Nem szeretem magamat ismételni, írtam már a vasútreformról eleget itt meg itt is. Az egy tucatnyi utast kiszolgáló mellékvonalak megszüntetése, illetve a Volán és a MÁV összehangolása olyan része a reformnak, amivel szinte lehetetlen vitatkozni. Ez nem terepasztal, hanem ország; tessék fellőni legalább egy Railroad Tycoont basszameg, annyi abból is kiderül, hogy vonat oda kell, ahol van mit vigyen. A kommunista üzemmódot is ki lehet próbálni, ez a sandbox mode, ahol költséget és megtérülést leszarva szórakozhatunk, meg kirakhatjuk sínből a nevünket. Hat éven aluliaknak. Homokozó, ugye.A reform elindult - illetve ne örüljünk előre: bejelentették -, és bár mellékvonal-ügyben kicsit hátrált Kóka, az irány helyes, a mérték az eddigiekhez képest bátor.
Lesznek sirámok bőven: haldokló kistérségek, meg buszon nem lehet lovat szállítani, meg a diákok majd most nem tudnak országot járni, csak az iskola meg az otthonuk közt. Hát ja, megint kiradíroztak egy darabot a deficitből szőtt meséből. Szopacs. Járni jár, csak nem jut.
Idén, dániai vonatozgatásaim közben kiszámoltam, az ottani minimál- és átlagbérből jóval kevesebb vasútkilométert vehet a dán polgár, mint nálunk a magyar. A vasút arrafelé rohadt drága. Igaz, cserébe pontos, és tiszta.
Az, hogy van egy tökhülye ellenzékünk, aki ezt az egészet juszt se akarja megérteni, nem hír. Kell párt a hülyéknek is. ("A nemzeti vasút kérdése nem gazdaságossági kérdés", mondja Fónagy János. Bazmeg. Az eocénprogram se volt az, meg a vas és acél országa se. De jól is működött!)
De hogy a szocialista párt próbálta megfúrni a reformot, na az a baljós árny. Elképzelem a suttyó regionális szocit: téeszelnök volt valaha, fejére örökre odagyógyult a vadászkalap, de a seggéről már leoperálták a Volgát. Soha az életben nem fogja megérteni, hogy ahol nincs utas, oda nem kell vonat. Nincs agya ahhoz, hogy költséget és bevételt egymás mellé tegyen, őneki annyi esik le ebből, hogy most ennek apropóján kiállhat a falu közepére disznóvágáskor óbégatni, hogy Ugocsa non coronat, nem aggyuk a vasutat, aztat, nem, nem, soha. Hát akkor most frakciózik, szörcsög, koccint és húgyzik bele a nemzet levesébe. Ilyenkor kapja azon magát az ember, hogy odabenn formálódik a minden hatalmat Kóka Jánosnak hangsor, amit illik azért visszanyelni diszkréten, mint egy büfit, és hozzágondolni, hogy isten őrizz, ez csak amolyan káromkodás, mint az, hogy ördög vigye.
Jöttek-e páran, akik meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba' lesz majd az útiköltség-elszámolásuk, basszameg?
Jöttek, tyúklépésben és félszegen. Meg jött velük ezer és ezer, akik igenis szarakodtak, mert szarakodásra születtek. Szocialistáknak hívták magukat. Ezekkel kéne itt reformálni, alanyi jogokat felszámolni, pazarlást és értelmetlenséget megszüntetni. Nem lesz egyszerűbb, mint Rákosinak szocializmust építeni tízmillió fasisztával.
(A képet a Trains.hu-ról loptam, ami a legszebb magyar vonatfotós oldal.)
Az utolsó 100 komment: