W

w.blog.hu

Tóta W. Árpád kommentál, szemtelenkedik, valamint permanens fogadóórát tart.
Régi cikkarchívum



Kommentelés - házirend

Wblog @ Facebook

Engedjétek hozzám

Kis heti hírlap 4-10 éveseknek.


Foglalod a kurvanyádat

A mozdonyhorgony
Úgy remélte, ezzel bekerül a Rekordok Könyvébe. De legalább a Jackassbe.

Elnöki pornó
Nagy baj, ha az elnök ribanc.

Nem jó a nemzetnek egyedül
Szuverén ország is lehet borzalmas hely.

Szent szar
A húsvéti alkotmány: szentséggyalázás.

A pedofilok védőszentje
A deviancia fincsi, de csak ha papok csinálják.

A gólkirály beszéde
Angela, te náci ribanc!

Győz a szittya förgeteg
Kuss, mi így szállunk le a bicikliről.

Együtt sikerülni fog
Bizonyítsuk gyalázkodással, hogy Magyarország szabad!

Kompország vitorlát bont
A finom kritikát meg lehet állítani, a brutálisat nem.

Foglalod a kurvanyádat
Nem ti vagytok a nemzet, sem a nemzeti oldal.

Utolsó kommentek

  • MVF: Szcientológia egyház tagjaival olyan helyeken is találkozhatsz, ahol nem is számítasz rájuk. Nem p... (2019.02.24. 11:57) Tisztelt Szcientológia Egyház!
  • timea knausz: @Tóta W. Árpád: Igen?:) (2018.09.06. 16:43) Ilyenek voltunk
  • timea knausz: Szeretettel ajánlom olvasásra és értésre Mezei Márk: Utolsó szombat című könyvét. Nagyon messzir... (2018.09.06. 16:41) Ilyenek voltunk
  • David Bowman: Ritka világos gondolat tőle. (2018.09.01. 15:33) Szerény javaslat
  • Hobelman: Vannak pénzügyi nehézségei? HA IGEN! Vegye fel a kapcsolatot a Hobelman Finance and Mortgages Limi... (2018.05.14. 03:06) No megállj csak!
  • Utolsó 20

Klasszikusok popritmusban

2008.12.05. 05:45 Tóta W. Árpád

Vége a magyarságnak. Valaki átírja Jókait. Alattomosan perceg, mint a szú, és azon dolgozik, hogy ránk omoljon a magyar égbolt.

Nógrádi Gergely munkáit - az "újramesélt" Arany embert, Kőszívűt és Egri csillagokat - még nem olvastam, de úgy látom, nem kell ahhoz olvasni, hogy a kollégáknak véleményük legyen róla. Ugyanis nyilván rosszak, mert Jókaihoz és Gárdonyihoz hozzányúlni tiszteletlenség. Bűn. És bűnből nem származhat erény, meg van írva. Továbbá a zanzásított változatok puszta létezése – ahogy a sokat támadott 100 híres regény – állítólag azt eredményezi, hogy a gyerekek basznak elolvasni százezer oldalon Bováryné vagy Jean Valjean érdekfeszítő történetét, hanem letudják tizenötben. Tehát ez egy merénylet, amit nem kéne engedni. Valaki csinálhatna már valamit. Laza merítés: Nemzet: "Sátáni ez az egész / Szellemi leépítés!"

Pilhál: Mámég a Bibliát is, böff? Nemmegmontam hogy negyere erre?

Konzervatórium: O tempora, o mores, o McDonalds!

És így tovább, van még bőven, de ennyi elég is.

Három és fél éves korom óta olvasok. Jókait rendre elblicceltem tanulmányaim során. Utáltam. Amikor a blicckrieg nem sikerült, keserves napokon, heteken át küszködtem a rohadt Kőszívűvel, hogy az ellenőrző dologozatot teljesíthessem.

Később, felnőtt fejjel már nem okozott gondot a kettővel ezelőtti nyelvezet, és megtanultam gyorsolvasni, szemmel átugorni a sorokat, oldalakat, amíg a papa a tájat írja le. De kötelező olvasmányként Jókai nem jókor talált meg. Olvastam helyette minden egyebet, de azt, akkor valahogy képtelen voltam átrágni.

Vulgata

Magyar fordításban, tehát eleve jelentősen átdolgozva tanultam az Iliászt, az Odüsszeiát, sőt a Bibliát is. Utóbbiból többek közt a Bírák könyvét soha a büdös életben nem olvastam el, nem is tervezem. Hé miatyánk, tyúkanyó kend! Telefonkönyvet nem olvasok!

Nincs is már olyan, hogy telefonkönyv. Oh, porrá lesznek a hagyományok. Sírjunk együtt.

Énfelőlem a Bibliát nyugodtan meghúzhatja bármely kortárs író, meg újra is írhatja. De mit is beszélek, hiszen ezt tette Károli Gáspár, a Tradíciónak ez a kíméletlen mészárosa. Majd az általa teremtett hagyományt később szétrombolták az újabb fordítások; a katolikusoknál legutóbb 1973-ban volt modellfrissítés. Simán túlléptek a megszokott szövegen.

Igaz, abból nem húztak ki komplett fejezeteket (mert azt a zsinaton csinálják). Megtették viszont például - Pilhál, figyel? - a Képes Biblia 50 színes képpel című remix szerzői. Ez a kis kötet 1900-ban jelent meg először, belső címoldalán a Főegyházmegyei Hatóság jóváhagyásával. Ötven oldalon benne van a sztori lényege a világ teremtésétől az utolsó ítéletig. Jó, hát Ezékiel meg Jób már nem fért bele, sag schon. Természetesen gyerekeknek készült, minden páros oldalon bájos illusztrációval. Érdekes, a katkók valamiért nem tartottak attól, hogy majd senki sem olvassa el az igazi bibliát, ha van belőle whiskasjunior kiadás.

A hardcore rajongók persze esküsznek az eredeti szövegekre, de ők csak egy szubkultúra. Don Quijote történetét ma már senki – világszerte senki – sem eredeti méretben, kilencszáz oldalon ismeri meg, hanem rövidítve, szólásmondássá, rajzfilmmé, Neoton Família-számmá átdolgozva.

Klasszikusok 8 biten

Gyerekkorom óta hallgatok klasszikus zenét. Ehhez az egyik jelentős lökést az adta, hogy egy régi ZX Spectrum-játék háttérzenéi különféle klasszikus örökzöldekből álltak: Für Elise, d-moll toccata, Peer Gynt, K. 550. Ezeket a fülbemászó dallamokat egy csekély értelmű mikroprocesszor dünnyögte el nekem, de ez elég volt, hogy egy hónapra rá mindet kikölcsönözzem a könyvtárból bakeliten, és átírjam magamnak ún. kazettára, hogy aztán ún. walkmannel sokszor végighallgassam őket, behunyt szemmel, odaszentelten. Maga a dallam, a pőre tartalom ezt parancsolta. A vájt fül bizonyára undorral fordult volna el a Beethovent cirpegő nyolcbites számítógéptől, nekem viszont pont ez vájta átjárhatóvá a fülem.

Tiszteletlen, szentségtörő cselekedet Bachot áthangszerelni egy zümmerre, amely egyszerre egyetlen hangot képes kiadni. Igen, visszataszító a klasszikusok popritmusban. Aki ismeri Bachot, annak kínszenvedés a szintetizátor alatt ciccegő dobgép. De aki még nem ismeri – és a gyereknek az a fő attribútuma, hogy egy csomó mindenről nem hallott még –, annak talán ez az egyetlen esélye, hogy megismerje. Ő nem fog betévedni a Mátyás-templomba hangversenyre, nem teker magától a Bartókra. Van jobb dolga. De ha a dallam szintin és dobgépen, kvarcjátékon és kvarcórán a látóterébe kerül, akkor magával csábíthatja.

Így semmije szét nem omol

Kisgyerekként volt egy nagy becsben tartott könyvem: a Lamb testvérek Shakespeare-meséi. Shakespeare-drámákat, ahogy drámákat egyáltalán, nem olvastam volna nyolcévesen - azt se tudtam, hogy kell azt olvasni. Gyerekeknek átírt prózában viszont zabáltam a Vihart, és Athéni Timont, az embergyűlölőt. Mindez nem akadályozott meg abban, hogy később elolvassam őket úgy, ahogy a szerző eredetileg megírta. Caliban jó barátom azóta is.

Annak ellenére, hogy a szerző korántsem volt eredeti. Korának népszerű alapsztorijait dolgozta át, dolgozta össze az akkoriban sláger jelenetekkel, szereplőkkel. Shakespeare teljes hagyatéka nem más, mint klasszikusok a korabeli popritmusban. A történetek sok változatban piacra kerültek; hogy az ő nevével maradtak fenn, az csupán azt jelenti, hogy az átdolgozások jól sikerültek. Érvényesek és eladhatók voltak az adott korban - századokon át.

Miért lenne botrány, hogy valaki 2008-ban hozzányúl Jókaihoz, és mai gyerekaggyal olvasható krokit kerekít belőle? Hahó, emberek, film is készült Jókaiból! Sőt - mit nekünk Jókai - film készült a Solarisból, több is. A legilletékesebb, a szerző, Stanislaw Lem egyikkel sem volt elégedett. Azok is csak értelmezései, újramesélései egy nagy, maradandó ötletnek. Akit elgondolkodtat, mehet a könyvtárba, és kikölcsönözheti a regényt, hogy még jobban elgondolkodjon.

A berendezés marad

Na most az lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után, illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból. Lehet esetleg sápítozni, hogy itt döcög meg ott béna, és még elütések is vannak benne, fuj, igénytelen. Ki az a Nógrádi egyáltalán? Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni. Csakhogy őnekik erre nemigen volt érkezésük, roppantul el voltak foglalva mással. Aki nem vesztette el a fonalat teljesen, az legalább alapított egy széljobbos pártot. A többi meg írta remekműveit tovább, és ha a proli meg a proli gyerekei annyira se értették, mint Jókait, az nem nagyon zavarta őket, hiszen attól művész a művész, hogy a plebset eleve kizárja, és kizárólag a II. és a XII. kerületnek ír. Jól van ez így, de akkor nem kell csodálkozni, hogy a klasszikusokat sem ők fordítják mai magyarra, hanem egy élelmes vállalkozó.

A kultúra nem vész el, csak átalakul.

Jókait, Balassit, Gárdonyit az írja át modern prózává, képregénnyé, számítógépes játékká, aki akarja. Így van ez rendjén. Éppenhogy örülhetünk, ha az Egri csillagokból szerepjáték lesz, vagy néhány oldalas történelmi krimi. Így eljuthat a híre azokhoz is, akik nemhogy egy történelmi regénynek nem ülnek neki, de egy hosszabb filmről is folyton átkapcsolgatnak a Forma-1-re.

Aki még mindig afölött kesereg, hogy ettől nem fog a gyerek Jókait olvasni, az vegyen elő egy írólapot, nevét felírja jobb felső sarokba, és számolja ki magának, mikor olvasta utoljára a Kőszívűt. Ha az olyan kurva jó, akkor legalább félévente lekerül a polcról, ugye? Ott van a párna alatt, ugye? Nem lehet vele betelni. Sőt, mit olvasgat itt blogokat egyáltalán. Olvashatna addig is Jókait. Meg a Szigeti veszedelmet, gót betűvel, gyertyafénynél. Váljék egészségére.

 



Címkék: történelem kulturális ajánlat

451 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://w.blog.hu/api/trackback/id/tr55805228

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: [haiku powa] 2008.12.05. 15:38:31

Kötelezők korszerűsítve Ha kötelezőolvasmányok rövidebb,és korszerűbb új változataikerülnek szóba, akkorszabadjon most a figyelmüket azArany virágcserépreirányítani: bizonyos moderndrogok hiányában azeredeti mű meglehetősennehezen…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csak egy próba, nem hiszem el, hogy tegan 22:53 óta nem volt senkinek mondanivalója a témához...
Ja, és boldog Mikulás-napot!
Sztem jó a poszt, jók a kommentek többsége (Kisa, daito, vaffanculo, stb...) is, nem is nagyon szólnék, csak egyetlen apró momentumra hívnám fel a figyelmet:

az ifjú nemzedék nemcsak olvasni felejtett el, hanem (tán épp emiatt) élő szóban, választékosan, szellemesen kifejezni magát. A tartalomról már ne is beszéljünk, mert az legtöbbször kimerül a kertévék műsoraiban szereplők ilyen-olyan tulajdonságainak kibeszélésén.
Ha a tanár, mint osztályfőnök, megpróbál abban a heti egy órában vmi értelmes témát bedobni, jó, ha néhányan rácsatlakoznak, bekapcsolódnak, a többiek meg unalmukban bomlasztják a rendet, s csak kínkeservesen lehet vmire jutni.
Valahol mégis megértem őket, túl nagy a kísértés: 60 tv-csatorna, letölthető zenék és gagyi filmek milliószám, internet, szgépes játékok, stb... és akkor a pénz után hajtó, szintén nem olvasó szülők szerepmintájáról ne is beszéljünk.
Hány gyerek látja a szüleit letelepedni egy fotelba, és min. egy órán keresztül elmélyülten regényt, netán verset olvasni???
Igen, verset, tán azok a legjobb "zanzák". Egy oldalon, néhányszor tíz sorban talán több gondolatébresztés van, mint a legtöbb középszerű regényben.

