Ma szinte minden kormányképes tömegpárt egyik legfőbb mumusa a társadalmi egyenlőtlenség, Magyarországon és azon kívül is. Holott már a probléma megjelölése is az ember aljasabbik énjét szólítja meg.
A jövedelemkülönbségek elleni harcnak megvan a története legalább a francia forradalomtól az egyetemes jogokon át a szociáldemokráciáig, megfertőzte az egyházat, és pusztán attól, hogy kitartóan hajtogatják évszázadok óta, elnyerte a polgárjogot. Ma már nem kell külön bizonyítani, hogy az egyenlőtlenség csökkentése a helyes irány, legfeljebb a módszerekről folyik a vita. A „szegények és gazdagok közötti szakadék” a közmegvetés tárgya, hősök adták az életüket az ellene vívott harcban.
Pedig nicsak.
1. ábra. A képen a rossz társadalmi rendszer látható, amelyben egyeseknek jachtjuk is van, másoknak meg csak biciklijük. A felső tízezer (millió, kvintilis, akármi) dúskál, a többiek szegények. Undorító.
2. ábra. Szintén rossz társadalmi rendszer: mérjük ki vonalzóval az egyenlőtlenséget, ugyanúgy ott van, és a különbség gonosz, tehát a harcot folytatni kell. Igaz, hogy az úgynevezett szegények életminősége kettővel javult, de ez a forradalmárt nem elégíti ki, ő nem tud úgy örülni a kisautónak, mint védencei. Ilyenkor ugyanis már nem az zavarja, hogy millióknak nincs semmijük, hanem hogy valakiknek még több van. Az általános – mellesleg a szabad világban évtizedek óta folyamatos – életszínvonal-emelkedés őt nem hatja meg, amíg gazdagok léteznek. Nem a szegénység, hanem a különbség zavarja, az ellen tüzeli a közönségét, és háborog és sztrájkol. Különösen, ha a harc a hivatásává vált, sőt esetleg a helikopteres kasztba küzdötte fel magát általa.
3. ábra. Igazságos társadalmi rendszer. Van itt egyenlőtlenség? Nincsen. Akkor már csak meg kell fogni a munka végit, és dolgozni a közös jóért és az igazságosság harmatos illatáért. Mást nem tudunk ajánlani annak, aki tényleg tesz érte, ugyanis az már megint egyenlőtlenséget okozna. Esetleg annyit, hogy nem kap két pofont.
Az évszázados médiahack lényege, hogy ennek az irracionális érzületnek volt neve azelőtt, hogy baloldaliságnak, szolidaritásnak, munkásmozgalomnak nevezték volna. Az a név pedig az irigység.
Az egy egészen más problémakör, hogy a javak elosztása érdem szerint történik-e. Nyilván nem, ugyanis ahhoz például el kellene törölni az örökösödést, ahogy van, sőt a családot is. A teljesítmények méltányos elismerése, ennek megszervezése minden csoportban szükséges, családtól vállalaton át a közalkalmazottakig. De maga az egyenlőtlenség, ami ellen ma baloldal, jobboldal, szélsőjobboldal és hippikommuna együtt harcol, kizárólag az irigység koordinátarendszerében támadható. Az pedig, bizony mondom néktek, főbűn. Helyeselni, szítani, szavazatokat szerezni általa halálos bűn. Szerencséjük volt a kommunistáknak, hogy ateisták voltak. Balfenéken
Heltai Gáspár: A kezekről, lábakról és hasról
Utolsó kommentek