Néhány nap múlva már jól teszi, aki sosemvolt országok beteg, korrupt és ostoba kormányáról értekezik, ha véleményt akar nyilvánítani. Hiába a vigasztalás, miszerint nem is biztos, hogy olyan durva lesz, mint amilyen lehetne. Senki sem szeretné, ha rajta bizonyítanák be, hogy de, éppolyan durva. És ez az év semmi másról nem szólt, mint hogy az optimizmus, a szorongásokat enyhítő, szkeptikus jóindulat tévedés volt. Akik Orbán visszatérésében a pozitívumokat keresték, bazinagy szarosszendvicset kaptak a képükbe. Semmi nem jött be, az égvilágon semmi. A gyurcsányista rettegőket igazolta az élet. Ezt még pár napig büntetlenül pontokba lehet szedni.
Utána is igaz lesz azonban.
Perverz újraelosztás
Azok a jobbosok, akik a Fidesz kellemetlen, antiliberális allűrjeitől ódzkodtak, még ők is tartották magukat a tételhez, hogy ha másban nem is, a gazdaságpolitikában sokkal ügyesebbek, mint a legokosabb szoci.
Ennek emblematikus eleme az egykulcsos adó, ami mellesleg ősi liberális szokás. Na ezt megcsinálták, nem vitás. Van viszont vele egy aprócska, kábé garattól ánuszig húzódó bibi. Az adócsökkentéssel a közterhek összege nem lett kevesebb, mivel a kiadások megvágásához viszont nem fűlött a foguk. Saját választási ígéreteikbe (és hallgatásukba) gabalyodva konkrétan elsumákolták az egykulcsos adó másik lábát. A műtét sikerült, a beteg meghalt.
Az eredmény természetesen deficit. Annak kezelésére látványos kapkodást mutattak be: próbálkoztak a hiánycél növelésével, a különadókkal, a nyugdíjszámítás kozmetikázásával. Végül ennél maradtak, és közben örömmel rácuppantak az eddigi megtakarításokra. Nézd már, Viktor, pénz! Lopjuk el, és osztogassuk szét! Ennek a – törvény által magántulajdonként védett – tartaléknak a felélésére alapozzák a gazdaságpolitikát. Végül is csak kicsit gusztustalanabb, mint külső hitelből, ahogy Medgyessy csinálta. Hogy utána mi lesz, azt a tökük se tudja. A nyugdíjvédelmi megbízottnak meg semmit se kell tudnia, egész más az ő hivatása.
Az állítólag a Fidesz tenyerén hordozott aktív középosztály az adókedvezményt a saját megtakarításával fedezi, amíg az kitart. Utánuk az özönvíz.
Az elismerten kockázatos kísérlet a pozitív forgatókönyv szerint oda lyukad ki, hogy az alacsony adótól hülyére pörgi magát a versenypiac, és Európa Dél-Koreája leszünk. Ez eleve merész feltételezés, ráadásul maga a Fidesz és kormányzása az egyik akadálya.
Az alacsony adó tényleg vonzza a tőkét, más tényezők viszont taszítják. Ilyen például, ha nem tudhatja a befektető, hogy a gyár holnap is az övé lesz-e, vagy a rendkívüli világéjszakára hivatkozva portfóliójába emeli az állampárt. És nem tudja előre azt sem, mennyit kell adakoznia, hogy ne tegyék tönkre. Az állam ugyanis termelni bár nem tud, a szabotázsra számos eszköze van. Számíthat például a különadók kivetésekor, melyik vállalat mennyire volt kedves, jólnevelt, melyik vette figyelembe hirdetései elhelyezésekor a nemzeti együttműködés szerződött partnereit, és melyik reklámozott nemzetellenes felületeken.
És ez nemcsak nagyvállalatokra igaz, hanem egészen a láthatóság szintjéig lefelé. Hiszen van a Pártnak szeme, keze és zsebe megyei, városi, falusi szinten is. Ez a rendszer így működött: pucsítani kell a téeszelnöknek, akkor is, ha ocsmány alak. És ez a rendszer nem bizonyult gazdaságilag fenntarthatónak. Az egyetlen cél, amiért annyian eltekintettek a Fidesz otrombaságától, elérhetetlenné válik éppen az otrombaság, a kontraszelekció miatt. A liberális gazdaságpolitikát keresztbe veri az antiliberális zsákmányszerzés. Magyarország nem lett biztonságosabb gazdasági közeg Orbán kormányzása alatt.
Kádár koponyája
Hatalomra kerülése óta (meg előtte) sokszor megkapta Orbán Viktor, hogy Kádár az ő szerepmodellje. Bár nyomokban tartalmaz Horthyt és Antallt is, ezek nüanszok; a legközelebbi hasonlat tényleg az MSZMP első titkára. A mai fideszes slepp simán elképzelhető, ahogy 1989-ben a Köztársaság téren, ízléstelen függönyök mögött hallgatják a pimasz ellenzékieket, akik jogállamot meg sajtószabadságot akarnak, és gúnyos megjegyzések között fontolkodnak, hogy lehetne befogni a pofájukat ezeknek a kis köcsögöknek. Nem volt Magyarországon Kádár óta olyan kormány, amely ennyire idegesen fogadta volna, hogy nem uralja a teljes nyilvánosságot. Akkor underground amatőrzenekarokat figyeltettek és szuttyongattak, most a blogokig merészkednek a pribékek és pribékhölgyek. Mert összefossák magukat a gondolattól, hogy valami titkos sarokban kiröhögik őket.