Üdv.
Gyanítom Tóta W nem olvassa a hozzászólásokat, cenzúrája valami primitív kereső lehet a kulcsszavakra. Biztos van benne zsidó, cigány, büdös libsi, Tóta, Árpád, bértollnok stb. Aztán amiket a figyelője kidob, Árpád elolvassa, és vagy kitiltja vagy nem. Vagy hogyan magyarázható, hogy a századik cáfolat után is megkérdi ugyanazt, hogy pl. és a képes bibliával mi van? Mivel a kulcsszavakat már használtam Árpád, most figyelj! Nem lényeges, de például ott az van, hogy nem az a fontos, hogy hogyan, hanem hogy mit mond. Sem a szerzői, sem az olvasói igény, sem a hatástörténete nem egyezik a műalkotásokéval. Utóbbinál ugyanis nem sokat mond a miről szól kérdésre adott válasz, ellentétben a hogyannal. Sokan írnak filmkritikát, úgy hogy elmesélik a sztorit. De ők talán tényleg a zanzásított változatokon nőttek fel. De még a Terminátort sem elég elmesélni, ha értékelni akarod – látni kell. A fő kérdés: hogyan szól a szerelemről, a gyilkosságról, a küzdelemről a műalkotás? De nem így ám az istenszava. „Legyen világosság!”
Tényleg ezzel a közhellyel küszködsz?
Igen, mint többen már megírták a te utad a művészethez miért lenne általános? Aki évek óta olvassa az írásaidat az Indexen láthatja hogyan fejlődsz. Neked szinte újra meg kellett tanulnod magyarul. Iszonyatosak voltak az írásaid, mint akkoriban az internetes publikációk zöme. Kínszenvedés volt olvasni, olyan hamisak voltak a mondatok, két szóból látszott, ezeket belökték a mélyvízbe, mert éppen ott voltak egy induló projektnél. Nem lett volna egyetlen olvasószerkesztő sem, aki azokat az írásokat átengedi. Te például tehát képes voltál a ZX zenéjétől az eredetihez, a kisiskolás fogalmazásától a publicistáig eljutni. De miért volna ez általános? Pont, hogy rendkívül ritka.
"Meg lehet jegyezni epésen, hogy ha már átírják, akkor elismert és minimum Kossuth-díjas íróinknak kellett volna csinálni. Csakhogy őnekik erre nemigen volt érkezésük, roppantul el voltak foglalva mással. ..."

Ez így igaz. Pl.:
Spiró György: Drámák I. – Átiratok 1. Scolar Kiadó, 2008

bookline.hu/product/home.action?type=22&id=70394&_v=Spiro_Gyorgy_Dramak_I_Atiratok_1_

Szóval, TWÁ: nem kell túldramatizálni. :)
Nem tudom, hogy leírta-e már valaki, szerintem nem.
A kifogás ezzel a bizonyos könyvvel kapcsolatban nem a rövidítés. (Legalábbis a konzervatóriumon, a többit nem olvastam).

Kezdjük onnan, hogy ezek ugye központilag előírt olvasmányok, oktatási célból. Nem az a helyzet, mint mikor valaki csak elgondolkodik azon, mit olvasson, milyen választékból, mert unatkozik.
Oktatási célból természetesen jogos az elvárás, hogy a gyerek az eredetit olvassa, mert a lényeg nem az, hogy a sztorit elsajátítsa. A sztori a filmből is lejön. A lényeg az, hogy birkózzon meg a szöveggel, tanulja meg azt értelmezni, a lényeget felismerni, stb.

"Később, felnőtt fejjel már nem okozott gondot a kettővel ezelőtti nyelvezet, és megtanultam gyorsolvasni, szemmel átugorni a sorokat, oldalakat, amíg a papa a tájat írja le."

Van viszont, akinek gondot okoz. Mert ugye sok az analfabéta, aki szöveget értelmezni nem tud, sokszor még akkor sem, ha az egyértelműnek tűnik. Emiatt a blogíró is panaszkodott.

A kifogásolt tendencia az analfabéták növekedése a generációkban. Ha a kötelező olvasmányok kiválthatók ilyen rövidített változatokkal, az erősíti a tendenciát, mivel a sztori lecsupaszított változatának megértése nem igényel komolyabb agymunkát.


Remélem, válaszom elégséges a feltett kérdésre:

"ha nem tetszik, akkor legalább azt kérem levezetni, hogy a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele"
Nahálisten, végre egy téma, ami egyrészt definitíve for a better Magyarland (főként kultúráról meg kulturáltságról van szó, kérem!), másrészt Gy. nem fér igazán bele. Natalánha az ő. b. rövidített változata is megjelenne, de ehhez nem fűznék túl nagy reményeket. A kérdés tehát az, kiadják-e az iskolában kötelező, sőt egyéb nagyregényeket is csak a lényegre/történetre koncentrálva, avagy pediglen se.

Midőn az Úr megteremté az embert, mint azt a./ eredetiben, valamint b./ zanzásítva is olvashatni, a saját képmására teremté őtet. De csak a külsejét. Belsőileg erőteljes különbségek mutatkoznak, és bizony mondom néktek, még a legjobban sikeredettekre se mondható el, hogy agyműködésében az Úrra hasonlítana, hát még a kevésbé jó csillagzat alatt születettek esetén. Vagyis nem vagyunk egyformák, és (a humán tudományokra szorítkozva) van, aki már egészen kicsi korában önként és dalolva olvassa Jókait, másra meg ez nem jellemző. Utóbbiak lehetnek még attól egészen rendes emberek, viszont ha az egész regényt kötelezően el akarjuk olvastatni velük (mindent vagy semmit, fehér vagy fekete, nulla vagy egy), mert úgy gondoljuk, hogy az a javukra válik, akkor csalódni fogunk, mert nem válik a javukra. Egyrészt rengeteg idejükbe kerül, ami helyett szerintük jobbat is csinálhattak volna (az önkéntes és dalolós rész igen gyorsan behabzsolja, mert érdekli is, meg érti is), másrészt teljesen érthetetlen lesz számukra. Következmény, hogy nem a szókincsük lesz fejlettebb, hanem utálni fogják Jókait (persze, ha nem olvasták el, akkor is), ami ugyan mellékkörülmény, de nem elhanyagolható, mert ezt az érzésüket ki fogják vetíteni az összes klasszikusra. És miután ők vannak többen, a „csak eredetiben és kötelezően” elv világelőrevivő jellegét nem látom egészen tisztán, sőt van egy olyan érzésem, hogy az emberek közti különbözőségek és árnyalatok tagadása jellegét tekintve inkább hátrányos derék társadalmunkra nézvést.

Javasolnám tehát, hogy adassék meg mindenkinek az a bonyolultsági szint, amit még befogadni képes, ha már ez esetünkben megtehető. Ugyanis nem mindenütt tehető meg (sajnos).

Midőn Nagy Sándor még ifjonti korában atyja, Philipposz jóvoltából Arisztotelésztől tanulta a tudományokat, a türelmetlen ifjú egyszer ráripakodott mesterére, hogy a matematika így túl hosszadalmas és bonyolult, jussanak el egyszerűbben a végkifejletig, hiszen ő mégsem akárki, ugyebár! Arisztotelész erre azt felelte neki, hogy fenség, a matematikában nincs királyi út. Szerintem használjuk ki azt a „királyi utat”, ha már van, ahol mégis létezik, így ha valahol szóba kerül, olyanok is tudnak majd nyilatkozni az Eugen és az Edmund nevek közötti különbségtételről, akik az eredeti regényt sose olvasták. For a better Magyarland of course.
"Natalánha az ő. b. rövidített változata is megjelenne"

az úgy hangzik, hogy "elkúrtuk", és elég gyakran ismétli a hírtv.
"Alapvetően az "újramesélés" ellen vagyok. Mégpedig azért, mert az egyszer el lett mesélve. Jól, azért "klasszikus"."

Pazar.

"Tudod, vitéz - monda - elég egy embernek
Vízen egy csolnokban járni egy személnek;
Meg kell ma itt halni, tudod, egyikünknek,
Nem szükség a hajó, tudod, megholt embernek!"
- Ilosvai

„Nem egyébért, vitéz” Miklós így felelt meg,
„Hanem hogy egy csónak elég egy embernek:
Egyikünknek itt ma gyászos lesz a vége,
S nem lesz a halottnak hajóra szüksége.”
- Arany
Sajnos tényleg szükség van modernizálásra, mert nagyon sokan másképpen nem veszik a kezükbe ezeket a könyveket, s így azok értékei sem jutnak el hozzájuk.
Épp ma hallottam az egyik kereskedelmi rádióban a Hotel Californiát, s a végén levő szólót természetesen lekeverték. Így szoktak tenni pl. a November Rain szólójával is. Pedig ezek még nem is bonyolult, nehezebben befogadható szólók, a kereskedelmi rádiókban mégis félnek, hogy ezek miatt már elkapcsolnak (vagy az miatt, ha egy dal meghaladja a négy percet). Aztán lesz akinek felkelti a szám így is az érdeklődését, s megszerzi teljes hosszúságban, de nagyon sokan megelégednek a puha változattal, amelyből azért a szám egyik fő íze hiányzik.
Valahogy ez várható ezeknél a könyvátdolgozásoknál is. Anno, és még most is időnként, átfutom a 100 híres regényt, s a Don Quijotét én is rövid változatban olvastam, s gyerekkoromban rajzfilmen néztem. Így is sok élményt adtak, de annyit azért nem, mint mikor a görögországi nyaralás alatt a tengerparton lendületből elolvastam az Egri csillagokat, vagy a következő nyarakon Jókai kötelező regényeit. S megmondom őszintén, hogy nem jelentett gondot a sok idegen nyelvű szó, legföljebb sűrűbben lapoztam a szómagyarázathoz. Még örültem is, hogy mennyi újat tanulok. Persze azt tudom, hogy különbözőek vagyunk, s jó lenne azért ezeket az értékes könyveinket minél több emberhez még gyerekkorban – amikor még olvasnak az emberek, mert felnőttkorban már nagyon kevesen – valamilyen formában eljuttatni. Illetve az eredetikhez vezető utat megmutatni.
Hát ez van. Illetve így megy ez.
Azért a végén két idézetet leírok, amelyekről az ilyen témákkal kapcsolatban jó elgondolkodni.
„De nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet!” Kovács Ákos
„Ha megkérdeztem volna az embereket, hogy mit akarnak, akkor azt mondták volna, hogy egy jobb lovat.” Henry Ford
Nekem is vannak jó öteleteim , lehetne mondjuk újradolgoztatni mai fiatal popzenészekkel a nehezen emészthető trash metal számokat , nem? Például :

1. Motörhead-Serial Killer --> www.youtube.com/watch?v=A8M_xxjoc3Q

2.Slayer: Raining Blood-->
www.youtube.com/watch?v=CUDWLp1yIWw

Mondjuk a Palcsó Tominak tök jól állna szerintem.
"akkor legalább azt kérem levezetni, hogy a szent istván társulat képes bibliája miért fér bele. az egész pontos tükörképe ennek."

Azért fér bele kedves Árpád, mert gyerekeknek készült. Magyarán ezzel az egész történettel addig semmi gond nincs, amíg az iskolában ez a fércmű nem alterálja a követelményszintet. Ergo amíg a tanár nem fogadja el, mint tudásanyagot az eredeti olvasmány helyett. Kisiskolásoknak, esetleg annál fiatalabb gyerekeknek hasznos lehet(például én sem olvastam volna el 4 évesen a Gesta Hungarorumot vagy a Thuróczy krónikát, hogy megtudjam ki is volt az a Botond, tehát maradt a pár oldalas kifestősfüzet verzió meg a
Jankovics Marcellnek a rajzfilmsorozata), viszont az iskolában már többet árt, mint használ. Gondoljunk bele, mi lenne, ha az érettségire a középiskolás a 160 oldalas Aranyemberből készülne(remélhetőleg úgy basszák ki, mint azt a bizonyos macskát, bár én már semmiben sem vagyok biztos...) Érdemes volna inkább azon gondolkodni, hogy helyes-é az az összeállítás amit a gyereknek általánosban kell elolvasnia kötelező irodalom gyanánt. Mert abban egyetértek, hogy a Kőszívű ember fiai hetedikben azért ölég combos egy olvasmány(mindazonáltal a 160 oldalas Nógrádi "mű" helyett inkább javasolnám Várkonyi Zoli bácsi zseniális filmjét), ergo nem ártana valami könnyebben érthető Jókai művel kiváltani(van azért olyan is), viszont értetlenül állok az előtt, hogy a mélyen tisztelt ifjúságnak mi kivetnivalója van az Egri csillagokkal szemben? Anno általánosban az osztályban lévő 2-3 síkkreténen kívül mindenki értette és tudott vele mit kezdeni(olvasónaplót csinálni ad absurdum fogalmazást írni belőle)... Nem beszélve arról a tényről, hogy mindhárom jelenleg elérhető "újraírt" klasszikusnak létezik igen kitűnő filmadaptációja. Persze a film nem nevel olvasásra, igaz, de hozzá kell tennem, hogy volt szerencsém beleolvasni az Egri csillagok című Nógrádi "regénybe" és azt kell mondanom, hogy kulturális szempontból inkább szolgálna a gyerek épülésére a film, semmint az újraírt könyv...
Kedves Jermann Kálmán!
Mivel birtokomban vannak a szóban forgó "gyalázatok", első kézből merem HATÁROZOTTAN ÁLLÍTANI, mi több, közölni minden harcos hozzászólóval, hogy ezek a könyvek csaknem a duplájába kerültek, mint a diákkönyvtár-sorozat "eredetijei".
Kemény kötésben és tisztességes külsővel jelentek meg, nem gondolnám, hogy ezen az úton jár, akit a profit hajt.
Tovább, idézve J.K.-t: "ráadásul nem vagy hajlandó tudomást venni a csalásról: az van a képes bibliára írva, hogy "Szent Biblia"? A Lamb-féle valamire, hogy "William Shakespeare összes művei"?
A Lamb-változat címe: Shakespeare mesék. Ennek: klasszikusok újramesélve.
A sok félművelt, NEM bölcsész, aki megvette -velük együtt én is- ugyancsak félművelt kölkének (idézve az immár maga is lassan klasszikussá váló J.K.-t) ezeket az újrameséléseket, akarva-akaratlan elolvasta a borítón, hogy újramesélve. Mi több, felfogta, mit jelent - bár természetesen nem bölcsész...
A társadalom komolyabb hányadát a kevésbé művelt, még jó, ha félműveltnek számító egyének teszik ki, ezt tudomásul kell venni.
Persze, megértem, ha J.K. csak bölcsészekből álló társadalmat kíván - de akkor ki fogja a szemetet elszállítani, felsöpörni az utcát és J.K.-né nagysasasszony háztartását rendben tartani? Egy másik bölcsész? Kötve hiszem.
Mellesleg ez egy alternatíva. Az egyik gyerek az eredetit akarja, a másik az újrameséltet, a harmadik meg a 29 oldalas Egri csillagokat. De egy biztos: a mai srácok komoly hányada már csak a DVD után nyúl! Ez olyan jó nekünk?
Azt hiszem, inkább azon kellene értelmesen, tartalmasan és célravezetően agyalni, mit tehetünk annak érdekében, hogy a felvételin a gyerek megértse a felvételi feladatot egyáltalán. Meg azért, hogy a BÖLCSÉSZkaron ne szülessen olyan fogalmazás, melynek bevezető mondataiban a szerző beismeri, hogy bár negyedéves bölcsész, de Szabó Magdáról eddig még nem hallott. ( ez SAJNOS NEM VICC!)
Bölcsészkéim, ezen dolgozzatok, a sok fennhéjázó, eszeteket játszó hozzászólás helyett!
prátoló tagság 2008.12.05. 09:52:31
Egyszer meg kellett tanulnom a Gondolatok a könyvtárban c. borzalmat Berzsenyitől. Na az volt olyan kínosan xar, mint Jókai.

