Erről [screenshot]csak röviden, mert hát azt akarják ezek a szerencsétlenek, hogy foglalkozzon velük valaki, cserélje ki a pelust, figyeljen oda rájuk. Viszont a kisegítő korrepetálás nekem nem feladatom.

1. Nem kerítés, hanem viadukt, és nem az árpádsávból, hanem a kettőskeresztből. Heraldikából karikás egyes, leülhetsz, osztály hülyéje, nem is vagy te magyar.

2. A mellékelt cikkben – az a sok kis fekete-fehér rajzocska a kép mellett – szó szerint szerepel, hogy „Tegyük rá a magyar euróra ezt a hidat, vagy a címerbe.” Szóval hogy nem kerítés, az kiderült mindenkinek, aki megtanult olvasni. Meg az is, mennyire nemzetgyalázás ez.

3. Törvényszöveget is érdemes lenne tanulmányozni tüzetesen, ha majd már megy az olvasás.

4. Aztán Adyt, ha a főállású magyarnaklevés mellett jut rá idő.

5. Egyébként tényleg nem esek hasra a kettőskereszttől meg a trikolórtól. Ennek egyik oka, hogy ezeket a Jobbikhoz hasonló bolhacirkuszok használják cégérként, úgyhogy kissé olyan szaguk van, mint a biohazard jelzésnek. Fertőzésveszélyesnek tűnik.

6. Mellesleg a cikk egy masszív MSZP- és SZDSZ-gyalázó írás, nem is alaptalanul az. Tehát a felháborodott Magyar Tömegek, amint odakattintanak továbbháborodni, hogy mit írtak azok a Másikak, össze lesznek zavarodva, ha azt látják, hogy a kurucon és a komcsin kívül még vannak másfajta életformák is a Pokémonban. Ehhez is buták vagytok.

7. Őszinte részvétem az egész Szilvási nemzetségnek, ypszilonnal vagy anélkül, a Pétereik miatt.

∑  Ostobaság és sunyiság együtt veszélyes vegyület, gyerek kezébe nem való. Azonnal megsemmisülő, átlátszó hazugságok sülnek csak ki belőle. Aztán meg megy a vinnyogás, hogy minket bántanak. Pedig csak tökkelvert hülyék vagyunk.

Döntött az Alkotmánybíróság: igenis népszavazni való téma a vizitdíj és a tandíj.

Egyfelől azért, mert olyan kis elenyésző összeg az, hogy meg sem érzi a költségvetés – ami arra utal, hogy a taláros testület hirtelenjében pénzügyminisztériumot kezdett játszani, és kitalálják, mi mennyire enyészik el.

Másfelől meg azért, mert az alkotmány betűje szerint csak a költségvetési kiadásokról nem lehet népszavazni, ezek pedig bevételi tételek.

Pregnáns, na. Orbán eszerint nyuszi volt, amikor előtámolygott a népszavazás ötletével: nyugodtan belevehette volna a gázártámogatást, például, vagy akár az ingyenbenzint, sőt az ingyensört. Az AB és az OVB még keringőzik ezen egy-két fordulót, de most úgy tűnhet, a magyar nép maga döntheti el, akar-e fizetni.

Nos, ez tévedés. Nem dönthet. Már most szólok, hogy nem.

Lezajlott a múlt héten egy meghitt kis ibseni jelenet. Kamaradarab, lényegében monodráma, Eörsi Mátyás monológja. A másik főszereplő, Puch László a színen meg sem jelenik, csak láthatatlan hangként.

Első felvonás, az ATV, majd a Nap-Kelte stúdiója. Eörsi Mátyás SZDSZ-frakcióvezető majdnem kimondja, amit egyébként mindenki, ismétlem, mindenki tud. Hogy az autópályák gálánsan megállapított költségei, amelyeket a hős Kóka János puszta tenyéréllel letört, hát azok bizony összefüggtek az MSZP pénztárával és pénztárnokával is. Nem breaking news, látta eddig is, akinek szemei vannak a látásra. Senki nem hiszi el, amit a pártpénzekről hivatalosan bevallanak. Ja és arra is emlékszünk, hogy azok a csúnya korrupciós árak szintén SZDSZ-es miniszter alatt voltak.

A második és egyben utolsó felvonásban, pár napra rá Eörsi töredelmesen bocsánatot kér, amiért nyilatkozata félreérthető volt. Félremagyarázták, nem úgy kell érteni. Puch László feddhetetlen férfiú, aki a törvényességre kínosan ügyelve kezeli a Magyar Szocialista Párt pénzügyeit már csaknem egy évtizede. Továbbá igenis 386 millióból kampányoltak, minden más csak összeesküvés-elmélet. Akkor ez rendben is van, nem történt semmi, félreértés volt, mehet tovább az élethazugság. A Népszava dorgáló hangvételű jegyzetben nyugtázza a bocsánatkérést, helytelenítve a megalapozatlan vádaskodást, és rámutatva, hogy a frissen kinevezett frakcióvezető csak feltűnősködésből izeg-mozog annyit. Hiszen senkinek sem érdeke „a helyzet fokozása”, szó szerint ezt üzenik Virág elvtársék. Abból baj lehet, a helyzetfokozódásból. Inkább tegyünk úgy, mintha nem volna nyilvánvaló, hogy amit mondunk, az nem igaz. Függöny. Vasfüggöny, az.

"Ez egy plebejus érzelmű nemzedék volt. Még akkor is, hogyha a plebejus szó alatt a patrícius hajlamúak mindig valami bezárt lábszagú művetlen dolgot szoktak érteni."

Na figyelj, plebi. Felőlem lambadázhatsz még akármeddig ezzel a szar plebejus szöveggel. De volna itt egy apró bökkenő. Egy kis magyaráznivaló. Ez itt micsoda? Kié? Közöd hozzá?


Ja, latinnak latin ez is. Meg Janus is. Meg a lambada. De ha van a plebejusnak ellentéte, akkor az nem a kommunista, nem a spekuláns, nem a liberális. Hanem a patrícius, te kis kópé.

Joghurtot lóbálni és azt hazudni, hogy az a legjobb és az egyetlen, az ciki. Szőke András és Badár viszont rendben van.

„Reform, vagy bukás. Nincs más. És amikor azt mondom, hogy bukás, akkor beszélek Magyarországról, beszélek a baloldalról, és nagyon őszintén mondom nektek, beszélek magamról is.” Őb 14,12

De igen, van más: reform és bukás. Lásd ábránkat.

A Magyar Szocialista Párt népszerűsége – mérőeszköztől függően – valahol tíz és húsz százalék közt evickél. Az elindított, és a befejezéstől még messze álló folyamatok lehetnek elkerülhetetlenek, de közkedveltek soha. Az öngondoskodás ideája itt nem versenyképes a Gondviseléssel. A reformok, ha mégis megtörténnek, létrehozhatnak egy fenntartható államot, befejezhetik a rendszerváltást, szakíthatnak a hitelből dőzsöléssel, de ez nem a népszerűség receptje. Meg lett már bánva a rendszerváltás rég.

Majd az utókor, talán, az.

Négy év adatott tehát, és abból egy már letelt. Itt most két út van.