Ez egy csodálkozós ország, a magyar politika rendre olyan újdonságokkal rukkol elő, hogy be kell szarni, és alá kell írni legalább egy chartát. Ilyen nóvum például, hogy egy miniszterelnök hazudik. Vagy hogy választás előtt osztogat. Ez olyan egy példátlan eset, hogy körbelovagoljuk a világot egy hasonlatért. Balkáni. Ázsiai. Állati.
Most meg arra kell rádöbbennünk, hogy a politikában pont ugyanúgy létezik az ipari kémkedés, mint a nagyvállalatok között. Az ipari kémkedés csúnya dolog, a törvény bünteti, aki ilyet csinál, az szégyellheti magát – ha kiderül. Mégis örökkévaló, ugyanis a rivális titkait kifürkészni kifizetődő módszer, a titkon szerzett információk értékes eszközök. Nem is lepődünk meg vagy tüntetünk, ha kiderül, hogy egyik autógyár kémkedik a másiknál, vagy két Forma-1-es csapat egymás ellen. Kémkednek, informálódnak, tanulmányozzák egymást a kereskedelmi tévék, a hipermarketek és a bankok, országok és birodalmak.
Na de hogy a Fidesz az MSZP-t! Meg az MSZP a Fideszt! Húbazmeg, ezt azért nem gondoltam volna. Lehallgatás, kémprogram-telepítés, környezettanulmány! Terhelők gyűjtése, meg a Stumpfék pénzelik a váltást, még ilyet! És hogy a titkosszolgálat lehallgatná az ellenzéket! Ez itt maga a putyinizmus. Európa, segíts!
Vagy nevezhetnék nixonizmusnak is. De az annyiban hibádzana, hogy a Watergate-ügyben csak a hatalom vetett be titkos eszközöket. És nem azért hallgatta le az ellenzékieket, mert azok véletlenül pont az amúgy szemmel tartott maffiával bizniszeltek, hanem csak úgy.
I'm not a crook
Mi sem természetesebb, mint hogy a Fidesz mindent megadna az MSZP adminjelszaváért (tipp: pirosvirág), az MSZP pedig megtesz bármit, hogy beszerezzen valami jó szaftos hangfelvételt. Mindketten megtapasztalták, milyen elemi ereje van egy kéz alatt szerzett beszédnek. Mert az őszödi szalagot sem Gál J. Zoltán felejtette a villamoson. De hogy bűncselekmény volt-e megszerezni és nyilvánossá tenni, azon nem rugózik már senki. Ehhez képest az nem újdonság, hogy a Fidesz igénybe vesz egy magánnyomozót, ha valamire kíváncsi. És miért ne lehetne kíváncsi arra, mennyit mászkál Moszkvába az NBH főigazgatója? Érdekelheti pusztán nemzetféltő aggodalomból, vagy azért, mert az a kényszerképzete, hogy az NBH is gyűjtöget ezt-azt a Fidesz embereiről, ha alkalma van rá. És amikor a leghasznosabban felhasználható, akkor fel is használja. Dávid Ibolyának éppen a legjobbkor, elnökválasztás előtt esett a retiküljébe a CD. Ki tudja, van-e felvétel a Kéri-beszédről? Vagy egy másikról? Lehet, hogy van, de az a választásra tartogatott mappában pihen. És vajon mi mindenről van még? Lehet, hogy semmiről, de ha mégis, akkor nemigen maradt nekik erkölcsi alapjuk a tiltakozáshoz.
Némelyik talán már tudja, miből lehet baj. Távoli lakossági fórumokon elhangzott köteles beszédek, azonosított fórumnickek, üzleti és magántitkok, kisebb-nagyobb korrupt ügyletek. A többi csak magában találgat, hogy miket művelt idén, amit ellene fordíthatnak. Izgalmas pillanatok lehetnek ezek a BB-házban, ahogy fel-alá szaladgál a sok kis riadt pocok, és retteg, mikor csap le a turul. Bizisten bekukucskálnék mulatni, ha nem volna bűncselekmény. De az.
Ciánok ideje
A polip elbukott, vacsora lesz belőle. Az UD Zrt. nem sokra jutott a kémprogramjával, és Dávid Ibolyáról sem jött össze semmi kellőképpen terhelő. Pedig nem most keresnek először: valakik már egyszer elterjesztették az Ausztráliában kezelt drogos fiú sztoriját. A cég nem úszhatja meg a felelősségre vonást, mégiscsak az NBH-ba próbált befurakodni, azt pedig nem nézik sehol jó szemmel. De ez mindegy, senkit sem érdekel a Horváth nevű ember sorsa. Annál inkább, hogy ebből mi húzható rá a Fideszre. A védekezés ingatag: csak érdeklődtek ők, feladatot nem adtak, s ha esetleg mégis, akkor fogalmuk sem volt, hogy ezek törvénytelen eszközökkel dolgoznak. Ezt biztosan elhiszi, aki akarja, de valószínűleg aki akarja, az is tudja, hogy szarban vannak az övéi, sötétben tapogatózva, kétségbeesetten kapálóznak. Drukkol hát nekik, hogy olyan gagyi kopóalkatrészekkel, mint Szijjártó és Répássy, valahogy kijátsszák szögletre.
A drukkernek nem az az érdeke, hogy ne legyen lehallgatás, hanem hogy a mieink hallgassák le azokat, és ne bukjanak le. Régóta megbocsát már hazugságot, lopást, bénaságot és butaságot. A kémkedésre még büszke is lenne. Ezek ellen mindent szabad. A nemzetbiztonság pont azt kívánja, hogy ezeket megfigyeljük és elintézzük, mert ezek a nemzet létét veszélyeztetik.
Ahol háború van, oda kémek is kellenek. Amikor a kémek lebuknak, és szerencséjük van, kicserélik őket csöndben, diszkréten egy ellenkémre. Ha nincs kire cserélni, ha a megbukott félnek nincs ütőkártyája, nos, a kém számára ott a játék vége. A megbízó pedig csak remélheti, hogy ügynöke beveszi a ciánkapszulát, mielőtt vallomásra kényszerülne.
Szilvásy Györgyről: Túl a barátságon
Utolsó kommentek