Már elnézést, de ez felülmúlhatatlan! Percekig fetrengtem és még csorog a könnyem.

Prátoló, csak kizárólag ezért is megérte tótawnak megírnia a cikket.
Sziasztok!

Nincs időm mindent végogolvasni, bocs, ha valaki már írta vola...

Szóval. Arra gondoltatok már, hogy az alapvető választás nem az eredeti verzió vs újramesélt/rövidített változat között van?
Ti. a klasszikusok popritmusban azoknak való, akiknek nincs idejük/kedvük elolvasni az eredetit, illetve az eredeti vmiért nem jön be nekik - de azért érdekelni őket, hogy nagyjából mi is van pl ezzel kőszívűvel.
De mi lesz azokkal, akik azt mondják (és most itt - egyelőre még - hagyjuk függőben, hogy van-e ebben nekik valami igazságuk)... tehát azt mondják, hogy francba Vicuska szerelmes lelkével, háttérben valami régi, eszeveszett háborúval. Végül is már a 21. században vagyunk, vagy mi.

Én magam általában mániákusan írtózom az újrakevert dolgoktól, Felkelő nap házát kizárólag Animals előadásban hallgatok (ja, hogy már az is átdolgozás...?), a nyálas rádiórimékektől rohamom van - de vannak, még a baráti körömben is, akik viszont kifejezetten ezeket szeretik. Most fosszuk meg őket ettől, csak azért, mert mi az eredeti cuccokra esküszünk?
Jókai bejött anno, áltiskolában olvastam végig szinte mindent tőle - gyakorlati órákon, míg a többiek dugványoztak és kapáltak, mert amihez én hozzáértem, az azonnal elszáradt. Megegyeztünk a tanárral, hogy nem nyúlok semmihez, hanem olvasok kint a kispadon, ő meg megadja a négyest. Volt elég időm.
Nem hiszem, hogy valaha is újraolvasnám az Egri csillagok eredetit (bár szeretem), vagy a Kőszívűt (unalmasnak találtam anno). Nem érdekel a rövidített változat se - ha esetleg mégis szükségem lenne rá, snellben végigfutom az eredetit.

És akkor most vissza az elejére: szerintem nem az a kérdés, hogy eredeti, vagy zanza. A kérdés az, hogy mi a kötelező (és miért).
Ha egy tinit 2008-ban hat ökörrel se lehet odavontatni az Aranyember közelébe (mert az Aranyember egész világa, szerkezete, aurája idegen neki, értelmetlen és érdektelen), az nem fogja elolvasni a rágógumiváltozatot se, legfeljebb erőszak határsára (megbuksz és ki vagy rúgva, ha nem), de ha erőszak hatására olvasta, akkor pont úgy utáléni fogja, mintha az eredetit erőszakoltuk volna rá. Na jó, nem annyira, mert talán könnyebben túlesik rajta.

De akkor m i a megoldás?

Szerintem nem egyes műveket kellene előírni (pláne nem központilag) kötelezőnek, hanem magát az olvasást. X évfolyamon y mennyiségű könyvet kötelező elolvasni. Azt pedig tanárra kellene bíni, hogy a konkrét gyerek ismeretében, jellemét, érzéseit, gondolkodásmódját, stb. ismerve, mit ajánl neki.
Van, akit 13 éves korában kizárólag a Tajtékos napokkal lehet megfogni (szerelmes alter kamaszlányoknál ált bejön), míg Doom-on edződött fiúk köpködni fognak tőle. Náluk valószínűleg Iain M. Banks-el lehet indítani, vagy Galaxis útikalauzzal.
Figyelitek: csak irodalmilag, esztétikailag "magas", tiszta regényeket sorolok, a rágógumiváltozat, ha innen nézzük a problémát, szóba se kerül.
Mert mi is az irodalmi igányű olvasás lényege? Hogy megtanítsa, mikor volt Eger ostroma? benne van a lexikonban. Hogyan működött a 19. században a vízimalom? Nézd meg guglin.
Az irodalom, az olavsás lényege, hogy téged körülvevő világ olyan komplex megismerési és feldolgozási módját ismerd meg, amely mással nem helyettesíthető.
Ne tévesszen meg, hogy ez ma már nem lehet egyeduralkodó feldolgozási mód. A középkorban szinte csak a verbális és a text üzemmód létezett. Ma már ezeknél vsz fontosabb a képi megismerés. Filmek, stb. De a godolkodás és a ráérzési képesség cizelláltsága - összességében egy ember működőkáépessége a saját világában - annál jobb hatáfokú, minél többféle feldolgozási módon képes átfuttatni a világról szerzett ismereteit, benyomásait. Az olvasás ezek közül az egyik, azért olyan fontos, és azért nyomatjuk, sztem helyesen, hogy olvasásra szoktatás, meg hogy kötelező.
De csak az olvasás, mint olyan. Hogy min szerezzük meg ezt a tudást, Steinbeck-en, Vonneguton, Gárdonyin vagy Bulgakovon, lényegében tökmindegy. Kinek ez jön be, kinek az.

Mondom, szerintem alapvetően abból származnak ezek a vicces viták, mint ez is, hogy emberek egy csoportja elő akarja írni más embreknek, hogy mi tetsszen nekik.
(Miért szeretjük Sienkiewiczet? Mert tetszik nekünk. Miért tetszik nekünk? Mert nagy író volt! - De nekem nem tetszik! És én nem szeretem!!!! - Csend legyen, fiam, mert popsit ragasztok rád! Azonnal kezdjen el tetszeni!... így Witold Gombrowicz a Ferdydurke-ben)

A központilag előírt kötelező irodalmat kellene eltörölni, de nagyon gyorsan.
Ja, hogy a személyre szabott bevezetés az irodalomba című gyakorlathoz felkészült tanárok tömegei kellenének, akik nem csak a kanonizált kötelezőt olvasták, hanem annál sokkal tágasabb ismerfetanyaguk és képzettségük van? Hát ja.
És mikor lesznek ilyenek? ha felnő egy tanárnemzedék, akiknek nem a kanonizált eredeti bebiflázása lesz a diploma feltétele, hanem...
És így tovább.

Üdv mindenkinek!
Szerintem, minden átírható, mindenbe bele lehet írni, kivágni, szerkeszteni, húzni belőle, hozzá tenni, zanzásítani stb.. Homérosztól Esterházyig bárkit tetszés szerint...

Csak akkor az nem Jókai nem Esterházy, nem Homérosz, hanem a mű akkor azé, aki azt alakította... az ő alakotta...

Lehet választani, Jókai Aranyembere, vagy XY. Aranyembere, Lehet ha Estrházy átírná az Aranyembert valami kurva érdekes dolog sülne ki belőle...
ha Z.akkor csak egy üzleti szar...

Árpád a befogadó oldaláról vizsgálja a dolgot, ez az oldal szerintem kurvára nem érdekes...
Nem kell senkinek elolvasni a Zalán futását, hülyeség Berzsenyit olvasni Tandoriról nem is beszélve... lehet élni nélkülük jól és boldogan... nem a népnek valók ezek.
Kiadó 2008.12.05. 21:41:48
"Nógrádi Gergely neve nincs ott (...) Jókai életében sem volt Bródy neve az átdolgozásokon" - ellenben a címet ugye megváltoztatta: mek.oszk.hu/05700/05713/html/rabraby0056.html (keresd benne: (IFJÚSÁGI ÁTDOLGOZÁS"). Csak ha már a nagy elődökre hivatkozunk, ne csak a nekünk tetsző információkra világítsunk rá.
Javaslatom:
egy klasszikus regény, egy modern képmese:-)))

... csak új felállásban!
Rendezte és forgatókönyvíró: malacka69

Jóvanna, tudom, h ciki, de új autóra gyűjtök a környezetvédelem jegyében:-)
Kristl
Csak arra utaltam, hogy pl. az Utolsó vacsorát többen is megfestették, tehát a művészetben ugyanannak a témának a feldolgozása teljesen elfogadott szokás. Úgy olvtam, mintha ezzel sem értenél egyet. (Nem kellene Munkácsy képeit újra festeni, írtad, s erre reagáltam.)
A gyerekekért aggódva olvastam amit Árpi belinkelt, és teljesen kiakadtam:

"Az NPM elnöke rávilágított: nem az a fő gond, hogy a tanárok fizetése kevés, hanem az, hogy a gyerekek nem tudnak semmit, gyakorlatilag nagy részüket funkcionális analfabétává (nem érti, amit olvas – a szerk.) tették, így ma már csak olyat kérdeznek tőlük, amit egy funkcionális analfabéta megért."

Az linkelt Magyar Nemzetből van... már körbe is küldtem körlevélben. Vidámság Mikulásra:-) A nemzeti tudásért aggódó főpedagógus és a gyerekeket féltő publicista egymásra találása...
utáltam Jókait. A Kőszívű ember fiait végigszenvedtem (de kihagytam több teljes fejezetet is), Az aranyembert kemény másfél oldalig bírtam (a rövidített változtat se volt jó, de legalább gyorsabban megtudtam miről szól - mert ugye csak az volt a lényeg, arra kaptam a jegyet). Bezzeg A rejtelmes szigetet nyolc évesen háromszor is elolvastam.
Régen volt már, de emlékszem a borítójára, tök érdekes volt. Nem vette még észre senki, hogy ezek a kötelező olvasmányok mind ugyanolyan hányinger csomagolásban vannak? Nem csoda, hogy még a polcról se veszi le szívesen az ember. Ilyen eperjoghurt és hasonló egységes színek sárga címkével. Ránézel, és még mielőtt egy sort is olvasnál belőle, utálod (a fehér keretes, festményes verzió se sokkal jobb).
Ami fontosabb talán, hogy Verne nem magyarokról írt. Az irodalom tanárom ugyanis fanatikus magyar volt és a diákokat is azzá akarta tenni. Tíz évesen rajongani kellett március 15-ért és kötelező volt fújni az összes 56-os forradalmi verset, nem beszélve Tamási Áronról, aki maga volt az Isten, mert Erdélyben született. Tehát sikeresen megutáltatta az összes gyerekkel a magyar irodalmat, és gondolom még rengeteg tanár ugyanezt teszi. Ez is probléma lehet.
"a biblia magyarul nem szépirodalom, Jókai meg az"

Ezzel vitatkoznák. Számomra a biblia pont olyan szépirodalom, mint a görög drámák vagy a kalevala.
Régi történetek, korhű stílusban.
Persze a görög drámák irodalmi értéke nagyobb :(
"a kereskedelmi rádiókban mégis félnek, hogy ezek miatt már elkapcsolnak "

De arra meg nem jönnek rá, hogy amikor baromságokat pofáznak -csak a szöveg kedvéért, mert ételme nem igen van- akkor is sokan elkapcsolnak (pl. én).

Kicsit kapcsolódik: talán kellene már egy rádióadó, ahol a szöveget zanzásítják, csak a fontos dolgokat mondják (még reklámban is) és a sok jó zene miatt tényleg nem is kapcsolnak el onnan... azt a kevés szöveget ki lehet bírni.
Persze mivel ilyen nincs, gyakran végigmegyek a lehetséges csatornákon aztán a kör után kikötök a bartóknál.
(tipikus rádió szörf: duma, pofa be, ez nem is zene, moslék, megint duma,... na volt egy kör... ebből elég).
Nekem is a Shakespeare-mesék hozták meg a kedvem az 'igazi' Shakespeare-hez. Szerintem (ahogy páran írták is előttem) mindkettőnek, a zanzásítottnak és az eredetinek is megvan a helye. Az Egri Csillagokat szívesen olvastam, de pl. Jókainál már voltak részek, amiken nehéz volt átrágni magamat. Alapszinten mindenki ismerje a tömörített változatot és aki többre vágyik, az úgyse bírja ki, hogy ne olvassa el az eredetit. Meg az is fontos, hogy van -e kultúrája az olvasásnak a családban. Ha a gyerek azt látja, hogy a szülei minden este egy könyvön alszanak el, valószínűleg ő sem fogja haszontalan időtöltésnek tartani az olvasást.
Árpád,

aki Gondolatok a könyvtárban c. borzalmat tanult Berzsenyitől, azt ménem küldöd el a jó kurva anyjába?
Becsülettel végigolvastam a kommentek háromnegyedét, de egy dolog kimaradni látszik. A kőszívű példájánál maradva: megérti az a gyerek a zanzából, hogy Jenő miért áldozta föl magát, vagy csak röhög rajta? Tud-e azonosulni vele érzelmileg? Példaképpé tud-e válni? Ez is döntő kérdés, mert az érzelmi analfabétizmus sem kisebb, mint az olvasási.

Tőlem lehet az Harry Potter is, aki az életét adja a társaiért, vagy akár Bruce Willis is. De hogy pár oldalas zanzától nem keletkeznek példaképek az tuti.
zorki 2008.12.06. 22:24:38

Remek. Nos ugyanannak a témának a feldolgozása az több egymástól független alkotás. Variációk egy témára ha úgy tetszik.

Egy meglévő alkotás "jobbá" tétele pedig egészen más. Itt nem a "téma" az egyedüli közös mint már említettem.

/**\

Hari Seldon.

Igen már írták mások is... :)
De alapvető probléma van abban a szemléletben, hogy mért van a kötelező olvasmány. Láttam itt már olyat is, hogy mert "ez az általános műveltség része..."

