A baloldal hagyományosan híján van a szimbólumoknak, a jobboldalon meg már túl sok is van. Turul, árpádsáv, szentkorona, kettőskereszt, szentjobb, szent Előbőr. Ha tíz jobbos találkozik, valamelyiknél biztos lesz valami nyeles biszbasz. Ha más nem, egy gyíkkal bélelt tehén.Balosoknak meg semmi. A vörös csillagot megpróbálta kicsit kipucolni Gyurcsány még miniszterként, de erről aztán letett; a sarló-kalapács azért túlzás volna, a piros négyzet meg jelképnek kissé generikus, még ha valaha nyolc ilyenből festményt lehetett is gányolni.
Ugyanígy vannak emberalakokkal is. Nem mintha a jobboldalon ikonná vált fasziknak feltétlen ikonná kellett volna válniuk, de ott nemigen vitáznak azon, hogy Horthy talán tévedett ebben-abban. Úgy vót a' jó, ahogy, na. Baloldalon a szimbólumokra a szétszálazás vár: Kádár, Nagy Imre, Ságvári mind erősen vitatott figurák. Szerencsére.
Sokan remekül elvagyunk anélkül, hogy leborulnánk valami geometria előtt, vagy polgártársunk a pofánkba csattogtatná a csíkos vagy pöttyös zászlaját. (Tényleg, a Túró Rudi, az nem árpádsávos bizonyos értelemben?) Ám azok a srácok és lányok, akik odáig süllyednek erkölcsileg és szellemileg, hogy belépnek valamely párt ifjúsági szervezetébe - hát ők nem bírják ki szimbólum nélkül. Így maradt a Fiatal Baloldalnak Che, akiről nyilván semmit se tudnak azon kívül, hogy készült róla egy frankó vörös-fekete poszter. Ennyi erővel épp kirakhatnák a náci zászlót, szépnek az is szép.
Che-plakát alól mindenesetre nehéz az árpádsávok undorítóságáról értekezni. Szerencse, hogy ezek a fiúk és lányok értekezni nem szeretnek.
Megoldás az volna, hogy ilyenkor a miniszterelnök vagy nem megy oda, vagy odamegy, és megmondja, hogy hülyegyerekek, azonnal csomagoljátok azt el. Más se hiányzik nekem, mint hogy egy ilyen ápolatlan komcsi csimpánz rám gyújtsa az Altust. Mivel ez nem történt meg, csak az marad, hogy hátha kinövik, mielőtt tényleg lesz Horst Wessel-fesztivál.
Utolsó kommentek