[Első rész itt.]

Tehát eljutott hősünk a szkepszistől és a felfedezéstől a mindentudásig, súlyosbítva azzal az érvrendszerrel, hogy „azért, mert különben beverjük az arcod”. A világ azonban ettől még úgy maradt, Gyurcsány nem mondott le, a zsidók zsidultak tovább, és az RTL Klub sem állt át nonstop székelyhimnuszra.

Füstbe ment terv

Na innen keveredett bele valahogy szegénykém ebbe a pirotechnikai jellegű ügybe. Aminek eredményeképp most már nem háziőrizet, hanem előzetes letartóztatás lett folyamatba helyezve.

Ehhez két point. Egy: lehet, hogy újat mondok (további információk a Zugügyvéd blogon), de a magyar rendszerben az előzetes gyakran a vallatás része, vagyis az a célja, hogy a gyanúsítottból vallomást csikarjanak ki. Az előzetesbeli körülmények ugyanis meglehetősen zordak. Ráadásul Dr. Gaudi-Nagy, a sárga angyal most nem vállalta el a bevetést.

Kettő. A számomra elérhető hírek alapján - a panellakásban talált anyagok tanúsága szerint - a vidám társaság füstbombagyártásra készült, felteszem, a Gyurcsány-féle „antifasiszta demonstráció” megzavarása céljából. Hát ez, akárhogy is magyarázzuk, világraszóló köcsögség. Mert lehet Gyurcsányt utálni, hát hogyne lehetne, kérdezzék csak meg az előző feleségeit. Na de füstbombával ijesztgetni azt a pár ezer tisztességben megőszült nyugdíjast, az mire jó? Ezek nagymamák, nagypapák, öreg munkásemberek és effélék, akiknek ez a szórakozásuk, hogy kimennek Gyurcsányt nézni. Mások meg Orbánra, vagy körmenetre. Mi az istenre jó ezekkel kibaszni?

1942-ben ismertem meg Dániel Zoltánt. Akkor még nem sejtettem, hogy békaemberekkel fogok találkozni.

2003-ban hallottam először Tomcatről. Bár a Revenge on kalandjáték-trilógiát korábban is ismertem, de hogy kiféle a szerző, azt addig nem tudtam. Írt egy mailt, hogy filmet készít Páncélozottak címmel, és nem akarok-e beszállni. Válaszoltam, hogy beszéljünk még erről, aztán elfelejtődött, gondolom, a filmmel együtt. Viszont akkortól olvasgattam a blogját, mert az már volt neki.

Karcos-morcos figurának tűnt, de élvezetesen megírt szövegekben filózgatott sok mindenről; még nem kerítette hatalmába a magyarnaklevés monomániája. Cigányozás volt már akkor is, de csak egyike volt a témáknak. Inkább dühödten kíváncsinak tűnt, mint olyannak, aki nem tűri a vitát. 1956-ról írt, 2004-ben kelt körképe – többek közt – bátran átlépett a jobbos-szélsőjobbos dogmatikán; és ezek miatt nem nagyon lehetett vele mit kezdeni, nem volt klasszikus fasiszta semmiképp. Azokat utálta is, kiszállt a Vér és Becsület-tüntetésre bohócruhában, meg műbránert vett Bácsfi Diánának, aki azóta meg is tért.

És szorgalmasan gyűjtögette az emberi butaság tanmeséit, amiből könyv is kerekedett Droidzóna címmel. Írtam hozzá előszót, amit ezennel közzéteszek; nem is rossz írás, fenntartom minden szavát. Ő már, asszem, nem.

Ilyenkor jön jól, hogy már a kezdet kezdetén ráállt a szátok. A szopásra, igen, arra. De hát aki kurvának megy, ugye.

Egy aljas manipulációról 

(Meg csapjuk hozzá az eggyel előbbit, csak úgy háttérnek.)

Ez kissé megkésett, de bőven elfér ott, ahova esik. Nem hírlap ez itt, hanem Micimackó Gondolkodó Sarkocskája.

Orbán Viktor egyszer, valami konzultációban ilyet szólt, hogy kéne építeni egy Budapesti Szimbólumot. Ennél nem volt sokkal konkrétabb, de jelezte, hogy olyasmire gondol, mint az Eiffel-torony, valami nagyméretű, hegyes, fallikus, amiből csak egy van a világon, és mindenkinek Budapest jut róla eszébe.

Nem volt teljesen rossz ötlet egyébként, de okafogyott. Budapestnek már van ilyenje. Demszky Gábornak hívják. És bekövetkezett, amitől rettegtünk: már külföldről is látszik.

Olvastam nemrég egy kis színest: újféle műkezet fejlesztettek ki amerikai tudósok. Robotikus, idegvezérelt, gondolattal működtethető. Hiperszuper!

Csillió dollárba kerül. Mert az egészség nem üzlet persze, viszont a robotika például az. Vagyis a robotkart fejlesztő tudósokat meg kell fizetni, különben elmennek a Toyotához ipari droidot építeni. A tudomány és az ipar csodája az ilyen robotkar. Viszont nem jut belőle mindenkinek. Annak jut, aki meg tudja fizetni.

Űrutazás is annak jut, pedig szerintem jót tenne mindenkinek.


A hánybiztosítós rendszerről nem fogok értekezni most, csak egyetlen gondolatot szeretnék meghámozni: azt a felvetést, hogy akkor mostantól akinek több pénze van, annak jobb ellátás fog járni, mint a szegényebbnek. És hogy ez abszurdum.

Hogy a gazdag ember nagyobb biztonságban legyen, mint a nem gazdag.

Ebben az esetben viszont kérem a tisztelt tiltakozókat, hogy holnapra legyen az asztalomon az új Volvóm kulcsa.

Feltámadott az Ő felsőteste. Üres a sír. A holttestét megbolygatók nyilván azt hiszik, hogy győztek, pedig a koporsóból kiszabadult a lelke is. De azt a sírrablók nem látták, hiszen ostobák, mint a szent földjük.

Szellemét a tűz nem égeté meg.

Mert ebben a jelenetben két fél van: a koporsót feltörő dögevő, meg Kádár János és neje. Még aki nem rokonszenvezett Kádárral sose, az se fog a sírrabló oldalára állni. Aki sírban turkál, az nem egészséges ember, tehát nemcsak maga a tett, hanem annak indítéka és üzenete is jó eséllyel szimpla butaság. Mániákusok szellemi dadogása.

Az a legegyszerűbb, ha kinevezzük Kádárt mumusnak, elhitetjük magunkkal, hogy merő gonoszságból csinált mindent, és ha ő halva születik, akkor bezzeg milyen jó lenne nekünk. Úgyhogy kiássuk a földből, rossz bácsi, csúnya bácsi. Még olyan is akad, aki ezt a sírrablást hőstettnek tekinti: hogy ezek a legények most aztán tettek a magyarságért rendesen.

Enver Hodzsa? Nicolae Ceausescu? Wojciech Jaruzelski? Erich Honecker? Todor Zsivkov? Rémlenek ezek a nevek? Alattvalóik Kádár Jánosról álmodtak, de nem merték ezt elmondani családjuknak sem.

Szent István esetleg? Ő volt az a hazaáruló gyilkos, aki odadobta a Boldogasszonyt és a magyarok függetlenségét Rómának, a kor Moszkvájának. Igaz, megkapta a magáét érte: az ő felsőtestének egy darabját konkrétan körbehurcolják a városon évente. Az se mondható örök nyugalomnak.