/**\

A "kiadótól" olvashattunk mást is. Azaz hogy ez nem nyereséges, sőt...
Tehát a piacon így ezzel a "konstrukcióval" nem sikeresek. Magyarul nem vevő rá kellő mértékben a belőtt célközösség.
Államilag garantált piacot pedig kifejezetten sokan nem szeretnének magyar klasszikusok újramesélésére.
Ez pedig szerintem rendezte is a kérdést.

Amúgy, mint tisztelem is a "célt". Attól még furcsállhatom a módszert. Ugyanis nem hiszem, hogy 50-100 éve annyival sokkal többen olvasták volna ezeket a műveket, pedig "modernebbek" voltak akkoriban. Szerintem jó lenne átlátni a serdülőkori hisztin és a kisebbségi szokásos síráson. Azaz nem azért nem olvassák mert nem "modern".
Hanem mert olvasni kéne vagy mert kötelező. Így visszatérünk arra hogy olvassa, a neki tetszőt.

Egy "remek könyv": "Légy jó mindhalálig"
Ha jól rémlik ez is kötelező volt pár helyen, vagy ajánlott. "gyerekkönyv". Csak épp a főhőse egy "lúzer". Azokkal a maiak pedig nem tudnak, vagy nem akarnak azonosulni. Szerencsére. Ezen viszont nem segít semmiféle újramesélés. Azaz, de. De akkor azt már nem kéne eredeti néven kiadni, mert átíródik a cselekmény.

+1
Nem hiszem, hogy Nyilas Misit ismerni nagyobb műveltség mint Magratot.
Nem tudom, említette-e már vki, de én a legjobb kísérletnek azt tartom, mikor nagyszerű színészekkel készítenek hangos könyvet DVD-re, csak ne kerülnének oly sokba...

Az mégiscsak eredeti, jól hangsúlyozottan elmondva, és magával viheti mp3 lejátszón, vagy akár autóban.
Ebben az esetben is eljut a míves szó a fogyasztóhoz, mégha nem is a szemén, hanem a fülén keresztül. Szvsz 100-szor jobb, mint a zanza... ... vagy nem... még vitatják az MTA-n:-))
Évekkel ezelőtt egy vidéki szakiskolában tanítottam. Egyszer egy magyar órán kellett helyettesítenem a kollégát - hát éppen Vörösmarty költészetét tanulták. Na gyerekek, elő a szöveggyűjteményt, nyissátok ki A vén cigány c. verséhez.

Hirtelen csend, nézek szembe az osztállyal, s hát látom, hogy az osztály 70%-a kisebbségi. Jó van na gyerekek, akkoriban még réges régen majd' minden roma zenével kereste kenyerét, úgyhogy a bácsi kedveskedni akart a zenésznek, mikor a versben cigánynak nevezte. No de ettől ez a vers a magyar romantika egyik legkiemelkedőbb alkotása.

Írjuk át ezt is, csoda, hogy az ombuccman nem nyilatkozott még.
Amúgy Jókait jól kell időzíteni. Abban az időszakban, mikor már a képregénynél hosszabb szövegeket is el tud olvasni a gyermek. Van benne egy infantilis naivitás, ami a gyermeki fejlődés egyik szakaszában kifejezetten vonzó. Akinek nem tetszett, az sztem rosszkor olvasta, ill. a jó időben nem tette azt.
Ugyanez áll arra is, hogy Jókai alternatívája pl. nem Kafka kellene legyen. Annak is van egy kora. Volt pár osztálytársam a középiskolában, ahol a magyartanárnő medálra gyúrt, és már 15-16 éves jófejű gyerekekkel Heideggert olvastatott. Kicsit ki is akadtak tőle - nagy babér 15 éves egzisztencialistákat nevelni (persze tudjuk, hogy az egzisztencializmus a heideggeri "mű" leggyengébb olvasata, de egy 15 évestől ez is nagy teljesítmény).
bocs, most én sem nagyon tudtam a kommenteket átolvasni, majd utólag. addig is a sk:

sztem sulikba kötelező olvasmánynak pár _eredeti_ és nagyon kvalitásos mű kellene. ÉS GONDOLKODVA végigbeszélni ezt a párat sok szempontból, így, azt is, hogy ki hogyan képzelte el, neki mit jelent. plusz több féle, hogy a különböző személyiségtípusok megtalálják a saját világukat. én pl imádtam jókait. de számosságra nem sok mű, azaz kevés. de lehetne ajánlani ezt-azt, annak, akit érdekel. aztán ki-ki diák eldönti, hogy ha teccett valamelyik, akkor sajátszakállra attól az írótól többet olvas. vagy nem. :-) meg kapcsolódó játékok is, mindenfélék, mer most ilyen korszak van, na bumm.

ezen túl meg mindenki írjon (a saját nevecskéje alatt)+ olvasson azt és amennyit, ahogy, amit akar. minek egyáltalán ilyesmibe beleszólni, mer mégis kinek mi köze hozzá?

az jó, ha van egy nagyon minimális közösnevező kulturálisan a társadalomban, ez szükséges is, de ez pár mű, nem sok, és annyi elég. és a kulturális kivagyiság, (a van-e iPhone-od?, maldív-szigeteki nyaralód...stb mintájára), hogy valamiféle önjelölt kulturális határőrként kérdezi valaki, hogy olvastad-e a tolsztoj összest, meg kötelező magyarázatot adni bármihez, ami irodalom, meg hasonlók, az nem túl oksa.

sztem :-)
mavo · mavo.blog.hu 2008.12.05. 18:18:01
"a Magyar Nemzet síkhülye publicistája"

a Nepszabadsage is!!!!
almodhi 2008.12.05. 21:15:50
"Shakespeare összes drámája (talán az egy Vihar kivételével) újramesélés.
Van olyan is ami újramesélés újramesélése. Ha úgy tetszik Erzsébet-kori blikkesítés. Azokkal is baj van? "

azokkal nincs, felo hogy jelenleg akarki is meseli ujra nem lesz sekszpir!
Jó estét.

Igyekszem válaszolni. Először is ismétlem: a fentebb linkelt ellenvélemények _nem_ arról szólnak, hogy kinek a neve van a címlapon. Az egy másik kérdéskör. (Én mellesleg elfogadom a kiadó válaszát (w.blog.hu/2008/12/05/klasszikusok_popritmusban?fullcommentlist=1#c4169205), miszerint oda van írva, h újramesélt klasszikusok, aki hülye, az meg úgy marad.)

Ezek a lapvélemények azzal foglalkoznak, hogy egyáltalán újraírni/modernizálni bűn. Én itt erről nyitottam vitát.

Ehhez előszedtem egy csomó példát. Köztük a Képes Bibliát. Erre azt bírta válaszolni itt az ellentábor, hogy "az más", "mert gyerekeknek készült". Jelzem, ez sehol sincs feltüntetve rajta, sem az eredeti (Révai & Salamon, 1900), sem a reprint kiadáson (Szt. István Társulat, 1989).

Feltételezem, hogy a Nógrádi-féle Jókai-remixek sem irodalomtörténészeknek készültek, hanem olyanoknak, akik valamilyen - életkori, műveltségbeli stb - okból az eredetit nem tudnák élvezni. Ez az "érv" tehát nullás.

De, aszongya, a K. Biblia azért is más, mert az "nem irodalmi mű" (??), hanem "ott a történet a fontos". (Mellesleg a K. Bibliában nemcsak a nyelvezet, hanem a sztori is kegyetlenül meg lett húzva.)

Én meg biztos vagyok benne, hogy _mindenki magának_ döntheti el, szerinte mi a fontos. Van, akinek a sztori. Regények ezreiből készült film, átdolgozás, rajzfilm, miegymás. Az Iliászból például nemrég egészen nagyszabású film lett. Úgy tűnik, ezeknek a műveknek a sztorija is elég jól sikerült.

Akinek meg a nyelv érdekes, az továbbra is olvashatja akár az Iliászt, akár Jókait, akár a Bibliát eredeti nyelven. Fontos felismerni, hogy a Rómeó és Júlia fordítása, filmadaptációja vagy újraírása _nem_ jár azzal, hogy a korábbi változatokat bezúzzák. Azok továbbra is hozzáférhetők. A tisztelt szülő megmondhatja a gyereknek, hogy addig nincs XBox, amíg el nem olvasta az egész Ószövit. Ő baja.

Szóval bocsi, de nekem ez úgy néz ki, hogy zsigerből utálni kell a mai átiratot, viszont - szintén zsigerből - mégiscsak ciki volna azt hozzátenni, hogy a Szent István Társulat is nemzet- és hagyományrombolást követett el, ráadásul ott van a könyvecskében a nihil obstat, szóval akkor a püspök is hülye.

De még így sem stimmel, hiszen ezzel sincs válasz a többire: Shakespeare egész életművére, Arany Ilosvai-átdolgozására. Utóbbi esetben lehetne pedig ajvékolni, hogy na, most, hogy van Arany-féle Toldi, senki sem olvassa Ilosvaiét. És tényleg nem. Ilosvai rábaszott.

Igen, ha Nógrádi helyett Tandori, Esterházy vagy Parti Nagy vállalta volna fel, az vsz jobb lett volna, ezt írtam a cikkben. Nem vállalták. Majd lesz még jelentkező, nyugi.
Még valamit, bár ez majd egy későbbi cikk témája lesz inkább. Amit fentebb írtam, abból elég jól látszik (legalábbis nekem) annak a "konzervativizmusnak", ami így nyilvánul meg, egy súlyos problémája. (Ugyanez egyébként felmerült az ifjúkonzi bloggerek konzíliumán is, csak válasz nem született.) Arról van szó, hogy a Hagyomány felmagasztaltatik, per se, csakhogy a Hagyományból valójában igen önkényesen válogatnak. Lám, a mai átirat az fuj, elolvasás nélkül is recipe ferrum, mert hogy mer hozzányúlni a Régihez. Hogy történt ilyen korábban, sőt az az átirat ma már Régi és Hagyomány? Hát izé. Annál rosszabb a tényeknek. A feminizmus, az szintén egy fuj - meg is vannak a problémái - ámde mi a Régi Hagyomány, amivel szemben fuj? A fakanál? Az asszonyverés? Hagyománynak hagyomány, ez tény. Hagyomány továbbá az adócsalás is, nem is Kádár-kori. Van itt hagyomány dögivel.

(Hasonlatosak ők azokhoz, akik vidáman beérvelnek a Szentírással, amennyiben az idézett vers épp kézre áll. Az Írás más részeit viszont magától értetődően hanyagolják; azon már túl van lépve, úgymond. WTF?)

Az igazi hardcore-ok már a reformációig mennek vissza, ottan lett felrúgva a Tradíció, ott kezdődött az elkúrás. Oké, legyen, de ugyan miért is állunk meg a reformációnál? Jézus talán nem rúgta fel a tradíciót? Olyan szépen elműködgetett addig a Római Birodalom. Aztán mi lett a vége!

Meg kellett volna feszíteni alaposabban.
Nem értem a vita tárgyát.
Ugyanis Jókai nem gyerekeknek írt könyvet, hanem felnőtteknek. Így 10-12 éves gyerekekre eröltetni, szerintem gonoszság, nem érti meg, és megútálja egy életre. Miért nem lehet nekik micimackót adni? Kis Herceget ne, és Öreg halász és a tengert se. Lélektani drámához meg kell érni :)
Miért kell nyüstölni őket Thomas Mannal, Tolsztojjal? Lányomnak másodikban kötelező volt a Vuk.Szegénykém végigszenvedte, de nem értette, és végül megutálta. Rá két évre kiolvasta a Tüskevárt, saját szabad akaratából, majd a Téli Berket, és végül Ujraolvasta a Vukot. Ha sikerül megszerettetni az olvasást, és van otthon könyv, ne adj isten látja a szüleit olvasni, ő is megszereti, és kiváncsiságból leül mellé.
Jó ötletnek tartom a kétévi vakációt, az utazás a föld középpontja felé című könyvet is, főleg ha ajánlásnak elmondod, olyan mint az Atlantisz Disney-től:)
Pincode

Fején találtad a szöget! A kötelező olvasmányok nem korosztálynak megfelelőek.

Látva a mai 9-10. osztályosokat, nem Antigonét kéne olvasniuk, hanem Kisherceget és Vukot.... tisztelet a kevés kivételnek.

Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)
"Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)"

na látod, ebben egyetértünk. különösen a vállalkozási ismeretekkel.

ami az olvasást illeti, ott meg kellene fontolni azt a (többfelé alkalmazott) módszert, hogy nem egy bizonyos mű kötelező, hanem adott korszakból van egy bőséges lista, és abból lehet választani. amit magad választasz, az mindig jobban érdekel.
"Meg kellett volna fesziteni alaposabban."

helyesebb lenne igy:
Jobban kellett volna orizni azt a sirt!:)

Amugy a nazareti igy szolt a Hagyomanyorzoknek:"A szunyogot megszuritek,a tevet meg lenyelitek!"
A farizeuskodas kifejezes is innen szarmazik! :)
Bocs az ekezethianyert!
""Egyébként a munkába állás előtti utolsó években én a vállalkozás alapítási- és adójogszabályokat tenném kötelező olvasmánnyá:-)"

na látod, ebben egyetértünk. különösen a vállalkozási ismeretekkel."

Nem a jogszabályok olvasása a hiány, hanem a minimális közgazdasági "érzék".
Egy kis Tőke kellene olvasni. Nem a kizsákmányolás megértetéséhez (mint annó), hanem hogy valami kevés fogalmuk legyen az embereknek (választó polgároknak), hogy miből "lesz" a pénz, az érték.
azért is írtam ismereteket. a jogszabályokat inkább ne tanítsuk, mert jövőre megint más lesz. alapvető fogalmak: befektetés, piac, profit, kereslet, verseny.

ezeket amúgy körülbelül két tucatnyi "whatever Tycoon" című _játékprogramból_ sajátíthatják el a szerencsésebb (angol anyanyelvű) gyerekek, lehet plázát, hotdogláncot, állatkertet és kórházat (Theme Hospital) vezetni, vagy akár várost (Sim City), netán impériumot (Civilization). ilyeneket kellene fejleszteni, vagy akár megvenni, magyarítani, és teríteni a gyerekeknek. többet ér, mint két félév frontális magyarázás meg röpdoga.
"többet ér, mint két félév frontális magyarázás meg röpdoga."

Régi 'mániám', hogy oda kellene figyelni az "idióta" amerikaiakra.
Mert hát mikkel is töltik ott az idejüket a gyerekek?
Pl. szónoklatot, vitát és esszét tanulnak.
Micsoda idejétmúlt dolgok!
Mikor a valós életben inkább beszédeket kell tartani, meggyőzni, megnyerni egy embercsoportot vagy az értekezleten résztvevőket. Meg vitákban meggyőzni ellenfeleinket. Meg jelentéseket, dokumentációkat írni vagy terveket felvázolni. Ezek a komoly dolgok.
Ja... ezek meg ugyanazok.

Ugyanígy, ott valahogy eljátszák a gyerekek a kapitalizmust is. Csak úgy játékosan, tanórán, életszerű tapasztalatokat szerezve.

Persze hülyék, mert bizonnyára nincsenek jó kis kötelező olvasmányaik, hogy egy kis kultúrát öntsenek beléjük.
Én a televízióban a SZINKRONIZÁLÁST tiltanám be. Ha az idegen nyelvű médiatermék FELIRATOS lenne, akkor nem lenne annyi anlfabéta, mindenki olvasna, javulna a helyesírás. Akaratlanul is az egész ország nyelveket tanulna.
ezt a szinkronlobbival tárgyald meg. a javaslatod munkahelyeket szüntetne meg!

Romániában pl feliratos minden.
sztem komoly "civilizatorikus" haszna lenne - nem nagyon merül fel sajnos sehol a kérdés. valahol a korhatáros hisztéria is javulna - az, aki még nem tud olvasni, az nem nézné a tévét
"Romániában pl feliratos minden."

éppen ezért beszélik olyan jól a románt az ottani magyarok - azon túl, hogy nagyon jófejek
Ne haragudj, a bibliás példád érthetetlen és túlerőltetett: az van azon a képes változaton, hogy "Szent Biblia"? Mert ezeken az újramesélteken ott virít az eredeti cím - nem beszélve az eredeti szerzőről.
Rendben, nem erről akarsz beszélni. Azt mondom: mesélje újra Nógrádi. Vigye szanaszét az országban, adja el - bár az is nyilvánvaló, hogy az Egri csillagoknak nem a rövidített, lebutított változat az alternatívája, hanem pl. Ukridge mulatságos történetei: abból is pompás szókincsre lehet szert tenni, főleg ha Révbíró fordításait keresgéljük. A sztori pedig tökmindegy, ha tényleg csak az a cél, hogy valamit olvasson a buta serdülő.
De itt a felháborodók többsége mégiscsak a botrányt meglovagolni látszó csalót vizionálja. Hiába próbálod félretenni ezt az aspektust, a megbocsáthatatlan az eredeti szerző és cím marad. Ha azt akarod megtudni, hogy lehet-e újraírni a klasszikusokat, akkor ne ezzel a látorral illusztráld, és főleg ne kardoskodj már mellette ennyire harcosan.
Szóval: lássuk Nógrádi neve alatt az "Újramesélt egri csillagokat", és onnan elölről lehet kezdeni a beszélgetést.
"Ha azt akarod megtudni, hogy lehet-e újraírni a klasszikusokat"

Nem akarom megtudni: tudom. Ld. a többi példát Shakespeare-től Aranyig.
Nekem sose jöttek be a kötelezők. Bár az Egri Csillagokat, meg pont a Kőszívűt és az Iliászt előbb olvastam egy-két évvel, mint előírták, ami meg nem kötött le, azt általában elmeséltettem magamnak a szünetben. A vicces az egészben, hogy tipikus otthonülő, könyvmoly gyerek voltam, mindíg alkudoztam a könyvtáros nénivel, hogy hatnál több könyvet kivehessek. De a kötelezők ellen lázadtam.
Amúgy egyáltalán nem hiszem, hogy a mai srácok félanalfabéta bunkók lennének, ahogy páran leírják őket. Minden nemzedék fanyalog a következőn, aztán mégis megy előre a szekér valahogy.
1. Mindenki döntse el maga, hogy az igazit akarja, vagy a jól-rosszul kivonatoltat.
2. Ez a Nógrádi,írói véna híján, csak pénzt akar keresni azzal, hogy az egyszer már megírt műveket sajátos szempontok szerint módosítva, eladja a lustábbaknak.
Ne keressünk mögötte semmiféle mélyebb értelmet.
Nincs agytorna, nem kell múzsa, tehetség, stb. Csak szövegszerkesztő, oszt jó napot!
Hát gyerekek. A Kiadó beírása után a vita tök felesleges.

Kristl: köszönjük a fasza ötleteket, de téged a "hozzá nem értő, ámde szájcséplő" kategóriába teszlek. Nem jó a model? Adj helyette mást... de ne olyat ("mindenkinek találtam megfelelőt") ami nem működik, csak nálad. (mert Te különleges vagy ;) ) csók...

Imádom az ilyen elvetni mindent hozzáállást anélkül, hogy az alapproblémára ALTERNATÍV megoldást adna az illető. Tiszta ellenzék (a mindenkori).
Tisztelt Árpád!

Írásod „Klasszikusok 8 biten” bekezdése érdekes elgondolás a klasszikus zene megismerésére és befogadására. Talán magadnál sem vetted észre (amennyiben azt a jelentős lökést ebben egy ZX Spectrum „okozta”),
hogy a lényeg bármilyen ismeret (így a zene, a művészetek, a tudományok, stb.) befogadásához, a figyelem és az érdeklődés felkeltése! Ebben a kontextusban a számítógép csak eszköz volt a figyelmed felkeltéséhez, amely behelyettesíthető a rádióval, a TV-vel, az utcai zenészekkel, és sok más módon is, például olyan filmmel, amiben egy számodra már ismert, de érdektelennek tartott muzsika a cselekménnyel összekapcsolódva új világokat nyit meg érzelmekként és/vagy gondolatokként - azaz mind felkeltették az érdeklődésedet és a kíváncsiságodat. Azt hiszem alapvetően ez másoknál is így működik.
Az már egy fajsúlyosabb probléma, hogy mi lesz a következménye a megismerési források különbözőségének. Az eredetiek bármilyen módon való változtatása szerintem is hiba. „Kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba” tartották a görög bölcselők és szerintem ebben akkor is és most is igazuk van. A lényeg pedig az első és az azt követő folyóba lépések között a változás amitől a folyó átalakult (és itt az idő csak az egyik változási faktor) Ma számomra ennek a változásnak a legvisszataszítóbb formája az igénytelenség, a minőség elértéktelenítése, a kettő közé tett egyenlőségjellel.

Talán itt is, minta dohányzás elleni kampányban, kötelezni kéne a forgalomba hozókat arra, hogy nagy betűkkel írják rá valamennyi ilyen árúra: VIGYÁZAT! KÁROS LEHET A SZELLEMI EGÉSZSÉGRE!

Tóta W. Árpád • w.blog.hu 2008.12.07. 23:50:17
„azért is írtam ismereteket. a jogszabályokat inkább ne tanítsuk, mert jövőre megint más lesz. alapvető fogalmak: befektetés, piac, profit, kereslet, verseny.”

Talán ezt Te sem gondoltad komolyan. Sajnos az emberek nagy többsége csak frázisszinten ismeri, vagy még úgysem, a saját és a mindennapi életben egyébként érvényesíthető jogait - lásd pl. alkotmányos jogok, fogyasztóvédelem! Ezért nem tartom szerencsésnek a gondolatodat. Ezzel egyben felmented az önmagukért történő cselekvéstől (a számukra fontos ismeretek megszerzése, tanulása) és az ezért való felelőségtől.

Beren

Remélem, hogy a mai srácok közt arányaiban pont csak annyi félanalfabéta van, mint a többiben. Két húszéves unokaöcsémet elnézve, és jónéhány hasonló korú srácot és hölgyet, félek az arány azért romlik.
Újraírni miért ne lehetne, csak mint, egy dolgozatban, doktoriban, cikkben(?), meg kell jegyezni, hogy volt előzménye is, egy másik agy részéről, ennyi minimum, jár. Bár nem értem, hogy annyira emészthetetlen, érthetetlen Gárdonyi, Mikszáth, Jókai nyelvezete, hogy fordítani kell, mint Vernét,Stendhalt,Dosztojevszkijt stb.
Most fordítunk, vagy újraírunk? Végül is mindegy, részemről egy átírt Egri csillagokat, igenis tessék ellátni az alábbi megjegyzéssel, hogy ez csak az eredeti mű alapján XY. tollából született fordítás, átírás, modernizálás. A mindenevő papírmoly újoncok ne legyenek átverve, hogy elolvasták az eredeti művet.
Eléggé átverés, amikor megnéznek egy filmet, mely adott műremekből készült, és nem is tudják mikről maradtak le.
"Éppenhogy örülhetünk, ha az Egri csillagokból szerepjáték lesz"
Hát ha szerepjáték nem is, de stratégiai játék már van:-)
www.parsec.hu/egricsillagok11.html
"Énfelőlem a Bibliát nyugodtan meghúzhatja bármely kortárs író, meg újra is írhatja. De mit is beszélek, hiszen ezt tette Károli Gáspár, a Tradíciónak ez a kíméletlen mészárosa."

Pontosan mit húzott ki?

"Majd az általa teremtett hagyományt később szétrombolták az újabb fordítások"

Itt nem újrafordításról van szó, hanem ugyanazon cselekmény lebutított formában való tálalásáról. Az újrafordítás lehet jó is, lásd Nádasdi Shakespeare-fordításait.

Képes Biblia: nagybetűvel rá van írva: írta Hock János. Hock János, tehát nem a Jóisten. A Nógrádi-félére nincs. Pont.

"De aki még nem ismeri – és a gyereknek az a fő attribútuma, hogy egy csomó mindenről nem hallott még –, annak talán ez az egyetlen esélye, hogy megismerje."

Nem értem, annak idején az osztályunkból csak 1-2 ember nem olvasta el. Az is lustaságból. Most ez miért nem megy? Túl sok idő megy el a nintendóra? Miért az egyetlen esélye? Nem kötelező érettségizni, de talán hasznos.

"Kisgyerekként volt egy nagy becsben tartott könyvem: a Lamb testvérek Shakespeare-meséi. Shakespeare-drámákat, ahogy drámákat egyáltalán, nem olvastam volna nyolcévesen - azt se tudtam, hogy kell azt olvasni."

Shakespeare-mesék – Sántít ez is. A Shakespeare-mesék ugye prózában készültek, tehát nem egy ugyanaz a műfaj, illetve műnem. Nem negálja az eredetit. Ellenkezőleg, felkelti az eredeti iránti vágyat.

"Hahó, emberek, film is készült Jókaiból!"

És? Várkonyi Zoltán önálló műalkotást hozott létre, amely nem teszi polc utolsó zugába a könyvet. A jelenlegi helyzetben pedig mi az eredmény? Létrejön egy ugyanolyan műfajú, könnyen fogyasztható silányság, amely a tanulóknál jó eséllyel a régi helyébe lép.

"A kultúra nem vész el, csak átalakul."

Az a kérdés, hogy mivé? Lásd például a Toldit. Ilosvai irodalmi alkotása Arany kezén egyenrangú, sőt azt felülmúló irodalmi alkotássá alakult át. A jelenlegi helyzet ugye nem erről szól.

"Aki még mindig afölött kesereg, hogy ettől nem fog a gyerek Jókait olvasni, az vegyen elő egy írólapot, nevét felírja jobb felső sarokba, és számolja ki magának, mikor olvasta utoljára a Kőszívűt."

Miért az a mérce, hogy hányszor? Ha csak egyszer olvastam el az eredetit, és nagy hatással volt rám, az nem elég?
Burkus király 2008.12.08. 00:35:08

Nem hiszem, hogy sokak számára élvezhető lenne pl. a "Det sjunde inseglet" eredeti nyelven (bár attól tartok, hogy magyarul sem túl népszerű).
Nem betiltani kellene a szinkronizálást, hanem egy olyan csatornára lenne szükség, amely csak feliratos filmket sugároz.
Aki meg nem akar megtanulni idegen nyelveket előbb-utóbb éhenhal (a jelenlegi politikai "elitet" nézve inkább utóbb).
Na, lépjünk hátra kettőt, nézzük meg mi is történt valójában. Egy bulvárszerző a kötelező olvasmányok részét képező magyar klasszikusokat rövidít meg, és ad ki fogyaszthatóbb, könnyebben olvasható formában. Nógrádi a 600 oldalas regényből - mondjuk - készít egy 200-300 oldalas regényt.

A belinkelt reakciók között van két gúnyolódó hangvételű (Konzervatórium, Pilhál), van egy, aki szerint ez sátáni praktika, van még három irodalmár, aki érti a jelenséget, de felhívja a veszélyekre a figyelmet.

Erre mi történik? Tóta felcseszi az agyát, és elküldi ezeket a „maradi, ótvaros konzervatívokat” a nagy magyar rónába Zalán futását magolni.

Mond valamit ezen kívül a cikk? Állást foglal szerző arról, hogy Nógrádi milyen hatással lehet például a magyar irodalom oktatására, az általános műveltségre? Boncolgatja az okokat? Vázol esetleges megoldásokat? Vagyis úgy általában teszi-e azt, amit egy írástudótól elvárhatnánk? Aligha. A cikk nem más, mint egy érzelmes és öntelt kirohanás. Reakció egy reakcióra. A reagálás kapcsán sem a problémáról magáról ír, hanem azokról, akiket kommentál. A maga kioktató módján.

Azt látjuk, hogy élvezettel röhögi ki a „maradiakat.” Szíve joga, de ez kevés. Ezen kívül mond valami érdemit is? Üzen mást azon túl, hogy az írja át a klasszikusokat, aki akarja? Nemigen. Persze, bárki átírhatja. De a kérdés nem ez. A hivatkozott linkek sem erről szólnak.

Nem az a kérdés, hogy joga van-e hozzá, hanem, hogy nem káros-e, ha a tanulók következetesen nem olvassák el az eredeti műveket, hanem helyettük egy lecsupaszított cselekménytörténetet kapnak, amely nem Jókai, nem Gárdonyi, hanem Nógárdi. A kérdés tehát nem az, hogy Nógrádit megakadályozhatjuk-e, hanem hogy tehetünk-e ellene, hogy a kamaszok ne tegyék adacta az eredetit?

