Testvéreim, magyar hitűek!

Megnyomorított életünk minden keserves napján szembesülünk azzal, hogy a csalással, hazugsággal hatalomra került kormány nyíltan háborút visel a magyar vidék, a magyar falu ellen. Tudják, hogy a magyarság megtartó ereje nem a döglesztő levegőjű, züllött nagyvárosokban, hanem a kis falvak meghitt melegében gyökerezik. Most ezért egyszer s mindenkorra le akarnak számolni a vidéki élettel.

Az iskolák, a kis posták, a vidéki vasútállomások ajtaját kalapácsos lidércek szögezik be, írja Csoóri Sándor Márciusi levelében. Igen, a falurombolás mértéke Ceausescuéhoz fogható. De most nem buldózerekkel és nyers erőszakkal, hanem a vidéki élet ellehetetlenítésével, ravasz előrelátással történik. Nem a házakat döntik romba, csak a közösség létfontosságú szerveit metszik ki. A falu marad – de odavan a nádtetős iskola, és vele a gyerekzsivaj. A kisdiákokat a szomszéd városba hordja már a busz. Oda a meghitt kisposta, ahová hideg napokon mindig betérhettünk egy kellemes csevejre. Mobilposta jár helyette, idegenként érkező, hideg zöld fémgép, hetente néhányszor. Némán hallgat a vasútállomás. Ahol talán már Széchenyi óta vonat pöfékelt, ott Gyurcsány óta csak a száraz gaz zizeg.

Jó reggelt, kellemes hideg évszakot kívánok. Nem, Magyar Gárdából elég volt ennyi, és a magyar Star Wars Kid fotómontázsa sem érdemes szóra. A Gárdáról már megmondtam és fenntartom, azt meg igen szomorúnak találnám, ha mostantól úgy működne az országos politika, hogy keresünk az interneten valami tökhülye fórumozót vagy bloggert, és arra verjük a tamtamot, hogy jön a fasizmus. Bár az tényleg izgi, hogy miért van a Fidesz körül ennyi náci.

Akadt valós, nem imaginárius és nem szimbolikus téma, ami teljesen készületlenül érte az egész országot, demokratikus közvélemény included: a sztrájk. Az, hogy a BKV-alkalmazottak belengették a sztrájkot, és majdnem meg is csinálták.

Erről kétféle vélemény volt forgalomban, a véleménytulajdonosok pedig, na hogy oszlanak meg, na hogy? Hát persze: a fideszes és sajtója azon puffogott, hogy a BKV alkalmi sztrájktörőket keres, a szocialista – és kétségtelenül ez a nagyobb poén – mérgesen fújt a sofőrökre, hogy mit packáznak az emberekkel, méghogy sztrájk.

Olvasói levél ritkán fordul itt elő, kiváltották részben a kommentek. Ezt most mégis közlöm. Azért is, mert mikor legutóbb végigkattintgattam a wiwet, meglepődtem kissé. Azon, hány volt osztálytárs, ismerős, évfolyamtárs távozott külföldre. Sokan egyértelműen jelzik: nem óhajtanak hazajönni. Visszalátogatni, beleszagolni, újra rájönni, miért mentek el, azt igen. De hazaköltözni már nem. És az az érdekes, hogy most nincs háború, nincs ötvenhat, béke van. Csak valami bűzlik, Dániában viszont már nem.

•••••• 

Kedves Árpád,

Ez az első alkalom, hogy ilyesmit írok, de valamire nagyon rátapintottál. Egy ideje gondolkozok már azon, hogy összeállítok egy "How to be Hungarian 101" című útmutatót, főleg külföldieknek. Hogy ők is tudják, milyen remek nép vagyunk, és mi áll a sikerünk mögött. Valahol a környéken tapicskoltál te is, én viszont akkor most megosztom veled, mi van itten elásva a kutya mellett.

Régóta tartja magát a nézet, hogy az individualizmus országa Amerika. Nos, ennél nagyobb tévedés nincs. Az Individualizmus Országa ez a kicsiny hon, itten. Mert ha jól belegondolsz, akkor itt az emberek első reakciója: "Ez jár nekem." Nem jár. "Ezt megengedhetem magamnak, mert..." Nem, nem engedheted meg magadnak. Mert egy társadalomban élsz, egy közösségben, aminek vannak szabályai, csak éppen mindenki szarik bele.

Az MSZP nem tudja, a Fidesz nem akarja megcsinálni. Szar lesz.

Kapcsolódik ide némileg, régebbről:

Reform és bukás

Mit nem beszél az a német? Ausztria kissé elpofátlanodott az utóbbi időben. Nem a MOL-OMV csatáról lesz szó, hanem a környezetrombolásnak arról a kelet-európai sunyisággal megvalósított módjáról, hogy építünk ultramocskos ipart a határ szélére, bele a szélirányba, Rába-partra, aztán szopjon, akinél kiköt a kosz. Ez esetben mi. Ausztria hímez-hámoz, bőrgyárra rádörrenni rest és gyáva – munkahely meg adóbevétel, nyilván –, szemétégetőt épít egyetlen kilométerre a határtól, és azt hiszi, úgysem tudunk mit csinálni. Tény, hogy a szél erre fúj, és folyó se megy visszafelé.

Fodor Gábor tud anyázni, ezt bebizonyította, de hát úgy néz ki, ez hajléktalanra elég, a labancnak kevés. Nekem az a munkám, hogy néha gondolkozzak az ország helyett, ezért felkínálom diplomáciai hasznosításra félkész, ám potens haditervemet. A terv egyben aranyhidat ver a Magyar Gárda és a hasonszőrű hazaszeretet-rohamos aktivisták, valamint Fodor közé. Nemzetegység, az.

Út és cél

A cél: emberi vagy állati ürülékkel bombázni határközeli osztrák településeket, irreguláris keretek közt. Ez voltaképp nem szorul magyarázatra, de a jegyzőkönyv kedvéért levezetem.