
Nagyjából összefoglalja a kolléga cikke a programot, de a lényeg még ennél is rövidebb: joystick közpénzből. Az elkúrás állatorvosi lova.
Ez a program körülbelül az alapötletig volt rendben: juttassuk az embereket számítógéphez és internethez, hogy ne legyünk Európa parasztjai. Aztán - valahol Kovács Kálmán szintjén - az lett ebből, hogy támogassuk a számítástechnikai áruk vásárlását közpénzből, úgy általában. Hogy aztán az tényleg a család szerény első gépe, amelyen házi feladatot gépelnek pöttöm kezecskék, vagy force feedbackes szuperjoystick, amivel orosz repülőgépeket lövöldözök le kéjes vigyorral - na, azt már macerás lett volna kiszámolni. Főleg olyanoknak, akiknél a joystickom drivere lényegesen okosabb.
Na meg aztán nem volt ez rossz senkinek közvetlenül: a kereskedő örült a forgalomnak, a jónép meg annak, hogy vehet digikamerát olcsón. Hejehuja, dínomdánom, egyszer élünk. Nagy volt a jólét, dübörgött a pannon puma. Később legalább a joystickot kivették a körből, de a Sulinet utána sem a felzárkóztatásról szólt, hanem hogy olcsóbb legyen a leptop. Mert attól leszünk modernek.
És a Sulinetnek köszönhetjük Kóka Jánost is. Illetve azt, hogy betöltekezvén megelégedett, megtörölte a száját szalvettával, és megfogant benne a gondolat: ha én ennyire ügyes vagyok, akkor nekem a politikában a helyem.
Joystickra, digikamerára, második-harmadik gépre, notebookra tízmilliárdok folytak el. A programot lefújták; arról nincs hír, hogy megpróbálnák egyszer értelmesen is. Pedig az elektronika ma már filléres áru, ha bekopognánk egy kisebb kínai manufaktúrába ennyi pénzzel, abból kaphatna fapados iskolagépet minden magyar gyerek. Elkúrták ezt is, az állatorvosi ló megdöglött, a lódoktorok vigyorogva vonogatják vállukat. Windows-országban nem jön értük a vírusirtó soha.
Utolsó kommentek