Szögezzük le. Aki elolvassa a 200 oldalas „Jókait”, az nem fogja elolvasni a 600 oldalast. És nem csak a gyengébbek, hanem a tanulók 90%-a. Miért? Mert könnyebb, gyorsabb. A gyerek a nyert idő alatt több kereskedelmi TV-t nézhet vagy többet lehet a haverokkal. Az ember már csak ilyen, lusta a fajtája. [Kövezzenek meg, de mi az angol szakon idő hiányában rendszeresen magyarul olvastuk a "kötelezőket". De az legalább műfordítás volt.]

Ezért hazugság az, hogy a Nógrádik megismertetik a tanulókkal az irodalmat. Egy frászt. Nem az irodalmat ismertetik meg. Az irodalom nem maga a történet. Az irodalom a korrajz, a jellemábrázolás, a korabeli nyelvezet, az átadott hangulat. Minden irodalmi műben egyedi. Úgy, ahogy azt a szerző leírta. Az ember erre emlékszik, ez ad élmményt. Ez a katarzis. Ez a szó mond valamit?

Állítom, hogy Jókai és Gárdonyi nem „hadiutureá”, átlagos intelligenciával is olvasható. Persze nem árt megmagyarázni a latin szavakat, sőt az is segít, ha a tanár előzetesen orientálja a fiatal olvasót.

Ne felejtsük, a kamasz nem hülye. Rájön arra, hogy ha minden könyvet így olvas el, még több idő jut internetre, meg nintendóra. Hülye lesz ezek után elővenni az eredetit. Tehát ezek a könyvek ráveszik őt az olvasásra? Na, szerinted?

Szóval mindenki tegye fel a kérdést magában, ez a jelenség adekvát válasz-e arra, hogy csökken az irodalom iránti kereslet, kiveszik a műveltség, a választékos viselkedés és divat a bunkóság?

Igazságtalan voltam. Tóta azért mégis állást foglal: „Na most az lehet, hogy Nógrádi Gergely full tehetségtelenül meséli újra Gárdonyit és Jókait, ezt majd eldöntjük olvasás után, illetve, kezicsókolom, az eladási adatokból”.

Szóval mi minősíti e gyakorlat hasznosságát vagy károsságát? Az eladási adatok. Vagyis a pénz. Rendben, nincs több kérdésem.
Tóta W. Árpád · 2008.12.08. 01:05:11
Rendben, ebben nincs vita köztünk. Az illusztrációd viszont rossz: ne hazudjuk, hogy ez ugyanaz.
„Arról van szó, hogy a Hagyomány felmagasztaltatik, per se, csakhogy a Hagyományból valójában igen önkényesen válogatnak”

jaja, na ja.
a másik gondolati hiba, ami végülis ugyanennek egyik fajtája, hogy ha valaki(k):

_szélsőértéket hasonlítanak össze középértékkel_:

azaz pl ha a kiállításokat vesszük, akkor pl egy leonardo kiállításon válogatott mesterművek vannak (pozitív szélsőérték, azaz itt csúcsérték, hiszen leonardo korában töménytelen mennyiségű festő műxött, ezeknek kis hányada volt mester, a mesterek még kisebb hányada volt zseni: ők azok, akiket kiszelektált a kor és a szerencse, és ma reneszánsz festőkként rájuk gondolunk). egy kortárs kiállításon meg mindenféle van, hiszen kevés a nagymester, minden korban (ettől még bármelyik művésznek lehet persze nagyon fontos mondanivalója a kor számára), és sok a mesteri szint felé még úton lévő, akik azonban még nem mesterek. pont ahogy az leonardo korában is volt, csak akkoriban már nem élünk.

így aztán egy jelenkori statisztikai középértéket (egy átlagos kortárs kiállításról levont tapasztalatokat) egy statisztikai szélsőértékkel (leonardo) hasonlítva könnyen mondják azt „egyesek”, hogy bezzeg a régi időkben zsenik voltak a festők...

sztem :-)
Azt csinálhat mindenki mindennel amit csak akar. Mert mást úgyse akar, ezért mást nem is tesz.

Tehát ha a Nógrádi újraírni akar akkor újraír.

Ha a gyerek ezt akarja olvasni, ...
Hoppá !!
Ezt akarja olvasni ?
Gyk: Ami kötelező az nem választható opció.

Tehát a kérdés az jelen esetben, hogy hogyan tegyük gyermekeinket műveltebbé a tanterv által.
És lássuk azon már azért lehet vitatkozni, hogy a Nógrádi féle zanza vagy az eredeti felel-e meg jobban a célnak.

(Csakmert Pihálék és TWA is elég faszul áll a dologhoz. Pihálék alapból belerugtak Nógrádiba, miközben megkérdőjelezhetetlenül a jószándék vezette. Ám Pihálék se annyira elvetemültek, hogy a rosszat akarják a hit oltárán gyermekeinknek, ezt TWA-nak is látni kéne.)

Tehát a kérdés az ismételten mondom az az, hogy hogyan lesz a gyermek műveltebb, mi módon olvas többet.

És ez a kérdsékör önmagában van annyira bonyolult, hogy vita nélkül is belássuk kell az eredeti is, és kel a zanza is.
Az eredetik mellőzése a tanrendből az majdnem pont akkora ostobaság, mint az oda vezető út megtagadása.
"Ja, hogy a személyre szabott bevezetés az irodalomba című gyakorlathoz felkészült tanárok tömegei kellenének, akik nem csak a kanonizált kötelezőt olvasták, hanem annál sokkal tágasabb ismeretanyaguk és képzettségük van? Hát ja.
És mikor lesznek ilyenek? ha felnő egy tanárnemzedék, akiknek nem a kanonizált eredeti bebiflázása lesz a diploma feltétele, hanem...
És így tovább."

Amíg egy tanárra jut mondjuk évi 150 gyerek, addig ez elég irreális elképzelés szerintem, még ha valami csoda folytán hirtelen meg is ugrana a tanárképzés színvonala (amihez persze az is kéne, hogy a tanár ne a segédmunkással és az utcaseprővel egy kaliberű fizetést kapjon).
A Biblia nem egy jó példa, mert az nem irodalmi értékei miatt maradt fenn ennyi ideig, olyanok csak módjával vannak neki; nem kell különösebben jó írónak lenni az újraírásához. Egy Jókai-újraíráshoz (ami mellesleg nem ugyanaz, mint az átdolgozás, amit Arany csinált a Toldival) nem árt legalább annyira jó írónak lenni, mint Jókai.

Ez persze nem ok arra, hogy ne próbálhassa meg bárki, majd a jók maradnak fenn az idő rostáján, szabadverseny meg miegymás, de azért a tanulók kezébe ne ezt adják már. Persze a dolog már ott el van szúrva, hogy egyáltalán a kezükbe adják a kőszívűt, ahelyett, hogy olyan könyveket olvastatnának, amik könnyen érthetőek és még ma is releváns mondanivalójuk is van, a régebbi irodalmat meg rövidebb írásokon és nemkötelezően választható olvasmányokon keresztül mutatnák be.

A Nemzeti Pedagógus Műhely meg erősen gittegyletnek tűnik, még saját domainnevük sincsen.
"Nem akarom megtudni: tudom" - persze kérdés, érdemes-e. Sarlatánoknak vagy vérprofiknak, mindegy. Előbbieknek talán könnyebb, mert saját ötletük nincs, vagy annyira vacak, hogy senkinek nem kell (isten őrizz', hogy párhuzamot vonjak: www.nogradigergely.hu/books.htm - ezek eladhatók...). Utóbbiak pedig nem fognak neki, mert a már "lefordítottak" - ne szépítsük, némileg - avíttas témáik miatt nem érik el az ingerküszöbüket. Tehát: kérdés, minek átdolgozni őket?

Más téma, hogy a 18-19. századi magyar irodalom nagyjai szokatlan szerepkört vállaltak: idegen szerzők műveit ültették magyarra. Nem is akármilyen színvonalon, lásd a Shakespeare-fordításokat Aranytól és társaitól, Dante Isteni színjátékát Babitstól, de bárki mást a javából. Csakhogy ők nem (vagy igen ritkán) magyarról magyarra, és főleg nem a bevallott egyszerűsítés (lásd az ordító "150 oldalon" matricát) jegyében cselekedték. Úgyhogy nem csodálom, hogy mai reménybeli utódaiknak nem volt kedve a vállalkozáshoz, se a jónevű csapathoz.

Röviden, az alapkérdés: miért kell rövidíteni? Szerintem: ha nem tetszik az eredeti, lehet szókincset és akár műveltséget szerezni későbbi íróktól.
Jermann Kálmán 2008.12.08. 14:38:50
"miért kell rövidíteni?"

Nem nehéz belátni, hogy minden műnek, van egy emészthetőségi korhatára.
A kötelezők nagy része rendkívül rosszul van belőve a tanrendben ez kétségtelen.
A rövidítés segíti az emészthetőséget, és esetleg érdeklődést vállthat ki a gyerekből az iránt a téma, könyv iránt, ami önmagában lehetetlenség lenne az eredeti által, hisz számára az emésztehetetlen.

Mitöbb.. Lehetne akár képeskönyvet már óvodásoknak is csinálni az Egri Csillagokból teszem azt, hacsak nincs ilyen.
Minden korosztálynak egy saját zanzát, az adott szinten, minden kötelezőből. Meg másból.

Ha valami, akkor ez segíthetne a jelenlegi tökéletesen olvasásmentes kamaszkoron.

Az eredetit viszont meg kell hagyni a tanrendben a megfelelő korosztálynak. Hisz az érettség fogalomköre nem egy papírt jelent, hanem olyan ismeretek birtoklását, melyet mindannyian megcsináltunk, hellyel közzel hasznunkra vállt, és egyikünk se halt bele.

"Ne felejtsük, a kamasz nem hülye. Rájön arra, hogy ha minden könyvet így olvas el, még több idő jut internetre, meg nintendóra. Hülye lesz ezek után elővenni az eredetit. Tehát ezek a könyvek ráveszik őt az olvasásra? Na, szerinted?"

Csak annyit, hogy a képlet nem úgy néz ki, hogy van egy könyv és a nintendo, és a könyv vastagodásával csökken a nintendózás ideje. Azért kellene hosszabb könyveket olvasni, hogy kevesebb idő maradjon nintendózni?

Két dolog van:
1. Egy gyereknek játékra, szórakozásra van szüksége.

2. Egy gyereknek tanulnia kell, hogy okosabb legyen.

Kérdés: a Kőszívű ember fiai mikor "tanít" többet egy gyereknek? Ha eredetit olvassa el, vagy ha a filmet látja, vagy ha képregényben lapozza?

Van, akinek a Kőszívű ember fiai olyan könnyű, szórakoztató olvasmány, mint egy másiknak a nintendózás. Őt akkor el kellene tiltani, hogy ne "szórakozzon", hanem inkább "tanuljon"?

Egyébként kötelezőként "simán" kiolvastam, kifejezetten élveztem a könyvet. És arra is emlékszem, hogy olyan osztálytársaim is képtelenek voltak vele megbírkózni, akik később gépészmérnökök, orvosok lettek.
Ez egyébiránt üzletileg se hiszem, hogy haszontalan vállalkozás.
Legalábbis én, mint gyakorló apuka óvodás, és bölcsödés korú gyerekekkel, biztosan megvveném a gyermekeimnek az általam fontosnak ítélt alkotások, könyvek színvonalas képekkel ilusztrált változatát, rövidítését.

Tehát javaslatom Árpinak, hogy csináltassa meg ismerőseivel ezen műveket minden korosztály számára, és a hasonszűrő apukákkal gazdaggá tesszük őket.

Közben meg ha Piháléknak ettől rosszabbul érzik magukat, az nektek csak hab a tortán.
Bár teszem hozzá nem hiszem. Szerintem ők csak a kötelezők lecserélését tartják veszélyenek zanzákra.
Aki azért olvas, hogy „műveltebb” legyen (bármit is jelentsen ez), annak bottal kell kiverni a könyvet a kezéből. Közpénzből nem kell kultúrfilisztereket képezni, azokból van elég így is.
Nem kevésbé tanulságosak a kultúrát temetők egyéb érvei sem. Szinte kivétel nélkül mind azt fürkészi, mi lesz a HASZNA az olvasásból. Találomra néhány:
- „csak akkor juthat valaki magas pozícióba, ha olvasott” (pénz, Pénz, PÉNZ!)
- „azért kell olvasni, hogy fejlesszük az agyunkat” (szépirodalom mint agytorna)
- „aki nem olvasott, az nem fog tudni megírni egy hivatalos levelet” (lehet-e ennél jobban lenézni az irodalmat?)
Khm...
Egyszer átmeneti hiány lépett fel könyvtáramban Dumas: Három testőr című művéből (biztos kölcsönadtam). Gondoltam veszek egyet, jó lesz a gyereknek (meg én is bele-bele olvashatok). Találtam egy gyanúsan nagy alakú, viszont szépen illusztrált kötetet 168 oldallal. A gyereknek jó lett, szívesen nézegette a képeket amíg nem tudott olvasni, addigra vettem egy másikat.
Mert belelapozás után kiderült, hogy kivonatolt változatot vásároltam. A borítón és a címoldalon ez állt öles betűkkel (így):
ALEXANDRE
DUMAS
A HÁROM
TESTŐR

A kolofon oldalon volt kis betűkkel a titok nyitja: Csatlós János fordításának felhasználásával az ifjúság számára átdolgozta Majtényi Zoltán. Aki jeles szerző más gyermekmesék és regények révén, de nekem ez nem tetszett.

A kötelezőkkel kicsit más a helyzet. Szerintem nem biztos, hogy ezeket kéne még mindig olvastatni. Azért egy Pósalaki bácsi féle reskontó megértéséhez kéne egy kis előjáték, ami ma nincs meg. 40 éve se volt már a közhasználatban sem a pakk, sem a reskontó, még az ugorgyunk-ot megértettem lapozgatás nélkül.
Ma nagyon feldúsult a tananyag és lerövidült a rendelkezésre álló idő. Azért az úr ír tempótól ma már egy kicsit gyorsabban eljutnak a mit dob ki a gép? féle matematika kérdésekhez.