Itt döccen a Kádár-párhuzam. Az érett szocializmusban már nem lehetett akármiért agyonütni az újságírót, a szabályok le voltak fektetve, a morgolódás joga adott volt. Most az jön, hogy a közerkölcs nevében megszívatható bárki, akire pikkelnek. Csak a személyes bizalom tehetne optimistává, de sajnos a médiahatóság nem szentekkel van tele, hanem ami a szentnek az ellentéte, azzal. Állampártok ritkán nemzenek szenteket. Ha mégis, azokból hamar kurva lesz.
A forradalmak rákfenéje, hogy elölről kell kezdeni mindent. Jön az új osztály, ahogy a nemesek helyébe a kommunisták léptek Kelet-Európában, úgy a komcsi funkcik és cenzorok székébe ülnek az új genyók, és jól érzik magukat ott. A szocializmussal és a proletárdiktatúrával kiegyeznek, ha ők csinálhatják. Újra elkezdi egy nyeretlen banda a határok feszegetését, elfelejtve azt is, amit a szocik megtanultak 56-ban. Nem, Kádár ennél sokkal reflektáltabb államférfi volt.
A szocializmus ugyanis hazugságok és féligazságok gondosan kidolgozott, interkonnektált rendszere. Teoretikusok és filozófusok álltak mögötte, a munkásmozgalom évszázadai. Rendszer nem lesz pusztán ambícióból és akaratból. Abból csak beszarás lesz.
További tévedés a nosztalgia összekeverése a jelenidővel. Kádár rendszerébe ma tényleg milliók vágyódnak vissza, ennek azonban nem az az oka, hogy akkor boldogok voltak, hanem hogy rosszul emlékeznek. Igenis utálták, szenvedtek, és az első alkalommal leszavaztak akárki másra.
A Nemzeti Turing-teszt Rendszere
Kádár is lemaradt a fejleményekről, bár Orbánhoz képest csudálatosan friss volt az elméje hetvenéves korában. A Fidesz csillagászati léptékben számítja el magát már most, alig egy év után. Az nem igaz, hogy az internet puszta léte megmenti a szabad sajtót. Igen könnyen le lehet állítani Bauer Tamás elemzéseit vagy Debreczeni József indulatos, ötkolumnás vádbeszédeit, amelyekben akár azt is leírja, hogy Weimar. Amit nem lehet leállítani, az ez:
szalai-annamaria.me (18++)
Ehhez nem kell újságírás, szellemi műhely, hozzáértés, stilisztikai vagy akármilyen tehetség. Ezt megteheti bárki, akinél van internet. De ha csak ez marad, akkor ez fog terjedni minden egyéb, névvel vállalt, aprólékos kritika helyett. Meg még tízmillió ugyanilyen, szabadon cserélgethető figurákkal. És tulajdonképpen a célnak megfelel. Aki az épeszű kritikát el akarja fojtani, az megérdemli.
Mindezt kiszámolhatták volna előre, ha még tudnának számolni. De alig egy év elmúltával ott tartunk, hogy annál rosszabb a tényeknek. Az elmebaj végső fázisa, a valóságvesztés máris bekövetkezett. Szegény hülye Merkel nem tudja, mit beszél. Teljesen európai a médiatörvényünk. Meg amit a háttérben machinálunk, az is tökéletesen európai. És amikor másnap a külügyminiszter elmondja ugyanazt szótagolva, akkor is úgy tesznek, mintha nem hallanák. Elemében van a pannon strucc. Hátha tényleg senki nem tud németül: még be is hekkelünk a frissen megszállt MTI-be egy hamisított nyilatkozatot. Pedig a diplomácia Európán belül úgy működik, hogy az udvarias különvéleményekből értenek a felek, és a pofont már nem kell lekeverni.
A Fidesz kormányzásának legfőbb vezérelve, hogy radikálisan hülyének nézik az embereket. Ez a ciklus tényleg kísérlet: az derül ki a végén, hogy tényleg annyira hülyék-e a magyarok, amilyennek Orbán látja őket. Nem variálnak ők túl sokat, csak arra ügyelnek, hogy egyszer lepattintsák a labdát. Nem az emberekkel fizettetik meg, hanem a gázszolgáltatóval, a bankkal, a nyugdíjpénztárral, aztán remélik, hogy az emberek nem veszik észre, ahogy mégis megfizetik. Remélik, hogy ha nyugdíjvédelemnek nevezik a nyugdíjak elverését, az elég lesz. Remélik, hogy Selmeczi Gabriella bármire is elég lesz. Remélik, hogy külföldről semmi sem látszik, hogy innen nem látszik a külföld, hogy magyarok külföldiekkel nem kommunikálnak, és hogy ha a köztévéből kiszerkesztik a rossz híreket, attól majd közbiztonság lesz. És semmiféle tervük nincs arra az esetre, ha a magyarok többsége nem lesz vevő arra a homoerotikus gerjedelemre, ami őket magukat fűti, és ami a párton belül olyan kiválóan működik. Legfeljebb remélik, hogy akik utánuk jönnek, nem lesznek ekkora seggfejek, és valahogy megússzák az elszámoltatást.
Utolsó kommentek