Ne menjünk el rezdületlenül a megindító emberi történet mellett: Szabó Tamás katolikus tábori püspök lemondott, mert beleszeretett egy nőbe. Tele vannak az újságok és tévék tök üres szerelmi szálakkal: Kóka Jánosnak csaja van, Rogán Antalnak is csaja van. És akkor mi van? Semmi, dolgozzatok inkább.

De hogy egy meglett, kifejlett püspök feladja, bedobja a kártyáit, odavágja a lebernyeget a sarokba, és utána dobja a csákót, mert szeret egy lányt, az dráma. Ott lemondás van, életre szóló, visszafordíthatatlan áldozat, kétely, érzelmi viharok.

Kitanulta Tamás püspök a teológiát, éveken át magolta szorgalmasan az ősegyház történelmét, a zsinatokat, a hitvitákat, meg még egy csomó virtuális dolgot arról, mekkora, milyen, és mivel foglalkozik az Isten. Furcsa tevékenység, de tudjuk, hogy vannak úgynevezett filozófusok is, akik ugyanezt csinálják. Ahhoz képest a teológus olyan filozófus, aki tud egy megoldást is. Olyat, amilyet, de tud.

Jó reggelt kívánok. Reggeli, kávé megvolt? Csak mert lehet, hogy még viszontlátod.

Azt sejthettük mindig, hogy némely kollégák bensőséges viszonyt ápolnak a nekik kedves politikusokkal. Bevonódnak. Nehogy aztán felszisszenjenek. Amit most látni fogunk, az azonban minden eddiginél perverzebb jelenet. Bayer Zsolt a Fidesz-szülinapon? Az semmi. Csontos János hisztérikus hűségnyilatkozatai a Hír TV-ben? Lófütty. Diurnus, azaz Bodor Pál szputnyikként körözi le őket.

Levelüket, amelyben az előző, szörnyegyházukkal foglalkozó írás eltávolítását követelik, megkaptam. Annak ellenére, hogy nem nekem címezték, hanem a blogszolgáltatónak, mert hát felmegyek a párttitkár elvtárshoz, és ott mószerolok – a spicli már csak ilyen típus. És mi mást is nevelne ki egy efféle ocsmány szervezet.

Nos, kurvára nem lesz levéve.

Miért? Azért, mert nincs abban semmi valótlan. A szcientológusok egy szánalmas űroperettet árulnak vallásként. Ezt az egyház elismerte, amikor a Fishman-vallomást a szerzői jogra hivatkozva vette üldözőbe. Soha nem tagadták meg a Xenu-sztorit. Innentől muhaha. Röhögség. Felszabadult, harsány röhej. Galaktikus bűnöző, persze, meg 3D-mozi. A délutáni műsorsávba, Xena mellé befér talán. Komolyan hadd ne vegyem.

Igen, ti szegény bolondok. Ez a nagy titok. Ez a misztikus, rejtett tudás. Ezért fizetnétek ki mittudomén mennyi pénzt. Ezért nyalnátok megveszekedett idióták valagát évekig. Hogy aztán elárulják nektek csillió dollárért: a világot egy űrszörny rontotta el, pszichiáterek és elektromos lélekfogó segítségével. Megéri? Nem éri meg, íme, itt van ingyen. De bármikor megéri kiszállni.

Megbeszéltem a Kreatívval, hogy az eddig csak jelszóval olvasható, nekik írt cikkekről levegyék az Indapassnál is hatékonyabb bilincset. A Kreatív a reklámszakma havilapja, az én rovatom pedig Lakossági fórum címen fut, és laikus kritikai hőbörgéssel szolgálja a jobb Magyarlandet.

Megmérte a Szonda Ipsos: az emberek jobban szeretik a vicces reklámot, mint a nem viccest. Időszerű felfedezés volt, de nem veszélytelen.

Jó cucc ez a forradalomünnep, mindenkinek hatalmas poénok jutnak eszébe, nagyokat röhögünk, még fel is írjuk. Másnap aztán értetlenkedve nézegetjük, silabizáljuk, és nem is értjük, mi volt ezen olyan vicces.

Megvan a kormánybuktatás menetrendje, jelentem örömmel. Elárulta a világ legokosabb embere, aki még sohasem hazudott, szóval szakszerű is, igaz is.

A nép szava

Az úgy lesz, hogy meg kell nyerni a népszavazást, és akkor utána el lehet kergetni a kormányt.

Tehát a várható időjárás a következőképpen alakul. Ha sikerül elérni, hogy a népszavazás eredményes legyen, - eredménytelenül, gondolom, nem számít megnyertnek -, és igennel szavaznak az emberek, akkor a kormány nem tehet mást, mint hogy fut, de gyorsan. Merakkoraztán. Nemulass van.

Nos, a spirituális vezető - buzgó spiritizmusában - megfeledkezni látszik egy ennél ésszerűbb megoldásról. Hogy a kormány megnézi az eredményeket, szomorúan ingatja a fejét, aztán megvonja a vállát, és teljesíti a követeléseket.

Idén száznegyven éve, 1867 június 8-án játszódott le a kiegyezési folyamat zárójelenete: az elbukott szabadságharc és évtizedes elnyomás után a magyar nemesség elfogadta a Habsburgok autonómia-ajánlatát. Következett fél évszázad békeidő, a századfordulóra földalatti épült – az ezredfordulóra már nem bírt épülni –, lett száz vasút, ha nem is ezer, Petőfi álma valóra vált.

Mi, okosok, persze tudjuk ezt anélkül, hogy állami ünnep emlékezne meg róla, mert odafigyeltünk történelemórán, sőt még magunktól is utánaolvastunk, hogyan is volt ez.

Sajnos hazánk lakóinak nagy része utoljára általános iskolában hallott erről. Egy tizenhárom éves gyerektől tulajdonképp az a normális, hogy a huszárrohamra felkapja a fejét, azt szünetben el is játssza rosszalkodás keretében, de a molyolást, a békét unja előtte is, utána is. Legközelebb majd Trianonnál fog odafigyelni, minden egyebet elfelejt. Folyamatként meg se próbálja értelmezni, neki a fegyveres felkelés tetszik, mert az macsó meg dicső.

A két forradalmi ünnep pont ezt erősíti aztán egy életen át. Jó alaposan megünnepeljük a háborús fázist: beszédek, iskolások előadásai, jelmezbál, méltatás. Valamit nagyon szétbaszni, juhé! – ezt a pillanatképet örökítjük meg a történelmünkből. Hogy mennyire jártunk jól utána, és hogyan folytatódott a sztori, az mán mindegy, az a kalandregény függeléke.