogva tovahenteredik, mancsa szőrös asszonyának löttyedt mellén pihen. Most épp úgy tartja kedve, hogy kiszáll, esésre spekulál, és válságot álmodik nekünk. Mit érdekli őt a megesett szűz sivalkodása a kereszt alatt? Mit érdeklik a bedőlt hitelek, az utcára került családok? Solymosi Eszter vére? A zsidó nyálkás röhögése kíséri a nyomorba süppedő családok útját. A zsidó röhög.
S a Kárpátok fölött csillagtalan az ég…
Egyszer már kitoltál velünk, vén zsidó! Szenvedtünk angyalaidtól, mert hittünk nekik. Ma brooklyni zsidó bankároktól szenvedünk, ugyanazért. Vén zsidó! Látlak a felhők mögött, ahogy horgas orrod csillagtalan egünkbe vájod! Hallom éjjelente kárörvendő kacagásod, vén zsidó! Ott vihogsz a kihűlt kéményekben, a leolvadt mélyhűtőládákban, zsidó. És tudom, hogy a pállott, metélt pöcsödig nem érek fel. Te akartad, legyen. Akkor választott néped felé fordítom magyar valagam. És arcukba szellentem magam, ahogy Erdélyország ormai felett mesél az őszi szél. Feszítsd meg! – így szól az én imám, te zsidó. Így visszhangzik az én kereszténységem. Vedd és olvasd, kilincsorrú!
És ne akard, zsidó, hogy összefussunk a közeljövőben.
Az utolsó 100 komment: