A baloldal hagyományosan híján van a szimbólumoknak, a jobboldalon meg már túl sok is van. Turul, árpádsáv, szentkorona, kettőskereszt, szentjobb, szent Előbőr. Ha tíz jobbos találkozik, valamelyiknél biztos lesz valami nyeles biszbasz. Ha más nem, egy gyíkkal bélelt tehén.Balosoknak meg semmi. A vörös csillagot megpróbálta kicsit kipucolni Gyurcsány még miniszterként, de erről aztán letett; a sarló-kalapács azért túlzás volna, a piros négyzet meg jelképnek kissé generikus, még ha valaha nyolc ilyenből festményt lehetett is gányolni.
Ugyanígy vannak emberalakokkal is. Nem mintha a jobboldalon ikonná vált fasziknak feltétlen ikonná kellett volna válniuk, de ott nemigen vitáznak azon, hogy Horthy talán tévedett ebben-abban. Úgy vót a' jó, ahogy, na. Baloldalon a szimbólumokra a szétszálazás vár: Kádár, Nagy Imre, Ságvári mind erősen vitatott figurák. Szerencsére.


Választások után pár napig téma, aztán fel-felröppen néha, de mindig elhal az aktualitások nyüzsgésében. Az állapot kevésbé alkalmas szalagcímnek, mint az esemény. Egy kordonbontás vagy egy zavargás, az breaking news. Hogy egyébként az egész magyar politika a lopásra épül, az csak a mélyben lappang. De nem független tőle a kordonbontás és a zavargás, amúgy. 
Utolsó kommentek