Az előző rész tartalmából: a kétharmad igenis elérhető, sőt Pécsett el is lett érve, illetve a kétharmad nem egyenlő az atombombával, mert hasznosan is lehet forgatni. Mellesleg az atombombával is csodás dolgokat lehet megvalósítani, az egyik a gombafelhő, a másik meg a béke.

Érdemes viszont, mielőtt a mellény hétmérföldesre nőne, közelebbről szemügyre venni ezt a kétharmadot. Ilyen eredmények mellett a beteg esetleg azt képzeli, hogy nemcsak a parlamentben, hanem az egész országban ekkoranagy támogatottsága van, sőt az égben is. Ettől elbízza magát, magaviselete és szorgalma romlik, káros szokásokat vesz föl, rossz társaságba keveredik. Elnöktől a mezei drukkerig azonosítják magukat a nemzettel, és ezen az alapon hülyének néznek mindenkit, aki nem egyháztag. Sőt, még meg is sértődnek. Ezen aztán nemhogy a kétharmadot, hanem a győzelmet is el lehet bukni, mivel az agresszív köcsögöket kevesen szeretik.

Az ilyen viselkedészavar nem újkeletű náluk, hiszen régóta úgy képzelik, hogy ők a „nemzeti oldal”, vagyis a többiek nyilván valami mások. Ennek a betegségnek a tünetei rohamosan súlyosbodnak, ha nem kezelik őket, pillanatok alatt belemondja a tévébe valamelyik idióta altiszt, hogy szerinte milyen zenét nem illik hallgatni, meg hogy a buzik a bőrtangájukkal ne ugráljanak már. Mert az illető káplárnak fogalma sincs arról, hogy például fűszívogatóból van kábé félmillió, buziból szintén, és hopp, máris dobott egymillió szavazót az ellenségnek, olyat, aki addig szart bele a politikába, de ha az az ígéret, hogy őt baszogatni fogják, akkor tiltakozik.

Egyharmad kétharmada

A torzulás jelei már látszanak. Ilyet szól a plakáton: „egy ország mondja elég”. Először is vessző, úgy van magyarul, nemzetioldali barátaim. Másodszor az egy optikai csalódás, hogy itt egy ország bármit is mondana, legalábbis olyat, ami óriásplakátra kerül. Sem azt, hogy „elég”, sem hogy „csak így tovább”.

A szoci armageddont sejtető pécsi választáson a választópolgárok többsége nem vett részt. A Fidesz 66 százalékos győzelme a választók alig harminc százalékának szavazatából képződött, ez nincs egyharmada azoknak, akiknek lapot osztottak, nemhogy kettő. Az abszolút többség otthon maradt; ha lenne alapértelmezett érték a választáson, mint az egyszázalékos adófelajánlásnál a gyermekszegénység, akkor a Nem Tudja/Nem Szavazna Párt nyert volna. A Pécsett induló pártok összes esze és praktikája a választók többségét egyáltalán nem mozgatta meg, sem a helyi hatalom, sem az országos véleménynyilvánítás lehetősége nem volt elég ahhoz, hogy elmásszanak ikszelni. Ennél is alacsonyabb részvétel várható az EP-választáson, amiből aztán megint ki lehet számolni hihetetlen támogatást és sosemvolt méretű legitimációt, és mögöttük megint ott szuszog majd az otthon maradtak tömege, akik ezen az étlapon semmi fogyaszthatót nem találtak.

Nem sokaság, hanem lélek

Ekkor az a paradoxon áll elő, ami miatt évek óta megunhatatlan szórakozás a magyar szélsőjobb, vagyis a még nemzetibb oldal. Tudniillik ők rendre azt hajtogatják, hogy aki magyar, az velük tart, és közben a tízmillió magyar állampolgárból maximum párszázezer tart velük. Továbbegyenlő a magyarok kevesebben vannak a cigányoknál, vagyis mit ugrálnak a többség nevében, amikor ők egy törpe kisebbség, amelytől elvárható, hogy ne tételezze a szokásait kizárólagosnak. Hát ebből a komplexusból aztán óriási poénok születnek, amin nagyokat lehet mulatni, csak rájuk szavazni nehéz, mert nyilvánvaló hülyeség már az öndefiníciójuk is.

A kétharmad történelmi lehetőség, nagyszerű tetteknek nyithat utat. Sajnálatos, ha a kétharmad-víziók elnöktől drukkerig arról szólnak, hogyan fognak leszámolni mindenkivel, aki nem tapsol nekik; hogyan fogják kirúgatni a portást is, hogy érvényre juttassák az egyetlen igazságot, ami tévképzetük szerint univerzális. Az atombombával lehet békét teremteni, de ha azt hirdetjük, hogy azonnal be fogjuk vetni, akkor mindenki más azon lesz, hogy sose jussunk hozzá. Két választás elúszott már a nagypofájúságon, azon, hogy egy kisebbség úgy viselkedett, mintha bármit megtehetne a többiekkel. Az alázat hiányán.

Érthetők persze a medvebőrre előre, vérhányásig lerészegedő falka érzelmei is. Most ők jönnek, végre sorra kerültek, közeleg az idő, amikor nekik mindent szabad lesz. A teljhatalom katonájának lenni biztos pozíció, úgyhogy a kipróbált, veterán drukkerek mellé új undokok csatlakoznak, és gyakran undorítóbban fenekednek, mint a régi gárda, bizonyára azért, hogy jobban látsszanak. De ezek atavisztikus ösztönök, amelyek ráadásul, mint mondom, képzelt többségre épülnek. Visszafogásuk, elhallgattatásuk az utolsó nagy kihívás a győzelem előtt. És az első a győzelem után.

Nemzeti oldalról: Foglalod a kurvanyádat
Óriástörpékről: Te is más vagy, te sem vagy más
Nem Tudja Párt: A fehér kocka