Ma fiús témánk van, sajnos a hölgyolvasók most hoppon maradnak látszólag; valójában viszont jól teszik, ha leülnek, elpakolják a horgolást, és idefigyelnek. Úgyis csúnyán elhanyagoltam a világháborút, pedig nincs annak vége, sőt még el se kezdődött. Mai vendégünk a Kínai Népköztársaság.

Fussunk végig a hidegháborún, hogy lássuk, mi folyik itt. A helyi konfliktusokat, parasztáldozatokat leszámítva az amerikai-szovjet versenyt az döntötte el, hogy az Egyesült Államoknak sikerült tönkrefegyverkeznie a Szovjetuniót. Pár évtizedig ment a péniszméricskélés: nekünk van atomrakétánk, bibibá – most már van nekünk is, beee. - Nekünk van rakétahordozó tengeralattjárónk – mondta az USA. – Kinek niiincs? – tromfolt rá pár évvel a SZU – ráadásul a miénk akkora, mint egy kisebb állam. Aztán egyszer csak az amcsik olyan lapot mutattak, amire nem volt ütőkártya: bejelentették, hogy rakétavédelmi rendszert telepítenek az űrbe. Ez azt jelentette volna, hogy ők továbbra is agyon tudják atomozni az oroszokat, azok viszont nem tudnak visszacsapni. És bár szinte tökmindegy, van-e ellencsapás, ha repülni kezdenek az atomfejek, ezzel a verseny eldőlt, a SZU ugyanis képtelen lett volna hasonló rendszert kiépíteni, sőt az eddigi versenyfutásba is belerokkant addigra.

Na, erre aztán azóta is roppant büszke az Egyesült Államok, olyannyira, hogy nemrég Bush oda nyilatkozott, hogy ők mostantól az Űr Urai, vagyis fenntartják a jogot, hogy nemzeti érdekeiknek megfelelően megakadályozzák más országok űrtevékenységét.

Ebben a ciklusban – tételezzük most fel, hogy nem lesz időközben kormányváltás – Gyurcsány Ferenc és érdekköre alighanem kénytelen lesz meglépni a marihuána és származékai legalizálását.

Tudom, hogy ez elvileg az SZDSZ témája lenne, klasszikus liberális toposz. De most nem komolytalankodunk. Gyakorlatilag teljesen lehetetlennek tűnik, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége bármit is el tudna érni ma Magyarországon a nekik engedélyezett korrupciós pénzeken kívül. Ezt csak Gyurcsány csinálhatja meg. De ha akarja, mesterséges lélegeztetés gyanánt átpasszolhatja a libsiknek.

Ez nem wishful thinking, hanem nyers politikai realitás. Mondom, hogy miért. 

Ötmilliárd forintot fizetett a Parlament a képviselőknek négy év alatt, költségtérítés címén. Dehogyis, nem a Parlament, hanem mi. Számla nélkül, bemondásra, pofára.

Ilyenkor érzem, hogy nem kellett volna elkoptatni az ízes magyar trágárságokat. Mert akkor most mit lehet már mondani: ki húzza a göcsörtös-fekélyes mijére Lázár Jánost, a nagynevű és nyilván nélkülözhetetlen képviselőt? Aki tizennyolc milliót igényelt a költségeire?

Pártok feletti, nagykoalíciós, nemzeti ügy persze, Lázár csak a rekorder. Nem egyedül hordta szét az ötmilliárdot, hanem a többi termesszel együtt.

Nem követelem, hogy a képviselő semmiféle pénzt ne kapjon. Hiszen valahol ő is ember talán, bár joggal tételezzük fel, hogy a legaljához tartozik, ha odáig felszopta magát. Rendben, járjon neki költségtérítés, hiszen fel kell autóznia faluról, aztán itt lakást kell bérelnie - naná, nincs itt hol lakjon, egyébként -, meg a büfében is be kell rúgni.

Na de számla nélkül, aranyapám?

Schmidt Mária elegánsan belenyomta Liszkay orrát a dögkútba, amit újság címén szervezett magának. Persze egyértelmű volt az első pillanattól, hogy nincs semmiféle Horváth Zsolt. Csak paranoid balfaszok csapata van, akik szívesen összehordanak bárkiről bármit, de csak álnéven, gyáván, sunyin. Pokorni, Áder, Schmidt meg a többi bezzeg nem álnéven szerepelt, ugyi, vitéz erkölcslovagok?

Az ügy érdekessége az, hogy a pártütők betették a lábukat a Hír TV-be is. A összeeskü kiterjedtebb, mint gondolnánk. Mindenhol ott suskusolnak a békétlenek. Schmidt kihívására ugyanis Gajdics Ottó hírigazgató válaszolt azzal, hogy a Hír TV szívesen közvetíti a vitát. Gajdics ezzel nyilván direkt tett rajzszöget Liszkay székére, hiszen gyakorlatilag az egész ország előtt nyilvánvaló, hogy Horváth Zsolt fantom, Simicska meg nem megy vitázni.

Máma már nem hasad tovább, de holnap kora reggeltől folytatja.

Ledöntötték Wass Albert szobrát Solymáron. Kényelmes megoldás, hogy a MAGUKFAJTÁK tették, úgyhogy aki inkább a maga kis zsákvilágát ápolná ma, az ne olvasson tovább. Az se, aki hős cheguevarista felkelőket sejdít a bűncselekmény mögött, és titkon örvendezik; utóbbi viszont - a Wass-ellenes népfronttal együtt - tanulmányozza egy keveset Martin Heidegger, Caravaggio és végül Che Guevara életrajzát, aztán gondolkodjon el.

Valóban elkeserítő a magyar politikai kirakat; tök normális, hogy abból a magyar választók fele nem kér. Azt is láttuk, hogy új pártot szülni veszélyes és fájdalmas vajúdással jár. Nem lesz meg holnapra. Mi maradt tehát? Lőjük magunkat a Dunába, vándoroljunk ki, vagy csatlakozzunk a Szcientológia Egyházhoz? Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, ennyire nem menthetetlen a helyzet.

Attól még nincs vége a világnak, hogy nem akad a placcon egy vállalható párt. Hiszen nézz csak körül, kedves olvasó! Hiányzik vajon a dolgozószobából egy pártelnök? Nem hiányzik. Kéne az irodába szóvivő? Dehogy kéne. Nem a Magyar Tökéletes Párt hiányzik az életből, egyáltalán nem. Nyilván nem mindegy, hogy elkúrták-e, és emiatt most mennyi a gázár - amit már jó régen fel kellett volna emelni -, de nem ettől trágyadomb az ország. Nem szabad arra várni, hogy majd mégis létrejön az Igazi Párt, és kiássa a hazát a szarból. Nincs megváltás.