Az én korosztályom még saját lábán járt iskolába, alsóban még nem volt hat tanóra egy nap, balett-, hegedű- és angol óra sem volt mindennapos (nekem még hittanra se kellett járni), kisdobos őrsi gyűlés meg igen ritkán volt.

Így korcsosul a magyar.

Kedves Kiadó!

Nekem akkor is furcsa a borítóval kapcsolatos magyarázkodás, mégpedig azért, mert ahol már magyarázkodni kell, ott már tuti baj van. Az egész - ezzel kapcsolatos - problémafelvetést meg lehetett volna előzni egy egyértelműbb borítóval. Számomra nem érv, hogy máshol is így szokás (bár azért mert valamire találunk példákat, azért az még nem feltétlenül szokás), hiszen korántsem biztos, hogy egy szokás jó. Ráadásul olyan művekről beszélünk, amiket azért "ismernek" az emberek, nem feltétlenül nézik meg a könyvet alaposabban, ha a gyereknek akarnak vásárolni, csak annyit látnak az elülső borítón, hogy "Jókai Mór: A kőszívű ember fiai"; valószínűleg eszükbe sem jut, hogy nem az eredetiről van szó, már teszik is bele a kosárba. Nem látom be, milyen baj származott volna belőle, ha feltüntetik rajta, hogy "Jókai Mór regényét átdolgozta: Nógrádi Gergely"; esetleg az utóbbi név nagyobb betűmérettel. Hacsak nem attól tartottak, hogy így vevőket veszítenek, de hát a korrektség fontosabb, ugye egyetértünk. :)

"Aki az újramesélve szót nem tudja értelmezni, s nem ismeri a szinonimáit (átdolgozva, átírva) az hogyan érthet meg egy egész regényt?"
Javítson ki ha tévedek, de ez a mű (művek) épp olyanoknak készült, akik képtelenek megérteni egy "egész regényt", így ebben a formában csak "rész regényt" kapnak. :)
Nagyon tetszett a cikk kedves Árpád, azt hiszem ez a téma (főleg a Jókai művek) sokunkban tüskeként él.
Nem gondolom, hogy egy kamasznak építő jelleggel szolgál (főleg manapság) a hosszasan és félig holt nyelven költött tájleírás.
Én sem olvastam végig a művet -pont emiatt- egy idő után leragadtak a szemeim a monoton táj és egyéb kifejtések közben.

(A postból ihletet is merítettem, ha valakit esetleg érdekel:
chosy.blog.hu/2008/12/08/acceleratio)

Írjál gyakrabban! Üdvözlet
Árpád kedves, én csak nagyobb egyházi ünnepek előtt szoktam neked írni. Most is csak boldog Karácsonyt szeretnék kívánni így Advent idején; remélem, hoz neked is valami szép ajándékot a Karácsonyi Angyal a kis Jézus születése napján. (Illetve annak vigiliáján.)

Ami pedig a kiherélt regényeket illeti: igen, a sztorit el lehet mesélni rövidítve (Woody Allen:"Elvégeztem egy gyorsolvasó tanfolyamot, aztán elolvastam a Háború és békét. Az oroszokról szól."). De a műalkotás egésze egyáltalán nem ebből áll, a jellemrajzok nyomokban sem jönnek át, a hangulat, az atmoszféra sehol sincs. Ez olyan, mint gyorsan egy üres kiflit enni: az éhséget csillapítja, pillanatnyilag jól is esik, de egy nagy sonkás stangli sajttal és zöldpaprikával csak finomabb! De hát persze azt meg kell ugye csinálni. Egyébként tanítottam 17 éveseknek Jókaitól Az aranyembert; képzeld, a 80%-uk elolvasta, és mindnek tetszett is, bár némelyiküknek inkább csak a megbeszélés után. Van még remény.

Az pedig igazán az én magánbajom, hogy a Nógrádi Gábor ifjúsági könyveitől hidegrázást kapok, mert szerintem egy az egyben bekerülhetnének a Modorosblogba.
"Így eljuthat a híre azokhoz is, akik nemhogy egy történelmi regénynek nem ülnek neki, de egy hosszabb filmről is folyton átkapcsolgatnak a Forma-1-re."

Miért jó ez? Nem lesznek tőle kevésbé primitívek.

Egyébként meg pont az a lényeg, hogy tanuljon meg a gyerek szöveget értelmnezni. A kötelező olvasmányoknál nem az élvezet van előtérben.

A másik dolog: ne keverjük a szezont a fazonnal(muszáj ide ez a klisé)! Az Egri csillagokat össze sem lehet hasonlítani, mondjuk a Kőszívű ember fiaival. Én azt mondom, hogy aki
az előbbi nyelvét nem érti -vagy nem tudja úgy élvezni, ahogy van- ,az nem érdemli meg, hogy ismerje a történetet. Az utóbbit gimnázium 4.(vagy mi van most) előtt szerintem nem szabadna kötelezővé tenni.

Végül: a legszánalmasabb dolog átírni egy klasszikust. Ilyet csak az igazi, elb*szott szakbarbárok csinálnak.
Kristl
Persze, csak nem azt írtad előtte.

"Nem kellene újrafesteni Munkácsy vagy a béna Csontváry képeit? esetleg újrakomponálni valamit? "
Ezt írtad, én meg közöltem, hogy van ilyen.

Az, hogy a TWA által tárgyalt esetnél másról van szó, azt észrevettem, nem vaok hülye.
Olyan marha nehéz belátni, hogy tévedtél vagy pontatlan voltál?:D
Egyszerűbb tovább verni a balhét, és hülyének nézni a másikat.

Be kell látni, hogy a művészetben nem elégséges érv valami ellen, az hogy újrafogalmazás.
Valami mást kell helyette kitalálni.

Értelmes vita tárgya maximum az lehet, hogy a "zanzásítás" miatt az eredeti Jókait többen vagy kevesebben fogják olvni.

A többi az érzelmi katyvasz.

Jut eszembe, a festőket is csak eredetiben szabad megismerni?

Annak idején (12-15 éve) nekem, és az osztályom 98 %-nak nem okozott gondot egyetlen kötelező elolvasása sem.Kiváló olvasónaplók, fogalmazások születtek. Mi még vitakört is tartottunk róla az órán. Hozzá kell tennem, hogy nagyon jó tanárunk volt. Ma is ez kéne egyrészről. Egy jó tanár megadja azt a szükséges interpretációt, amellyel egy 11-14 éves könnyedén megbirkózik a nevezett művekkel.

A mai (magyar) fiatalságnak borzalmasan rossz a szövegértési képessége. Miért is? Mert a médiából, képregényekből ömlik a lebutított, trendi kommunikáció. Ha vmi Győzike szóhasználatánál bonyolultabban van megfogalmazva, az már magas a diákok nagyrészének.Ez megvilágítja a probléma másik oldalát is.Az audiovizuális eszközök példátlan térhódítása hatalmas konkurencia az írott szöveg elolvasásával szemben.Ergo: A gyerek nem ezért nem olvas Jókait mert az nehéz, unalmas, divattalan, hanem mert általánosságban véve utál olvasni, inkább megnézi.Aki nem olvas el 600 oldalt, az 200-at se fog. A könyvek terjedelme amúgy sem probléma: Lásd Harry Potter, Gyűrűk ura stb. Összességében mindekettő jóval 1000 oldal felett van. Mégis habzsolják. És még olyan nagyon könnyű olvasmányoknak sem mondanám őket.Talán a marketing....?! Az kéne most is, ide is.Talán lehetetlen vállakozás(pl közéleti blogíróknak, modern képmese szövegíróknak)hogy azt hirdessék, hogy olvasni menő, és fasza dolog(csakhogy trendi legyek, mert káromkodni is menő dolog ám..)
A tapasztalt negatív jelenségeket nem tudomásul kell venni, és ahhoz igazodni, hanem tenni kell ellene. Nem az a megoldás, hogy ha már egyszer utál olvasni a hülyegyerek akkor csinálunk nekik ilyen "Jókai Light" verziókat, hanem megszerettetni vele az eredetit, más módokon. Az irodalom ugyanis nem puszta történetmesélés, több annál.

Ettől függetlenül még Jókainál és társainál is belefér egy kis szöveg revideáció. Nem elvenni belőle, hanem minimális szinten, és nagy hozzáértéssel kissé mai nyelvre lefordítani. Mint teszik ezt a Bibliával is majd 500 éve rendszeresen. Amúgy a Bibliát én elsődlegesen nem mint irodalmi alkotást tartanám számon. A Képes Biblia kiadásoknál is ezt tartanám a kiemelendőnek. Ott a tanításon, a mondanivalón van a lényeg, nem pl Mózes, vagy Máté evangélista szépirodalmi passzusain. Mellesleg ezek a kiadások 5-10 éves gyerekeknek készülnek. Más a helyzet a vitatott szépirodalmi műveknél. Itt is fontos a mondanivaló, de a szöveg "irodalmisága", választékossága, amiből megtanul a diák választékosan beszélni, fejlődik a szövegértési képessége, nem lesz tuskó barom, és talán nagyobb eséllyel tesz vmit majd a Better Magyarlandért, ha felnő esetleg.

Amúgy rövidített verziókat már évtizedek óta lehet kapni, nem most találták fel a spanyolviaszt. A kötelezővé tett irodalmi művek összetételében azonban lehetne némi változás, bár igazából nem ez a lényeg. A Sorstalanság Nobel-díjas lett, egyből kötelező olvasmány is. Amúgy a logika felfedezhető bennük némiképp, hiszen a kötelezők az adott évben tanult történelmi tanulmányokkal játtszódnak általában párhuzamosan. Tehát vmi komplex ismeretátadás bújik meg a dolog hátterében, ami egyébként nagyon is helyes dolog.7.ben a történelemoktatás gerince a 48-as időszak,a Kőszívűnél "48-asabb" regény kevés van.

Maga az olvasás még senkinek sem ártott meg, talán a feldolgozás módján- a szövegértést még jobban javítandó- kellene változtatni.
pfúj 2008.12.08. 18:02:12
- és a többi, tehát az már világos, hogy miért vétek úgymond "közpénzből kultúrfilisztereket képezni"(tényleg, hol a közpénz a kötelező könyvkiadásban? CElhiszem, hogy van, csak tudni szeretném, hol, esetleg nagyságrendi összeggel illusztrálva).
De akkor miért érdemes olvasni? Vagy a konklúzió az, hogy bőven elegendő gamma és delta egyedeket generálni, mert arra van szükség: gondolkodás nélkül termeljenek és fogyasszanak?
Chosy · 2008.12.08. 21:26:32
De mi a javaslatod? Mert az a posztodban nem látni, csak hogy mit miért nem.

Egyébként ha épp az Árvácskát húzza meg alaposan N.G., akkor is ilyen lendülettel támogatod?
Elgondolkodtató a hozzászólásokat olvasni, mert innen-onnan összerakódnak egy egységes képpé.
Egyrészt, az egész egy nagyszerű üzlet, mert kihasználja az alapvető emberi lustaságot, rövidebb utat ajánl, már az előtt, hogy adott emberi lény komolyan szembesülne az esetleges nehézségekkel.
Leveszi a küzdést a válladról. Kíváncsi vagyok a rövidített másodfokú megoldó képlet, és a zanzásított analízis mennyire szolgálja egy tanuló fejlődését.
Egy adott irodalmi műnek nem csak tartalma van, amit összefoglalhatok, hogy a kedves gyerök megvillanthassa a rá jutó 5 percben, hogy tényleg tud valamit róla. Valójában semmit. Nem is próbálta meg az eredetit olvasni, nem is próbálta meg befogadni, mert valószínűleg nem is érti, hogy miért kellene olyan történetet olvasni ami nem érdekli.Filmen sem fogja megnézni az Egri csillagokat vagy a Kőszívű ember fiait, mert az nem illik a médiát elöntő akciódús, látványos filmek közé. Valaki írta, hogy érdekes a Harry Potter, meg a Gyűrűk ura az fogy. Hozzá tenném, a Gyűrűk ura elején a bemutató, leíró részt hányan olvasták vajon végig?
Sokan úgy vélik, hogy a kötelező olvasmány egy hanyagolható nyűg, pedig egyáltalán nem az, egy feladat, melyet igen sok gyerek, akár némi segítséggel, de könnyedén, és szórakozva megold, és minnél jobban szórakozik közben, anál több pozitívumot szed fel magára akaratlanul is, még akkor is, ha időközben a megtorpanó részeket a tájleírásokból átugorja.
Újraírni remekműveket? Persze, csak ne az legyen a kötelező, és legyen megkülönböztethető az eredetitől.

Kálmán

Javaslatom nincsen, irodalmár nem vagyok.
A válaszomban mindeössze annyi történt, hogy kifejtettem, egyetértek a kötelező olvasmányok leegyszerűsítésével.
főleg az ilyen "nagyon hosszú és nem biztos h mindenkit érdekel témájú" könyveket.

Hoppácska. Árvácska egy estés könyv, azon már nincs mit butítani ;)
adamka2 2008.12.09. 11:35:15

Harry Pottert szövegnehézkességi szempontokból összehasonlíthatónak vélni Jókaival kb. azt jelenti, hogy egyiket sem olvastad...
“Egyébként ha épp az Árvácskát húzza meg alaposan N.G., akkor is ilyen lendülettel támogatod?”

Már megtörtént.
www.antikvarium.hu/ant/book.php?ID=218907

Középiskolásoknak, 12 oldalon.
Trompf
"Tehát a kérdés az ismételten mondom az az, hogy hogyan lesz a gyermek műveltebb, mi módon olvas többet."

Egyáltalán nem igaz, hogy ma egy gyermek (csak) attól lesz műveltebb, ha többet olvas.
Nem akkor lesz igazán művelt ha ugyanazt teszi a müveltsége megszerzésért, mint amit ötven vagy száz éve tettek az elődei.
Már írtam, nekem egy sor könyvet el kellett olvasnom, hogy megismerjem pl. a földrajzot. Ma leül a televízió elé az unokám és egy pár filmből többet tud meg róla, mint én a rengeteg könyvből.

A "Kőszívű..." vagy az "Egri..." nyilván azért is ver ekkora hullámot, mert hazafias művek.
Ebben a tekintetben TWÁ példája a Képes Bibliával tökéletes.
Ha a vallást a Képes Bibliából is meg lehet közelíteni, akkor a hazafiságot egy rövidített "Kőszivűből..." is.

Be kell látni, hogy az irott szó és a vizuális közlési forma közül az előbbi veszít jelentőségéből, míg az utóbbi egyre nagyobb teret nyer.
Pl. egy film már simán helyettesíti a Kőszivüt vagy az Egrit, mint a hazafias nevelés eszközét.

Marad még az a vitapont, hogy mi van az irodalommal, mint művészettel. Mi a jövője?
Ez már egy másik vita lenne.

A legértelmesebb vita persze az lenne, és egyben a nyelvújítás mai valós folytatása, hogy milyen legyen a vizuális kommunikációs rendszerünk.
molaris 2008.12.06. 06:29:47

"És , igenis egy ember ismerje az anyanyelvét. Lett légyen az bármely művészeti ághoz köthető."

Liszt tehát vagy nem volt művész, vagy egy galád alak volt.
én inkább azt kérdezném molaristól, hogy a "lett légyen" ebben a szerkezetben micsoda? milyen idő, mi indokolja?

ha már az édes anyanyelvünkre kapaszkodva hörög itt.
T. Tóta W.!

Kezdek beletörődni (de mit hazudozom én itten összevissza, már rég tudom), hogy az emberek jelentős része úgy gondolja, sőt meggyőződése, hogy a másik ember vagy a./ pont olyan, mint ő, vagy b./ olyanná kell nevelni, tenni, faragni, fazonírozni, stb., mégpedig mindenféle szempontból. Ugyanis aki tőlem eltér, az deviáns, és kitétendő a rendes emberek közül, mivel a norma én vagyok.

Fenti homogenizálók ellenében lehet érzelmi felhorgadás okán túlzásokban tobzódó mérges írást rittyenteni, vagy akár logikus magyarázatokba bonyolódni, teljesen mindegy. Ők továbbra sem fogják nemhogy megérteni, de még elfogadni se, hogy én pl. utálom a paradicsomlevest (Miért nem eszed, mikor annyira finom!), vagy hogy igen szeretem a csülköt naprimér pékné módra (Hogy lehet ezt a borzalmat megenni?), pedig egyszerű fiziológiai oka van ennek, mégpedig az átlagnál több gyomorsav. Hiába ajánlgatnám olvasmányként a két, fiziológiailag különbözőképpen működő elme összecsapásának klasszikus megfogalmazását, a kisnyulat Karinthytől, nem lenne különösebb hatása. Mint ahogy semmi másnak se, hiszen ahogy ők nem tudják a saját elképzelésüknek megfelelőre faragni a többieket, úgy én sem tudom őket. Ergo: ez van.

Mindezek után a röhej az, hogy se kedvem, se szándékomban nincs abbahagyni a győzködésüket. Érti ezt valaki?
vakapad 2008.12.09. 19:30:33

Dawkins mémelmélete választ ad erre a kérdésedre.
Legalábbis hihető magyarázatot.
Kolbászzsömle!

Te meg az én hozzászólásomat nem olvastad el figyelmesen!
Az összevetés elsődlegesen mennyiségi volt, nem minőségi, hozzátéve, hogy a Gyűrűk ura például egyeltalán nem könnyű olvasmány, de szó se volt Jókaival való relációról.Körülményes, és terjengős, de persze azért jó. Többtucatnyi Jókait és a Gyűrűk urát elolvastam.A Harry Pottert nem, és nem is fogom.
En epp Tom Clancy-t olvasok, 900 oldalas. Akkor most bunko vagyok, vagy nem?
adamka2 2008.12.09. 22:20:12

Me sznob vagy, azért nem olvasod el...
Tom Clancy jó katonai-politikai thrillereket ír, bár őt is elérte a bestsellerírók átka: terjedelemnövekvés plusz minőségcsökkenés.
(hölgyválasz · holgyvalasz.freeblog.hu 2008.12.05. 07:53:41)
"Emlékszem egy jó pár évvel ezelőtti riportra Horváth Ádám rendezővel, aki Móricz dédunokája, és mint ilyen, s mint jog(díj)utódja, durvára fel volt háborodva egy külföldi ( már nem emlékszem, milyen nációjú ) firkászon, aki a Légy jó mindhalálig-ot, enyhén szólva is sajátos írói felfogással kezelt, és úgy kiforgatta eredeti szavaiból, hangulatából, mondanivalójából, hogy a zannya se ismert volna rá, nemhogy Móricz, vagy a dédunoka!
/pl. a Nemecsek Ernő anyja otthagyja a családját egy másik férfiért, meg hasonló figurák..., na most csak képzeljük el...!)

aki szerint bármilyen Nemecsek Ernőről akár csak egy kurva szó is van a Légy jó mindhaláligban, azt csókoltatja a magyartanárja...

Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk... rémlik?...

szóval ezt se olvastátok, basszátokmeg kis műveltek, egytől-egyig...

(Árpád is ugye egy szó nélkül átsiklott felette... na, ennyit az írástudókról...)
Türelmesen szokni kell a Jókai nyelvezetet, 20-30 oldal rámegy és Hyper Tónika is rádköszön - főleg "felnőtt fejjel".
Nekem mindenesetre 12 évesen teljesen a helyén volt az Aranyemberes pikareszk, mialatt küzdöttem vele - mert küzdeni azért persze kellett - más világban éltem. Érdekes tudatállapot volt, időgép a javából.

Az rendben van, hogy valamivel fel kellhet hívni a figyelmet egy műre, de szellemi tohonyaságba nem kell taszítani a nyájast. Műfaji váltás (film stb) elfogadható, fogalmazni tanulásban nem segít, mégis kiváltja az audiovizuális részeket.
De a szöveg lebutítása cévágány.

Jókait olvasni nehézsége ellenére éppen a posztcocialista országlakosoknak muszáj lenne, mert az olyan pokolba kívánt intézményekről, mint a tőzsde (FGy), vagy a "demokratikus" politika (Az élet komédiásai) szemléltetőn lerántja a leplet és kiderül, hogy nincs új a nap alatt.
Marko56: a Raining Blood újrafeldolgozása már megtörtént egy ideje... Tori Amos : Strange Little Girls c. albumán :)

Amúgy meg az újrafeldolgozásoknál, ahogy a fenti példánál is, ha feltűntetik, hogy "amúgy az eredeti az ez és ez, készítette ez és ez, ekkor és ekkor"; akkor azért akit az eredeti is érdekel, utána tud menni. Az, hogy a többségnek jó az újracsomagolt, az ellen meg nem tudsz mit tenni semmilyen esetben sem. Persze nyilván ha egyáltalán jó az újracsomagolt változat, de ezt korunkban az eladások mérik maximum, mivel azért tényleg nem vagyunk egyformák :)

A Slayeres példáról meg annyit, hogy nekem az eredeti változat picit jobban tetszik, de Tori Amos a hangulatot elkapta, így azon sincs semmi szégyellnivaló, még ha "újracsomagolva" azért jelentősen más a dolog...
Reszben egyetertek, de

Azt csak hiszitek, hogy segitene egy rovidites...illetve nem a megszeretesben az tuti. En az Odusszeat 3 oldalon keresztul se birtam, roviditve!
(Ettol meg le lehet roviditeni...tolem aztan:))
Utaltam olvasni es ha nem lettek volna azok a konyvek olyan hosszuak es olyan valasztekosak amilyenek, ma analfabeta lennek (nem csak felig). A gyereknek kuzdeni is meg kell tanulni, ezt mindig elfelejtitek. Es attol meg hogy nem szerettem olvasni visszagondolva nem hiszem hogy karomra valt volna.
Ez a küzdeni kell, mint ok, ez annyira szánalmas.

Milyen elbaszott egy gyerek az, akit rá lehet venni valami olyan dologra, amit nem akar, és azt huzamos ideig csinálni is fogja.

Pl. arra, hogy elolvassa az Ulysses-t -James Joyce-?

Mert küzdeni azzal is lehet.
Sőtt, azzal KELL küzdeni.
Azzal lehet IGAZÁN küzdeni.


Nah, mindegy.
Csak _tényleg_ nem értem, hogy egyesek milyen akarat nélküli bábok voltak kiskorukban, és mit képzelnek a gyerekekről...

Szal furcsa a világ...
upsz, erről már lemaradtam, és nem is olvastam a kommenteket... nekem csak egy bajom van, és amennyire tudom, a megszólalóknak is:

index.hu/cikkepek/0811//kult//04.jpg

valahogy lefelejtődött a címlapról Nógrádi neve, így meg véletlenül úgy tűnik, az eredetit veszed meg. Nem Jókai-mesék, nem ---N.G. átdolgozásában, hanem cím-szerző. És még van arca Bródyra hivatkozni, aki még a CÍMET is megváltoztatta!!! Persze, hogy nem tiltakozott Jókai.
Nem azért írok, hogy a pitiáner vádakat, tévedéseket és előítéleteket eloszlassam. Felnőtt magyar embereket a legritkább esetben lehet meggyőzni. Nálunk az embereket nem meggyőzni, hanem legyőzni szokás. Ehhez pedig se kedvem, se időm. S ha már az időről van szó: a pedagógusok és a gyerekek egy része egy-két éven belül elolvassa az újramesélt műveket, és dönt a sorsuk felől. (Egy magyartanár Kazincbarcikáról, aki jól ismeri az eredeti műveket is: "Ezen a hétvégén Jókai Mór: Az arany ember instant változatát olvastam. Félelmetesen jó. 12-13 éveseknek ajánlani fogom! Egyre határozottabban állok Nógrádi Gergelyék oldalán! Kéretik a fent említett könyvet elolvasni, utána fanyalogni!"
A társadalom másik, kisebbik része az eredeti regényeket olvassa majd el. A harmadik, nagyobb rész pedig nem olvas szépirodalmat. Ezzel benne is vagyunk a témában, amelyet ketten vagy hárman említettek összesen a hozzászólók közül. Közhely, de a feudális hagyományú társadalom nem akarja elfogadni, hogy különbözünk egymástól, mások és mások vagyunk, és ezt a másságát tiszteletben kell tartani. Születés, neveltetés, képesség, lehetőség, mind-mind elválaszt egymástól bennünket. Egy demokratikus társadalomban mindaddig el kell fogadnunk, hogy egy ember alapvetően különbözik tőlünk, ameddig közvetlenül nem árt másoknak, vagy az állam, amely közös aklunk, nem karolja fel az eszméit. Fasiszta? Kommunista? Szélsőségesen vallásos? Szíve joga a törvényeinken belül! A másságba az is belefér természetesen, ha azt szereti, amit mi utálunk. Ha azt utálja, amit mi szeretünk.
A lényeg: az újramesélt művek azoknak íródtak, akik azokat szeretni fogják, mert képzettségük, olvasói gyakorlatuk, életkoruk, műveltségük szintje stb. alkalmassá teszi őket az adott regények befogadására. Számukra katartikus lesz ez a Jókai, ez a Gárdonyi, miképpen az eredeti nem lehetne.
A tökfőzelék nem kötelező. Ne edd, ha nem szereted. De ne tiltsd meg másnak, ha neki izlik. Ilyen egyszerű a demokrácia.
Persze beszélhetsz, szidhatod a tökfőzeléket, ha meg sem kóstoltad, akkor is. Legfeljebb körberöhögnek majd, ha sok embernek ízlik, és a fejedre öntik egykori butaságaidat. Dehát ezt vállaltad, amikor ellene szóltál, nem?
A vitához néhány megismételt apróság: a klasszikusok átdolgozására nem csak azért van szükség, mert a gyerekek (felnőttek)EGY NAGY RÉSZE az eredetit nem olvassa el, hanem a nemzeti alaptörténetek, mítoszok (Baradlay, Bornemissza, Timár Mihály) megőrzésére is. Megvan a veszélye, hogy átdolgozás nélkül Jókai is Kemény Zsigmond, Eötvös József, Jósika Miklós sorsára jut: elfelejtik. Azaz: csak egyetemisták és szakemberek olvassák, ha olvassák. Baj? Nem baj? Gondolkozzunk el rajta.
Miért Nógrádi Gergely írta át? Mert közismerten alkalmas más szerzők átírására: hat-hétszázezer ember, a felnőtt lakosság 10 százaléka vette meg az általa átírt könyveket. (Kérdezzék az Alexandra vagy a Park kiadót.)
Miért nem szerepel a neve a borítón? Mert 99 %-ban az átdolgozók neve sem itthon, sem máshol nem szerepel a borítón. A regények 95 %-a az eredeti mű, s csak 5 % ami részben új.
Üzleti vállalkozás? Nevetséges. Nógrádi Gábor Petepite (30.000 eladott példány), Mit jelent? (55.000 eladott példány), Segítség, ember! (100.000 eladott példány) című munkáinak folytatása tuti siker volt, s a továbbiakban is az lett volna.
Sejtem, hogy csak néhány gondolkodót győzhettem meg a sorozat jogosultságáról és fontosságáról azok közül, akik ellenezték. Sebaj! Az olvasásról, az irodalomról, az oktatásról, a gyerekekről beszélünk, nem az aktuális politikai csontot rágjuk. Nagy dolog ez.
Árpád, nekem csak egy egyszavas kérdésem van: elolvasod?
Kedves Jermann Kálmán!

Vannak olyan emberek is akiknek az a véleményük, hogy:
"Egyáltalán nem kötelező Jókait, Gárdonyit, Hugót, Dickenst, Verne-t, Stendhalt, Mannt stb. olvasni. Fordításban pedig egyszerűen nem érdemes. Lefordítva egy lopott sztori lesz, a szókincs elvész, a műveltséghez nem tesz többet hozzá, mint egy indiántörténet avagy a varázslótanonc kalandjainak leírása. Művészileg meg egyenesen értéktelen: épp az hiányzik belőle, mint amit az eredeti író hozzátett."
Nekik mit üzensz?
index.hu/kultur/klassz/wtp0110/

Durva, hogy a barbár féktelenségükben liberalizálódó angoloknál meg lehet csinálni.